Csoportelsőként jutunk ki a világbajnokságra! Drámai döntetlen Bukarestben, parádés játék a Népstadionban, gólzáporos győzelem Norvégia ellen. Itthon megkezdődik a Verebes korszak. Gólgazdag mérkőzések, hálószaggató lövések, új nevek a porondon. A Real Madrid Tatabányán, a Rapid épphogy pontot ment Bécsben a Videoton ellen, a Fradi 3:0-ra vezet, de nem tud továbbjutni. Várady gólparádé a Fáy utcában. Megint nem jut magyar csapat a tavaszi fordulókra. 1981 ősze következik...

Bajnokság

Korszakváltás. Talán kicsit nagyzolónak tűnik ezt mondani az 1981 őszén induló bajnokságra, de az biztos, hogy a hetvenes évek fővárosi hegemóniája, ezután többé nem volt érvényes. Node ebből a bajnoki idény elején még nem sok látszott előre.

Nézzük csak milyen változásokkal vágtak neki az NB I csapatai az évadnak! Szentmihályi Antal, aki az előző bajnokság felénél kénytelen volt távozni a kieső MTK-VM-ből, most a Videotonnál próbál szerencsét. Fehérvári elődje, Verebes József a Rába ETO vezetését vette át. A Nyíregyháza sikeredzője, Temesvári Miklós pedig a Megyeri útra költözik.

Rába ETO: Pölöskei "viharos körülmények között" távozott Győrből. A válogatott balszélsőről korábban már írtunk. Egy meghatározó játékossal lett szegényebb az előző bajnokság 11. helyezettje. Nézzük kik is jöttek helyette... Egyetlen olyan név volt, akinek a nevére felkapta a fejét bármely szurkoló. Ez Burcsa Győző. Burcsa ekkor már négyszeres válogatott volt és követte mesterét a negyedik helyezett Videotonból a Rába partjára. Bátor lépés volt. Bejött. Zalaegerszegről Szentes Lázár érkezik a csatársorba, Kovács László pedig a kapuba, hogy elhódítsa az 1-es mezt Pallától.

Kovács László története azért megér egy rövid kitérőt. A kapus még tagja volt annak a Videotonnak, amely '76-ban ezüstérmes lett. 1980-ig védett a Vidiben, majd egy év szinte nyomtalanul kimaradt a pályafutásából. 1975 és 77 között tizenkétszer volt válogatott és tagja az argentínai Mundialra utazó keretnek is, de szerephez nem jutott (Mészáros és Gujdár mögött). Korabeli újságjaimban nem találtam nyomát, így emlékezetemre (és a kommentelők pontosításaira :-D) kell hagyatkoznom amikor felidézem, hogy milyen furcsa körülmények között került abba a csapatba, amely visszarepíti a magyar labdarúgás élvonalába, és saját pályafutása csúcsára. Egészen pontosan (?) egy stoppoláson dőlt el a sorsa. Nem tudom visszaidézni, hogy maga Verebes, vagy egy sportvezető vette fel az út szélén a stoppoló kapust, akiről aztán híre ment, hogy munkanélküli és rövidesen meghívót kapott az ETO-ba. A pálya út széléről egyenesen a leendő bajnokcsapatba. Nem mindennapi fordulat!

Szemezgessünk még a győriek játékosállományában: Csonka, Hlagyvik, a régi motoros Glázer, Magyar Lajos, Hannich, Melis (ő később még - más színekben, de - gólkirály is lesz), Póczik (róla korábban már tettünk említést). A jobbszélen Szabó Ottó, aztán Szentes és a Pölöskei helyére lépő Hajszán Gyula. Az említetteken túl még szóhoz jutott Szíjártó, Gyurmánczy, a veterán (ex-fradista) Onhausz, Pardavi, Koltai és Füzi. A kapus poszton Hornyák, Kiss Csaba és Palla is beállt néha védeni.

Törőcsik és Zombori

Mielőtt elkezdenénk csemegézni az ősz idény fordulatai között, pillantsunk bele az átigazolási szezon eseményeibe. A diósgyőri Szántót leigazolja Fradi, így a bajnokcsapat (lásd még Pölöskei) igencsak megerősödik. Látszik, hogy komolyan veszik a címvédést.

Az Üllői útról egyébként külföldre távozik egy nagy öreg Mucha József személyében. Budavári Csepelre, Schumann Újpestről Tatabányára, Csepecz pedig a bányászvárosból a Vasasba igazol, hogy átvegye a Sportingba szerződött Mészáros Bubu helyét. Temesvári keze alatt jelentősen megváltozik a lilák játékoskerete is. Távozik három nagy öreg, a hetvenes évek legendás csapatából: Tóth András (Belgiumba) Dunai Ede és Rothermel. Érkeznek: Szendrei, aki mesterét követi Nyíregyházáról, felbukkannak olyan - később meghatározó - nevek, mint a gólvágó Kiss Sándor, a játékmester Kisznyér Sanyi, vagy Szűcs.

Kiss Sándor gólöröme

Nade ennyi név után, most már lássuk a meccseket!

Az újonc SZEOL AK az első nyolc (!) fordulóban nem szerez pontot, ezzel tulajdonképpen ki is bérli a sereghajtó helyet szinte egész évre. Első győzelmét viszont éppen a bajnok Ferencváros ellen szerzi (2:1). Ami a zöld-fehéreket illeti, a játékosállományában megerősödött csapat meglepően gyengén szerepel. Egy évvel korábban ilyenkor csak két vereségük volt, most már nyolcnál tartanak. Korábbi teljesítményeihez képest gyengébben szerepel a Honvéd és a Vasas is, amelynek - eredeti céljai szerint - ebben az évben kellett volna bajnokká válnia.

Folytatódott a vidéki csapatok előretörése. A Rába ETO, a Videoton és a Tatabánya is ott van a dobogóért folyó küzdelemben. Ami az elmúlt évek bajnokait illeti, egymás közötti mérkőzéseiket áttekintve látjuk, hogy a Fradi még pontot sem szerzett a Vasassal, az Ú.Dózsával és a Honvéddal alkotott négyesben.

Figyeljétek a mozdulatot! Kiss S. gólt lő Csepecznek. Ú.Dózsa - Vasas 2:2

Sok csapat tudott otthonában veretlen maradni: Az Ú. Dózsa, a Rába ETO, a Tatabánya és a Vasas. Idegenben pedig a Videoton és a Tatabánya volt a legeredményesebb.

És akkor a gólzáporok! Verebes - uszkve 10 évvel az európa után - meghonosítja a holland totális futballt, ami riválisait még ekkor is teljesen felkészületlenül érte. Győrbe látogatni nem volt egy leányálom akkoriban. Ötöst kapott a vetélytársak közül a Vidi és a Tatabánya is (5:1; 5:3) rosszabbul járt a DVTK (7:1) az Ózd (9:2 - a bajnokság leggólgazdagabb mérkőzése) és  a SZEOL (8:0 - a legnagyobb különbségű győzelem).

Változatos mérkőzésen az ETO 4:3-ra nyert Csepelen és (a közelgő VB miatt előrehozott) ózdi revanson viszont ugyanennyire kapott ki a Kohásztól. Szegeden 4:1-re nyertek, de Hannichéknak - egyszer! - kijutott egy nagy verés is: A Haladás parádés játékkal 5:1-re győzött ellenük Szombathelyen.

Herédi, Kardos és Izsó harca a labdáért

A két éve még zeniten lévő Diósgyőrre rá sem lehetett ismerni. Szabó Géza távozott, helyette dr. Puskás vette kézbe az irányítást. A Vasas 5:3-ra verte őket saját otthonukban, a - finoman szólva sem túl nagy játékerőt képviselő - ózdiak 5:0-ra kiütötték a DVTK-t a két szomszédvár csatájában. És még egy ózdi vonatkozású eredmény: Ózd-FTC = 4:4. Ezen a meccsen a Fradi 2:4-ről egyenlített!

Tulipán gólt fejel Gujdár hálójába

Az őszi első mégis a feltűnés nélkül, sok apró győzelemmel lépegető Ú. Dózsa lett. Temesvári Miklós új takitkát honosított meg a Megyeri úton. Játékát a biztos védelemre építette. A régi gólparádékhoz szokott lila-fehér szurkolóknak "be kellett érniük" az első hellyel. Amíg a Rába 62, az FTC pedig 40 gólt lőtt az őszi mérkőzéseken, az újpestiek 37 lőtt góllal álltak az élen, igaz messze a legkevesebb kapott góllal, mindössze tizennyolccal. A lilákat csak a Videoton és a Nyíregyháza tudta legyőzni. Legnagyobb különbségű győzelmük két 4:0 volt, ezeket a Békéscsaba és a Szeged ellen érték el. Nehéz volt tehát a lila-fehérek skaplját megszerezni, akik ráadásul az utolsó 12 mérkőzésükön veretlenek tudtak maradni.

Az őszi évad rangadóján - a Megyeri úton - az Ú.Dózsa 3:1-re verte a Rába ETO-t.

Kisznyér gólt lő Kovács L.-nak

Az átlag nézőszám is örvendetesen emelkedett. Egy élvonalbeli meccsen ez 6.700 néző volt.

Ami pedig a kiesés elleni küzdelmet illeti, a SZEOL vérszegény teljesítménye okán az egyik kieső kérdése már ősszel eldőlt, a másik két-, alsóbb osztályba kacsintgató csapat a Volán és az Ózd, de kapaszkodnia kell a szebb napokat látott DVTK-nak és az előző év meglepetéscsapatának, a Nyíregyházának is. Utóbbi sorsa tipikus újoncbetegség. Szárnyaló bemutatkozás, lelkesedés és meglepetések az első évben, majd a következő élvonalbeli évben már elszállt a tűz. De ne legyünk igazságtalanok velük, a nagyszerűre sikeredett bajnokság után meghatározó emberek távoztak a csapattól (beleértve edzőjüket is).

Európai Kupák

A BEK első körében a Ferencváros a csehszlovák Banik Ostravát kapta ellenfélként. Legyőzhető ellenfélnek tűnt, de semmiképpen nem könnyűnek. A bajnoki nyitány nem sikerült túl fényesen, de a csapat csak erősödött. Mucha már nem játszott zöld-fehérben, de Pölöskei és Szántó mindenképpen nagy fogás volt a hazai játékospiacon (jó-jó, tudom ez eufémizmus volt részemről, de nézzétek most el). A jobbszélső kérdése továbbra sem volt megoldott. Pusztai távozása óta keresik (és még évekig keresték) a Fradiban méltó utódját. Murai úgy tűnik nem vált be. Az új jelöltek a csatársorba Kvaszta és Szabadi. Mellettük viszont Pogány és Szokolai biztos pontnak számítottak.

Az első meccs az Üllői úton. Mint egy álom... úgy indult. A 23. percben Pogány vezetést szerez, majd öt perccel a szünet előtt ugyanő - büntetőből - 2:0-ra növeli az előnyt. Most kéne, hogy vége legyen - gondolhatták a lelátókon, de kishitűek voltak. Novák Dezső a mérkőzés előtt csak a háromgólos előnnyel lett volna nyugodt a visszavágóra. És megtörtént! A második félidő ötödik percében Szokolai fejesével már 3:0!

Ez volt a harmadik: Szokolai fejese

Sajnos a meccs itt nem ért véget.... Két szörnyű perc az utolsó negyedórában és minden odalett. Előbb Licka (76.p.) majd tizenegyesből Knapp (78.p.) megszorították a Fradit. Az egygólos előny nagyon soványnak tűnt, ráadásul az a két idegenben lőtt gól.... FTC-Banik Ostrava = 3:2.

Ez volt a Banik első gólja

A KEK-ben a Vasas igazán könnyű ellenfelet kapott a sorsoláson. A ciprusi Paralimnit. Érdemes megnézni, hogyan állt össze Bundzsák Dezső csapata a nemzetközi kupameccsre: A kapuban a fiatal Leboniczky. A védelem a válogatott Török Péter, Hegedűs, Balog Tibor és a fiatal (később újpesti) Szabó András tengellyel állt ki. Csereként szóhoz jutott a már akkor meghatározó játékosként számontartott Komjáti. A középpályán Halász, Szebegyinszky, Zombori, Rixer négyes, elől pedig a gólerős Kiss L.-Izsó duó lépett pályára. Vájtfülű kommentelőinknek bátran dobom be Izsó cseréjét, Pecha Lászlót. Másutt nem mondana semmit, node ebben a közönségben :-)

Az eredmény egy kellemetlen szúnyogcsípéssel ért fel. A második félidőben Michalis talált be a piros-kékek kapujába és ezzel az eredmény Paralimni-Vasas = 1:0.

UEFA Kupa. Két indulónk a Tatabánya és a Videoton. Kezdjük a Vidivel !

Rapid - Videoton. A "bécsi fradi" a Práterben olyan ászokkal várta a fehérváriakat, mint a Barcelonából végleg hazatért Krankl, a csehszlovák szabadrúgáskirály Panenka (kinek ne ugrana be "az" a bizonyos tizenegyes, amilyennel szegény costa ricai srác próbálkozott ellenünk mostanság az ifi VB-n?) és a válogatottból ismert Keglevits. Nehéz ellenfél, meglepő siker! A Disztl P. - Csuhay, Disztl L., Baranyi, Végh - Palkovics, Kiss P., Vadász (hol volt Csongrádi ?) - Májer, Szabó J., Novath összeállítású csapat alig különbözik attól a gárdától, amelyikről.... khmmmm... szerintem majd különkiadást kell készítenünk e sorozatban.

És milyen jól kezdenek! Fél óra elteltével Szabó J. vezetést szerez a Videotonnak. A null-egyet egészen a végéig tartani tudják. Az utolsó tíz perc azonban Bécsben viharosra sikeredik. Előbb Weber egyenlít 1:1, így se lenne rossz, de van válasz: Végh tizenegyesből ismét vezetést szerez és már csak öt perc van hátra. A 90. perc. Újabb tizenegyes. Ez már a veszett fejsze nyele az osztrákoknak, de Panenka ugye.... berúgja. Rapid-Videoton = 2:2. A visszavágón már egy gól nélküli döntetlen is elég a továbbjutáshoz, a Rapidnak ki kell támadnia Sóstón.

Tatabánya. A Tatabánya sztoriját oda-vissza, most Medvegyev meséli el:

1981-ben a Real Madrid vereséggel zárta és vereséggel kezdte nemzetközi kupaszereplését.

Májusban 0-1-re bukták a BEK-döntőt a fénykorát élő Liverpool ellen (vezette: Palotai), szeptemberben az UEFA-sorozatban 2-1-re kikaptak egy kiscsapattól és csak idegenben rúgott góllal jutottak tovább.

 

Ez a kiscsapat a Tatabánya volt.

Róluk kettejükről szól ez a történet.

 

Két főszereplő: Juanito és Csapó 

 

A főszereplők

 

Real Madrid

 

A királyi gárda 1978 és 80 között zsinórban nyerte a spanyol bajnokságokat, 81-ben pedig hajszál híján lett 2. a Real Sociedad mögött, így került az UEFA Kupába.

 

A csapat válogatott erősségei azidőtájt:

az Arconadával versenyző kapus: -Miguel Angel,

az irgalmatlanul gyors és kemény hátvéd, -José Camacho,

az edzőként többek számára közismert középpályás -Vicente del Bosque, a villámléptű és roppant erőszakos jobbszélső-Juanito

a kor egyik fejelőkirályának számító középcsatár:-Carlos Santillana

és végül, de nem utolsósorban egy bajszos, védekező-specialista német úr: bizonyos Uli Stielike. 80-ban Európa-bajnok, 82-ben VB-ezüstérmes.

Ő csak Madridban játszott, a visszavágón.

 

Közülük Angel, Camacho, Santillana és Stielike még 85-ben is járt nálunk a Videoton elleni UEFA Kupa-döntőn.

 

79-ben Vujadin Boskov vette át a csapat irányítását, három évig volt Madridban.

A Feyenoord-tól érkező jugoszláv tréner Európa sztáredzői közé számított, irgalmatlan hosszú pályát futott be.

A 81-es BEK-döntő után 8 évvel a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjéig vitte a Sampdoriát (0-2 a Barcelona ellen).

Rá egy évre megint eljutottak a KEK-döntőbe: 90-ben 2-0-ra verték az Anderlechtet.

(Pagliucával a kapuban, Viallival és Mancinival a csatársorban)

Egészen jó szeme volt: 93-ban az AS Roma edzőjeként felfigyelt egy jómozgású ifire, bizonyos Francesco Totti-ra és javasolta a vezetésnek, hogy tegyék át a felnőtt keretbe.

A 2000-es EB-n  Kis-Jugoszlávia szövetségi kapitányaként került ismét elő az akkor már egy híján 70 éves mester.

 

 

Tatabánya

 

A TBSC masszív középcsapat volt a 70-es évek végén, az 5-6. hely környékén tanyázott.

 

1980 és 82 között aztán sokak által rettegett csapattá vált.

Megint megjött Dr. Lakat Károly, ha emlékeim nem csalnak, harmadszor jött vissza a bányászvárosba, ahol minden évtizedben előfordult az 50-es és 80-as évek között.

(Edzői méltatását lásd a sorozat első részben).

 

81-ben ezüstérem Novák Fradija mögött.

82-ben bronzérem, csak a már Verebes edzette győriek és az FTC előzte meg őket.

(Lakat 82-ben, a csúcson elköszönt, Boskovval szinte egyidőben távoztak klubjaiktól.)

 

A csapat néha a bőség zavarával küszködött, a kapuban Kiss Imre és Dombai András vívtak komoly harcot, ebből végül a magabiztos, kitűnő labdafogású Kiss jött ki végül győztesen.

Nem volt túl szerencsés, válogatott kerettag volt többször is, de soha nem védhetett a nemzeti tizenegyben. 82-ben a VB-keret 3. kapusa…

 

A védelem jobb oldalán az elnyűhetetlen, kemény és gyors Szabó György (lásd a sorozat első részét) keserítette az ellenfelek életét.

 

A középpályán Csapó Károly volt az úr, „Charlie”-t úgy őrzi a szurkolói emlékezet, mint ritka keveréket, egyszerre volt erős felépítésű,  roppant lendületes és nagyon okos, futni, osztogatni és befejezni egyaránt tudott.

19 válogatottságot jegyzett 1974 és 1986 közt, a 78-as VB mindhárom meccsén játszott, az argentinoknak rúgott gyors góljára bizonyára sokan emlékeznek. 82-ben is kerettag volt a VB-n.

Négy évig profiskodott Toulouse-ban, aztán hazajött Tatabányára, ahol 1990-ig játszott, 38 évesen hagyta abba.

 

Elöl a rettenetesen gyors, szemfüles és erőszakos P. Nagy László (egyszer rúgott egy 4-est a Dózsának), a Vasasból érkezett egykori válogatott Kovács István (rémületesen nagy gólokat tudott fejelni, úgy ment fel, mint a lift és masszívan bólintott rá), valamint a Honvédot és a Dunaújvárost megjárt Weimper István (nehezen elnyomható, harcos, nagy lövőerejű játékos volt, szintén korábbi válogatott) gyilkos csatársort alkotott.

 

 

A mérkőzések

 

1981. szeptember 16-án 22.000 néző várta a BEK-döntős királyi gárdát.

(Tatabányának akkor cirka 65 ezer lakosa volt…)

Szó szerint fürtökben lógtak a szurkolók, mindmáig ez arrafelé a nézőrekord.

Juanito vezet támadást

 

A madridiak meglepetésére a TBSC kapott jobban lábra és támadott.

A 32. percben Almásfüzítőig lehetet hallani az üvöltést, az osztrák bíró 11-est ítélt, Weimper pedig könyörtelenül bevarrta. (1-0)

A Real nem hagyta annyiban, a legkellemetlenebb pillanatban, egy perccel a félidő vége előtt Santillana egyenlített. (1-1)

 

A második félidőben kemény küzdelem folyt, aztán, amikor lassan könyvelni kezdték a döntetlent a boldog szurkolók, a 79. percben Csapó keményen rálőtte és Miguel Angel hiába repült. (2-1).

 Miguel-Angel verve, Csapó 25 méteres lövése a felső lécen csattan 

 

Hogy a nézők végigtombolták a maradék perceket és hogy mindenki nagyon lassan ért csak haza, az valószínűleg nem túl meglepő.

Juanito lő

 

A spanyol lapok másnap elismerték: jogosan nyert a Tatabánya.

 

A visszavágó kegyetlenebbre sikeredett.

Szeptember 30-án a Bernabeau-ban 60 ezer fanatikus várta a Bányászt.

Hihetetlenül feszült, durva meccs volt, a 38. percben Fejest kiállította az ír bíró, a 71. percben Pineda Francisco és Kovács István párban kapta a piros lapot.

Kiss Imre munkában

 

A Real rá 3 percre megszerezte a győztes gólt, a csereként negyedórája játszó Isidro Diaz talált be.

A meccset 9-9 játékos fejezte be, a 79. percben Andres Alonso mehetett zuhanyozni.

 

Utóélet

 

A Real irreális körülmények közt, némi(?) bírói segédlettel jutott tovább és még két fordulót túlélt a Jena és a Rapid Wien ellen.

 

1982. márciusában aztán a 4 közé jutásért a Hellströmmel, Brehme-vel és Briegel-lel felálló Kaiserslautern ellen az otthoni 3-1 után kaptak egy sima ötöst.

3 spanyol kapott piros lapot. Az első kiállítás 2-0 után jött.

A bíró Palotai Károly volt.

Tatabánya nincs messze Győrtől…

 Medvegyev

A BEK-ben jött a visszavágó a Banik ellen. A zöld-fehérek szorongva várták, kevés eséllyel. Hátha sikerül legalább egy döntetlennel kibekkelni. Novák Dezső nem töltötte fel védőkkel még a középpályát is, ahogy az akkoriban gyakran előfordult magyar csapatoknál. De negyed óra elteltével már 2:0-ra vezettek a csehek (Zdenek, Knapp). A második félidőben Knapp még megrúgta a maga tizenegyesgólját és ezzel vége volt. Ha 3:0 marad Pesten, az is csak a hosszabbításra lett volna elég.

A magyar bajnok rövid időszakon belül harmadszor bukott el a csehszlovákkal szemben. '78-79-ben a Zbrojovka Brno, egy évre rá a Dukla Praha intett búcsút az Ú.Dózsának. Most a Fradi az, amely kénytelen volt fejet hajtani.

A KEK visszavágón egygólos hátrányból indít a Vasas a ciprusi Paralimni ellen. Az angyalföldiek ezúttal három csatárral vágnak neki a meccsnek. Céljuk, hogy erőből legázolják ellenfelüket. A kezdőcsapatban kap helyet a veterán Várady (akivel kapcsolatban végre tisztázni kellene, hogy "i"-vel vagy "y"-nal írja a nevét, mert most és akkoriban ahány forrás, annyiféleképpen írja). És jó húzásnak bizonyul!

Várady Béla. Jó az öreg a háznál

Az első félidőben éppen az ő góljának köszönhetően sikerül kiegyenlíteni a hátrányt. A szünet után aztán beindul a henger. Megint Várady (11-esből) és már 2:0. Aztán következnek Kiss L., Szebegyinszky (egy percen belül), utána Izsó, majd Várady újabb büntetőgólja és már hat-null. Egy kicsit pihegtek a hazaiak ekkor, mert majd' negyedórán át nem esett gól, de aztán a hajrára jött megint Izsó (83.p.) és végül Kiss L. (84.p.). Vasas-Paralimni = 8:0. Ez volt az egyetlen magyar győzelem ezen a kupaszerdán.

Az UEFA kupában a Tatabánya mellett, maradt még a Videoton. A bécsi 2:2 után volt okuk optimizmusra. Tízezer néző várta Sóstón, hogy Csongrádiék feltegyék a kinti teljesítményükre a koronát. Ehelyett jött Krankl... a 21. percben az őrzésével megbízott Baranyi alászalad a labdának és az osztrákok csodacsatára meglepi Disztl Pétert. Még volt idő egyenlíteni, hiszen két idegenben lőtt gól az nagy előny. Baranyi jóvátehette volna hibáját - csaknem gólt lőtt - de helyzet kimarad és a fehérvári csatársor nem bírt a zöldekkel. Aztán amikor már csak a legkitartóbbak reménykedtek, Krankl megint betalál 8 perccel a vége előtt. Keserű csalódás. Kiesés. Videoton-Rapid Wien = 0:2.

Egyetlen magyar csapat maradt állva a nemzetközi porondon. A Vasasnak a Standard Liege jutott a sorsolásnál. Első meccs Budapesten. Egy félidőre volt jó a hazai csapat. A második játékrészben a dallamos nevű Tahamata játsza a főszerepet. Aki ekkor nem jegyezte meg a fürge szélső nevét, egy év múlva pótolhatja. Tahamata két gólja után már csak formaság lesz a visszavágó? Vasas-Standard Liege = 0:2.

Az lett. Standard Liege-Vasas = 2:1. Gólszerzők: Vorrdeckers (2) és Híres.

Tavaszi fordulóra megint nem jutott ki magyar csapat.

Válogatott

Mindaz amit eddig írtunk teljesen másodlagos volt akkoriban. A bajnokság, a kupameccsek egy-egy hétre, néhány napra adtak beszédtémát. Ez az ősz alapvetően a válogatottról, a VB selejtezőkről szólt. Előző részünkben ott hagytuk abba, hogy ebben a csoportban minden megtörténhet.

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány 12 mérkőzést ... khmmm... dirigált végig a kispadról. Eddigi egyenlege: 5 győzelem - 3 döntetlen - 3 vereség, 19-19-es gólarány.

Ez a 12 mérkőzés 33 (!) játékos kipróbálására volt elég. A kapus poszton Katzirz és Mészáros jutott szóhoz, Gáspár ill. a csepeli Kovács A. nem kapnak bemutatkozási lehetőséget. Az MTK-s Turner, Nagy A. Garaba, Rab és Komjáti is - jelöltként vagy részvevőként - ott volt a nagykereteben. Sérülés és formahanyatlás miatt Borsó, Várady, Fekete és Májer sem tudta beváltani az előzetesen hozzájuk fűzött reményeket. Mészöly '81 nyári elemzése szerint Péter, Kardos, Pölöskei, Dajka és Pásztor is képességeiknek csak kis százalékát mutatták. Az ideális csatársor a Kiss L.-Törőcsik duó lett (volna), node Törő problémáiról szinte minden részben (és annak kommentjeiben) annyi szó esett már, hogy ezt a részt most átugranánk. Egy szó mint száz, Kiss László volt az egyetlen olyan játékos, aki Mészölynek mind a 12 válogatottjában szerepelt.

Ami a sorsdöntő őszi meccseket illeti: Akárhogy is kalkulált Mészöly, mindenképpen arra a következtetésre jutott, 5 pont kell a továbbjutáshoz. Ez azt jelenti, hogy a két hazai meccsen - Norvégia és Svájc ellen - kötelező a győzelem és akkor vagy Romániában, vagy Angliában ki kell harcolni egy döntetlent. Látnonknak bizonyult. Pedig egy olyan csoportban mint ez, már addig is sok volt a kiszámíthatatlan eredmény. Ki gondolta volna, hogy Anglia a Wembleyben nem tudja megverni Romániát, Norvégia győzni tud Svájcban, és biztosra vehető-e, hogy az angolok nyernek Norvégiában, a románok meg Svájcban?!

Az Anglia elleni hazai 1:3 egyébként is lehorgasztotta a lelkesedést. Előnyös helyzetből, de mégis gondterhelten vágtunk neki az egyik legnehezebb meccsünknek szeptemberben.

Románia - Magyarország Bukarestben!

A csoport minden tagja részesült már otthoni hidegzuhanyban. Kivéve a románokat. A presztízs és a tét nagy nyomást gyakorolt - mindkét - csapat játékosaira. Feszült mérkőzésnek ígérkezett... és az is volt. A románoknak szükségük volt a két pontra és a pesti 1:0-ért is "illett" revansot venniük.

Fazekas méltó román díszkíséretben

Magyarország: Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. - Sallai, Nyilasi, Rab - Fazekas, Törőcsik, Kiss L.

Akárhogy számoljuk, ez 6 védőt jelent. A "kis" Sallait újoncként mindjárt a mélyvízbe dobja Mészöly. A debreceni üdvöske ráadásul mindjárt a románok karmesterét, Iordanescut kapja meg semlegesítésre.

Románia: Gheorge - Negrila, Stefanescu, Sames, Munteanu - Stoica, Beldeanu, Iordanescu - Crisan, Camataru, Balaci.

Mészáros öklöz egy balsarokra küldött ívelést

A mérkőzés krónikájában nem tudunk fordulatokról, gólokról vagy egyenlítésről beszámolni. Az ütközet mindkét fél számára, az utolsó pillanatig egyetlen nagy gyomorgörcs volt. Ahogy telt az idő, úgy növekedett ez a hazaiakban. Sallai bevetése kiváló húzásnak bizonyult. Iordanescu kiiktatásával tanácstalanokká váltak a kék-sárgák, akiknek a rémálmuk egy kontrából lőtt magyar gól lett volna. De a románok szinte egyfolytában, egész mérkőzésen át nyomás alatt tartották a magyar kaput. Azt hiszem erről a mérkőzésről nyilatkozta Nyilasi, hogy

"úgy védekeztünk, hogy feltörte a hátunkat a háló"

Kiss Laci helyett Müller, Törőcsik helyett Csapó áll be, hogy - szinte teljesen feladva a csatárjátékot - kitartson a nemzeti tizenegy a bukaresti katlanban.

Tóth József és Crisan

De a vége, telt ház és 75.000 néző előtt: Románia - Magyarország = 0:0. Megvan!

Ha tudjuk hozni a győzelmet a két hazai meccsünkön, akkor az utolsó selejtező a Wembleyben már tét nélküli. (rossz ómen, ha valaki visszaidézi a '78-as Mundialra tartó csapat utolsó felkészülési meccsét)

Következik: Magyarország - Svájc.

Ez a csoport kezdett teljesen kiszámíthatlanná válni. Néhány nappal a meccs előtt a svájciak, akiktől Luzernben pontot raboltunk, legyőzték a románokat Bukarestben. Jóformán a magyar csapat volt az egyetlen amely tartotta magát a papírformához. Dehát hogy lehet így esélyt latolgatni?! Olyan "simának" tűntek az erőviszonyok. Ha Luzernben döntetlen, akkor Pesten győzelem. Logikus, nem?

Erre itt van Wolfisberg gárdája és két ponttal tér haza onnan (Románia-Svájc = 1:2), ahol mi kiizzadtuk a döntetlent.

Mészáros - Szántó, Kerekes A., Garaba, Tóth J. - Sallai, Nyilasi, Müller - Fazekas, Kiss L. (Kerekes Gy.) Törőcsik.

Sallai ismét remekül szerepelt

Hajrá fiúk! Mutassátok meg! Aki ott volt a mérkőzésen azt mondja, ennek a válogatottnak ez volt a csúcspontja! Soha ilyen jól nem játszottak Mészöly fiai. Nem csak a győzelem, hanem az a játék! Node nézzük sorjában:

Ennyi év távlatából talán már nem evidens, de a svájciak komoly továbbjutási esélyekkel érkeztek a Néptadionba. Bukaresti győzelmük után minden okuk megvolt a bizakodásra. Ki-ki meccs lett tehát a találkozóból, ahol csak a győztes marad versenyben.

Nyilasi és Wehrli

Bármilyen elánnal is vetették bele magukat a vendégek a küzdelembe, olyan magyar válogatottal találták szembe magukat, amelynek játéka még a sajátjainkat is meglepte. Talán sosem tudjuk meg mi történt akkor, mitől volt ennyire együtt az a csapat, de a játékosok, a szakvezetők és a nézők is szinte értetlenül álltak a kimagasló teljesítmény láttán. Sulserék még a félpályán sem nagyon jutottak át, a magyar középpálya megszűrte a vendégakciókat és rögtön ellentámadásba mentünk át. Az első félidő közepén aztán addig "dadogott" a svájci védelem amíg...

1:0 maradt a félidőben, de érezni lehetett, ezzel nincs vége. Az ötvenedik percben szöglet következett a jobboldalról...

A link videója gyakran akadozik, de higyjétek el, Nyilasi befejelte.

Figyelem ! A link kijavítva!

Aztán az 59. percben a svájciak megint megpróbálnak átjönni a felezővonalon. Innen nézzétek végig, hogy alakul:

A meccs innentől egy igazi fiesta volt! A 65. percben - Kiss L. cseréjeként - bemutatkozik a válogatottban a debreceni csatár Kerekes György. Kerekes nagy ígéret volt, számos csapatot bejárt - PMSC, Debrecen, FTC, Ú.Dózsa, Videoton -  a címeres mezben azonban csak három fellépésre futotta.

Ha soha többé, semmit nem kapok a labdarúgástól, ez a mérkőzés, a dél-amerikai stílusú ünneplés mindent visszamenőleg és jó előre kifizetett...

...mondta Müller Sándor a meccs után, amelyről nem akartak hazamenni a nézők. Legszívesebben virradatig ünnepelték volna a győzelmet és lubickoltak abban az érzésben, amire oly' régóta vártak.

Garaba takarít

Magyarország - Svájc = 3:0. Ezután már csak három esélyes maradt a csoportban: Anglia, Románia és Magyarország.

Következik: Magyarország - Norvégia. Tegyük fel az i-re a pontot!

A norvégok roppant elszántan küzdöttek. Ha nem is a továbbjutásért, de az utolsó hely elkerüléséért mindenképpen. Nálunk ekkor már volt egy  "norvég specialistának" kinevezett gólgyáros, az élete legjobb időszakát élő Kiss Laci. Oslói két góljáért nem lehetünk elég hálásak neki.

Jacobsen és Törőcsik

Nézzük az összeállításokat:

Magyarország: Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. - Müller (Csapó), Nyilasi, Sallai - Fazekas, Törőcsik, Kiss L.

Norvégia: Antonsen - Pedersen, Bernsten, Gronlund, Grondalen - Davidsen, Giske (Mathisen), T. Jacobsen, Lund - P. Jacobsen, Refvik

A norvég csapat iszonyú szívós, masszív ellenfélnek bizonyult. Csak néha-néha jutottunk igazi gólhelyzetbe. Pl. a 12. percben, egy szabadrúgás a baloldalon: 

... azt hiszem Bálintot soha többé nem láttam ilyen gyorsan futni :-)

Bálint szabadrúgása már a hálóban

A szünet előtt azonban a norvég Lund (emlékeim szerint szintén szabadrúgásból) kiegyenlít. Oda a nehezen megszerzett előny, kezdhetünk mindent elölről. Félidőben 1:1.

Dehát az nem lehet, hogy ilyen közel a célhoz bukjunk el, ugye?

Fazekast nehéz volt tartani

Kiss Laci elkezdi húzni a lábát (később még kap egy csomagot rá) és cserét kér. 60. perc. Szabadrúgás, nagyjából ugyanolyan helyzetből, ahonnan Bálint az első félidőben betalált. Ezt még várjuk meg. 

...aztán az a csere valahogy elmaradt. Megint vezetünk!

Íme Kiss fejese egy másik szemszögből:

A hajrában aztán magára talál a válogatott, a norvégok pedig összeomlanak. 

(ezt a gólt látva mindig elmosolyodok, ahogyan az ünneplő Nyilasi az öt és felesen belülről nem találja el a kaput, dehát kit érdekel?!) 2:1

Fazekas kapura tör...

...és itt már ünnepel

Hat perccel később:

(ott a csomag Kiss Laci lábán, láttátok?!) De mindegy! 4:1 a vége. Ha az eredményt nézzük, az egész egy diadalmenetnek tűnik, pedig nem volt az. Nagyon meg kellett dolgozni ezért a győzelemért.

Magyarország-Norvégia = 4:1

Minden eldőlt! Magyarország kijutott a Világbajnokságra. Ráadásul csoportelsőként! Ki gondolta volna ezt egy évvel azelőtt?!

Maradt még egy selejtező. Ahogy legszebb álmainkban reméltük, immár tét nélkül. Már a csoportelsőséget sem lehetett elvenni tőlünk. Az angoloknak élet-halál kérdés a találkozó. A magyar válogatott számára ez már csupán presztízs kérdés. Nem tudom motiválta-e Mészöly fiait, hogy ha esetleg nyerünk a Wembleyben, akkor a románok jutnak ki.... :-)

Anglia - Magyarország:

Ritka az olyan mérkőzés, amikor a magyar válogatott páholyból várja az eredményt. Egy tisztes vereség, vagy egy döntetlen éppen elég. Hadd erőlködjenek az angolok, nekik van vesztenivalójuk.

A hattyú halála. Garaba és Keegan előadásában

A játék képe is ennek megfelelően alakult. Ron Greenwood görcsösen igyekvő legénységét korántsem elbizakodottan, de derűs együttérzéssel fogadja a magyar csapat:

Magyarország: Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. - Müller, Csapó (Szántó), Sallai - Fazekas (Kerekes Gy. 46.p. - ez volt a búcsúja a válogatottban), Törőcsik, Kiss L.

Anglia: Shilton - Neal, Thompson, Mills, Coppel (Morley) - McDermott, Robson, Martin - Brooking, Mariner, Keegan.

Sallai ezúttal Keegant kapja és megint nem vall szégyent. Már a 16. percben sikerül az áhított góluk: Mariner fejesével vezetnek az angolok. És ezután nem kockáztatnak. Számukra mindennél többet ér az egygólos előny. Nekünk sem különösebben kényelmetlen. Ennyi marad az eredmény.

Mariner gólja

Anglia - Magyarország = 1:0

Irány Spanyolország!

Utánpótlás

Az előző részhez hasonlóan, befejezésként, nézzünk néhány korabeli reménységet. Kik voltak az ígéretek, akikben a jövőt látták akkoriban.

Úttörő SC (ahonnan Nyilasi indult): Adu Ferenc, Lanczkor Sándor és Homicskó Attila. Ismerős valamelyikük? Nekem sem! (Lanczkor.... hmmm.. nem, nem ő, hanem a csepeli kapus fia).

De itt van egy másik kép:

Nem volna fair azt kérni, hogy tippeljetek, ezért inkább leírom: Jobboldalt Galaschek látható.

Nyíregyházán Fecsku, a Fradiban pedig Kvaszta az új reménység.

Már itt-ott felbukkan egy tehetséges kapus neve a sajtóban. Dorogon véd.

Andrusch

Csepelen egy szőke centerben bíznak. Előtte valóban még szép jövő állt. De sokkal többre volt hivatott. Láttam őt játszani, komolyan azt hittem sokra fogja vinni. Aztán valahogy elmaradt félúton, elszürkült.

Dékány Gábor

... és még egy csepeli. Róla még olvasni fogunk....

Kovács Attila. A Csepel kapusa

A végére hagytam a hét kedvencét. A Budapesti Honvéd tehetséges fiatalja. A kép egy ifi meccsen készült:

A tavaszi hajrában feltámad a Fradi, egyértelművé válik a Rába ETO fölénye. 19 év után ismét vidéki bajnok, több, mint száz lőtt góllal. A válogatott már a világbajnokságra készül. Barátságos mérkőzések sorozata, felemás eredmények. Érdemes-e felforgatni egy sikeres válogatottat a világbajnokság küszöbén? 1982 következik. A spanyol Mundial éve.

Végül pedig, nem hiszem, hogy a sorozat olvasói között van olyan aki nem látta, de mindenkinek kötelező darab: