Bevezető

Magyar focitörténeti sorozatba kezd az orulunkvincent.blog.hu! A széria nem törekszik teljességre és nem nyúlik majd vissza a legendákkal övezett régmúltra. Nem kap helyet benne Orth, a Fogl-gát, Bozsik, Puskás vagy Hidegkuti. Nem olvashattok Albertről, Göröcsről vagy Tichyről. A sorozat pontosan 30 évvel ezelőtt kezdődik, a magyar futball utolsó nagy korszakának hajnalán, és az újkori magyar futball halálával, az irapuatói 0:6-tal végződik.

Számomra ugyanis itt ér véget a magyar foci. Addig volt érdemes meccsre járni, addig éreztük, milyen élmény többezer drukker társaságában egyszerre felüvölteni és egyszerre elkeseredni. Akkoriban is szidták a magyar focit. A korabeli sztárok az aranycsapat  — utóbb átokká lett  sikereinek nyomasztó árnyékában rugdosták a labdát. Mára vagy megtanultuk őket becsülni, vagy elfeledtük őket.

Ez volt a kettős rangadók korszaka. Amikor egy bajnokin 4 000 ember még kevésnek, 12 000 már soknak számított. Amikor Szepesi György elnökségével új vezetése lett az MLSZ-nek. Amikor a BEK-ben és a KEK-ben egy-egy, az UEFA kupában pedig két magyar klubcsapat küzdött azért, hogy ritkán a tavaszi fordulókig állva maradjon. Amikor a vidék sztárja a Videoton és a DVTK volt. Amikor Verebes és a Rába ETO, majd' a semmiből érkezve felbolygatta a fővárosi csapatok hegemóniáját.

Sorozatunkban végigvesszük és újraéljük a korabeli eseményeket, jelentősebb hazai és nemzetközi mérkőzéseinket. Felidézzük, kiket tekintett a korszak sztároknak, nagy ígéreteknek, és végigkísérjük, hogyan épült újjá az Argentínában elbukott nemzeti tizenegy és a magyar futball élmezőnye.

A focitörténetet saját archívumból származó, ritka és neten eddig nem publikált, korabeli fotókkal, interjúkkal és szubjektív emlékekkel színesítjük. Rég elfeledett nevek, tehetségek és semmibe tűnt reménységek bukkannak majd elő. Azoknak, akik 30 éve is szurkolhattak már, sok régi és elkallódott, vagy ismeretlen név tűnik majd fel. Talán sokaknak támad egy amolyan "jéééé, tényleg" típusú érzése.

Kik voltak, mik voltak és hova tűntek?

PVSK, Vasas izzó, MÁV Előre, Temesvári Miklós, Mucha, Rab, Martos, Katzirtz, Pásztor József, Judik, Pogány, Herédi, Szokolai, Kisznyér, Jancsika, Kovács Attila, Tóth Zoltán (kapus), Ebedli, Borostyán, Tatár, Salamon, Bálint L., Weimper, Dobány, Kovács J., Nagy II János... és még sokan mások.

A Honvéd korabeli reménységei: Lukács, Póczik, Weimper és Gyimesi.

Remények, diadalok és kudarcok. Akkoriban mindháromból volt elég.

Kezdjük tehát az első résszel. Az argentín világbajnoksági utáni első évvel, 1979-cel.

1979 

Baróti Lajos szövetségi kapitány távozása után Kovács Ferenc, majd Lakat Károly "tanár úr" ült le a válogatott kispadjára, miközben elúszni látszott részvételünk az 1980-as  EB-n. Itthon tartott még a hetvenes évek nagycsapata, az Ú. Dózsa hegemóniája. Bene, Dunai II, Zámbó, Rothermel és Tóth András már kezdett kiöregedni. A Fradiban is végbement a generációváltás, már javában tartott a Nyilasi Tibor nevével fémjelzett, új korszak.

„Zöld fű felett, kék ég alatt, legjobb edző dr. Lakat!”
 
A magyar edzői kar három legnagyobb neve a Sebes-Bukovi korszak után:
Baróti Lajos – Illovszky Rudolf - dr. Lakat Károly.
 
Karcsi bácsi játékosként védekező fedezetet játszott a legendás Sárosi György dr. mellett a 40-es évek Fradijában.
 
Épp az ellenfél támadását zavarta, amikor Sárosi rászólt: „Mit csinál, Lakat? Eddig mi támadtunk, most ők jönnek.” — Bizony, más idők voltak azok.
 
Amikor megalakult a nagy Honvéd, Bozsik személyesen jött el hozzá, hogy játsszon mellette is védekező fedezetet. Nem vállalta: fradista volt és maradt.
 
Tatabányán kezdte a komolyabb edzősködést 1957-ben. Ide a következő 25-30 évben még sokszor visszatért, így aztán Grosics Gyula éppúgy játékosa volt, mint a pályája végén a bányászokhoz szerződő Göröcs János, de dolgozott még a fiatal Kiprich-hel is.
 
A 60-as években volt a csúcson, ekkor nyert olimpiát 64-ben (Palotai, Gelei, Bene, Novák) és 68-ban (Dunai II., Fazekas, Menczel, Nagy Laci) a focicsapattal.
 
A VVK-győzelem után került a Fradihoz, amivel bajnokságot nyert, és még egyszer eljutott a csapattal az akkor már EVK-nak nevezett kupa döntőjébe.
 
Géczi — Novák, Mátrai, Páncsics — Juhász, Szűcs — Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona: kb. ez volt a legjobb Fradi a keze alatt. (Kispad: Karába, Fenyvesi dr… csekélység.)
 
Később is akadtak egyedi eredményei: a '70-es években a Honvéddal megverték az Intert a San Siróban, a Tatabányával a 80-as évek elején 22 000 néző előtt győzték le a Realt.
 
Voltak aztán  furcsa szokásai, pl. csak vonattal járt Tatabányára, bármikor is edzősködött ott, és mindig haza is utazott az esti mérkőzés után, néha a postavonattal.
 
Másik érdekes szokása: a legnagyobb menőkkel volt a legkíméletlenebb mindig, Alberttől Göröcsön át Csapóig és Nyilasiig sokan kaptak tőle hideget-meleget.
„Ha a főkolompost megfogod, a többi  magától megy utána” — mondogatta.
 
Hogy miért csak '79-ben lett kapitány? Messze túl a fénykorán… Finoman szólva: nagyon nem szerette a kommunistákat — és ezt a véleményét markánsan hangoztatta is.
 
Szepesivel viszont nagyon jó viszonyban volt, hát Gyuri kijárta neki a rég megérdemelt posztot. Pályája egyik legnagyobb kudarca lett belőle: ekkor kaptunk ki pl. az USA-tól 2-0-ra…
 
Pályája legvégén épp a kieséstől mentette meg a Tatabányát. A Fradi ellen játszottak Pesten. Amikor Lakat kijött, az Üllői úti törzsközönség felállva, vastapssal, „Karcsi bácsi, Karcsi bácsi” skandálással köszöntötte őt, az ellenfél edzőjét, amíg a helyére nem ért….
 
Ekkor azért elsírta magát ez a rettenetesen kemény kis ember….
 
Sem előtte, sem azóta nem történt ilyen a Fradi-pályán. 1988. december 3-án hunyt el.

Medvegyev

A legerősebb vidéki csapat az aranykorát élő DVTK volt. A formálódó új válogatottba elsősorban a Diósgyőrből jöttek a frissítésnek szánt játékosok: Tatár Gy., Salamon, Borostyán, Szántó (később FTC), Kutasi. A 18 csapatos NB I-ben 7 fővárosi csapat játszott.

1979 tavaszi nyitányán a Bp. Honvéd vezette a tabellát, elhappolva az őszi bajnoki címet a liláktól, akik nagy meglepetésre a Vasas Izzótól kaptak ki. A hetvenes évek nagycsapatából még Rothermel Ádám volt a kapus, játszott Zámbó, Dunai III, Gyöngyösi, Kolár és Tóth András. De a csapat pillérei már mások voltak: A fénykorában lévő Fazekas László, Sarlós, Törőcsik, Fekete, Nagy László és a balhátvéd Tóth József ("Jokka").

Tóth András: egy elfeledett virtuóz

Tóth Andrást fénykorában nem láthattam. Az első focimeccs, ami a TV elé bilincselt, az a legendás Ú. Dózsa - Fradi = 8:3 volt. Így utólag nehéz abban hinni, hogy egy-egy feltűnő mérkőzés ne lett volna előre megbeszélve a hetvenes évek állóvizében. A következő Dózsa-Fradira már kivitt Apám, és a zöldek simán nyertek 3:0-ra. Rothermel katasztrófálisan védett, le is cserélték Szigetire. A Fradi később nyert 5:0-ra, még később 7:1-re is. Akárhogy is volt, színes és emlékezetes meccsekké váltak ezek a gólparádék. A Várhidi Pál-féle nagy Dózsában Tóth András volt a baloldali középpályás. Kivételes rúgótechnikájú szürke eminenciás és karmester. Azt mondják, ő kellett, hogy ott legyen a nagyok (Dunai, Zámbó, Bene, Fazekas, Fekete, Törőcsik...) mögött. Pontos passzaival és játékintelligenciájával. 17-szer volt válogatott. Ő lőtte az egyik gólunkat (Csapó és Zombori mellett) a Mundialon. 1979-ben öltötte magára utoljára a válogatott mezét. Még két évig volt a liláknál, aztán jutalomjáték következett Belgiumban (Lierse), és az utolsó két év az MTK-VM-nél az élvonalban.

Ekkor még az NB I-ben szerepelt a korábbi, legendás Salgótarjáni BTC, eltűnőben volt viszont a Vasas Izzó. A főváros mellett egyedül Székesfehérvár adott egynél több csapatot az élvonalnak: a nagy múltú (és jövőjű) Videoton mellett a bennmaradásért küzdött a Székesfehérvári MÁV Előre.

A góllövőlistán régi nevek és új tehetségek is felbukkantak. Még nem ért véget a korábbi bajnok Vasas ágyúzója, Várady Béla fénykora. További ismert nevek a gólvágók közöl: Gass István (Vasas — később ZTE) Fekete, Fazekas és Törőcsík (mindhárman Ú. Dózsa), Nyilasi (FTC), Weimper (Bp. Honvéd — később Dunaújváros, Tatabánya, Aris Szaloniki, majd Rába ETO) Burcsa (Videoton — később ETO) az új ígéret: Kiss László (Vasas) a salgótarjáni Bíró és a rövidesen Honvéd-mezre váltó Kuti (Dunaújváros).

A szurkolók még nem tértek magukhoz a Mundial csalódásából, az EB selejtezőin pedig fél év alatt elúszott a továbbjutás esélye. A befelé fordulás időszaka ez. Barcs Sándor volt MLSZ-elnök a magyar labdarúgás megújulását három alapfeltételtől tette függővé: bennlakásos iskolai focistaképzés, a korszerűtlen szakosztályok és az edzők szakmai munkájának megreformálása.

A nemzetközi kupákban a Honvéd eljutott a tavaszi fordulóig. Az UEFA kupában. 

Következő ellenfele az MSV Duisburg. Még ősszel kiverte a török Adanasport, megbosszulta az MTK-VM kiejtését a román Politehnicán (4:0 - 0:2) majd imponáló magabiztossággal lépett át a szebb időket megért Ajaxon (4:1 - 0:2). A többiek már elvéreztek. A BEK-ben az Ú. Dózsát a Zbrojovka Brno (2:2 - 0:2), a KEK-ben a Fradit (a svéd Kalmaar kiverése után) a Magdeburg ejtette ki (0:1 - 2:1). A Kispest számára azonban a nyugatnémetek már túl nagy falatnak bizonyultak. A hazai 2:3 után Duisburgban kinn 2:1. Ezzel ért véget a magyar kupasorozat.

Az EB selejtező csoportjában Magyarország 2 ponttal (akkoriban ennyi járt egy győzelemért) az utolsó helyen állt; Görögország és Finnország p-4, a Szovjetunió 2 pontot gyűjtött.

A (Moszkvába készülő) olimpiai válogatott törzsét a Diósgyőr adta. Érezhetően tőlük remélték a befáradt fővárosi nagycsapatok utáni vérfrissítést a nemzetközi porondon.

Márciusban barátságos meccs az NDK ellen. Tizenkétezer néző, 3:0 Törőcsik, Tieber és Tatár góljával. Biztató évkezdet. Hátha mégis fel tudunk kapaszkodni a továbbjutó helyre? Újoncot is avattunk, a honvédos Nagy Antalt, aki később megkerülhetetlen tagja lett a védelemnek.

A kezdőcsapat

 Az első és a második gól: Törőcsík fejese és Zombori gólpassza Tiebernek

Pásztor szögletét  Tatár értékesíti. Graphetin már verve

Ezután jött egy csendes 1:1 Lengyelország ellen. Közben a bajnokságban az Ú. Dózsa erőteljes hajrába kezdett. A Honvéd nem tudta tartani őszi formáját, az FTC és a Diósgyőr is elébe került. A rangadók döntötték el a bajnokság sorsát.

FTC - Diósgyőr rangadó

Egy kihagyott Nyilasi-helyzet....

...és a gól

A Kispestet az ág is húzta: a gólerős Kozma mellé a játékmester Pintér is a maródiak listájára került. Az őszi bajnok a végén csak az ötödik helyen tudott megkapaszkodni.

A Honvéd elbukott (Gyimesi és Nagy II — Videoton)

A bajnokságot végül — újra — a lilák nyerték meg. Hosszú ideig ez volt az utolsó ilyen alkalom. Közelgett a Várhidi-korszak vége. Kilenc bajnoki cím, ebből hét sorozatban. A gólkirály Fekete László lett 31 góllal.

 A góllövőlista élén Fekete László végzett 31 góllal, ezzel európai ezüstcipős.

Második a Fradi, harmadik az idény meglepetéscsapata, a  DVTK. Szabó Géza fiai a klub történetének legjobb eredményével bronzérmesek lettek. Ez volt Veréb, Salamon, Szántó, Tatár, Borostyán, a Theodoru fivérek, Oláh, Kutasi és Fükő korszaka. Vidéki csapatként öt válogatottjuk volt. Az NB I 78/79-es idénye tehát lezárult. Kiesett és ezzel végleg eltűnt a palettáról a Vasas Izzó — a másik két kieső, a Haladás és a Csepel azonban még hosszú évekig visszatérő ingázója volt az élvonalnak. Némelyikük még előtte álltak egy-egy szép korszaknak, sőt! a Haladás máig rendszeres "vendége" az első osztálynak. A Csepelről ez manapság kevésbé mondható el, de 1979 nyarán még volt előtte pár szép év.

Apropó, válogatott! Az EB selejtezők hattyúdala ekkor még hátra volt. Magyarország-Görögország = 0:0. Harminckilnc év után ez volt az első olyan alkalom, hogy a válogatottól hazai pályán csak gól nélküli mérkőzésre futotta.

  Egy óriási helyzet: Törőcsík elől Kelesidis elüti a labdát.

 Két héttel később Tbilisziben viszont szépen búcsúztak, főleg Törőcsík okozott sok gondot a szovjet védelemnek. Csesznokov hamar vezetést szerzett (24 p.), de tíz perccel később a diósgyőri Tatár egyenlített. És még hátra volt a java! A Fradi méltatlanul elfeledett, kiváló jobbszélsője, Pusztai a második félidőben vezetéshez juttatta a magyarokat, de a szovjetek nagy reménysége, Sengelija negyedórával a vége előtt egy igen vitatható góllal egyenlített. Ez volt Kovács Ferenc szövetségi kapitány utolsó mérkőzése a válogatott kispadján. Az utóbb, a Videoton UEFA -kupa menetelésével (lásd: későbbi posztunk) elévülhetetlen érdemeket szerzett mester most elbukott.

Tumultuózus jelenet Tóth Zoltán kapuja előtt

A Mundial csalódása után nem mérethettük meg magunkat az Európa-bajnokságon, pedig a sors(olás) szeszélye folytán ugyanazokkal az ellenfelekkel küzdöttünk a továbbjutásért, mint az Argentínába vezető úton. Kovács Ferenc mérlege a válogatott kispadján 8 mérkőzés, 2 győzelem, 4 döntetlen és 2 vereség. Hat mérkőzés erejéig következett Lakat Károly, és már csak egy lépésre vagyunk az M-M, vagyis a Mészöly-Mezey érától, amelyben kiteljesedett a magyar foci utolsó nagy korszaka.

Kovács Ferencen kívül még ketten búcsúztak a címeres meztől ezen a találkozón. Az újpestiek nagy reménysége, a fiatal Tóth Zoltán kapus rövidesen disszidált, így — a kor szokásainak megfelelően — egyszerűen eltűnt a sportsajtóból. Pusztai László pedig 33 évesen befejezte szereplését a nemzeti tizenegyben.

Tóth Zoltán, az ifjú reménység

Pusztai (középen) a PMSC kapuját támadja

Pusztai László. Vérbeli jobbszélső. Az egyik utolsó azok közül, akik a vonal mellett játszottak. A hetvenes évek Fradija elképzelhetetlen volt nélküle. Pályafutása zenitjén a Pusztai-Nyilasi-Magyar csatársor ontotta a gólokat. Ahogy nehéz elképzelni, mi lett volna a Dózsából Tóth András nélkül, úgy valószínű, hogy Nyilasi sikere és eredményessége is elválaszthatatlan Pusztai játékától, beadásaitól és gólpasszaitól. Én magam ritkán — vagyis inkább soha — nem mentem meccsre a Fradiért, így Pusztait csak a kettős rangadókon vagy a válogatottban láthattam. Illetve akkor, ha a Telesport véletlenszerűen adott összefoglalót egy vagy két meccsről. Azt hiszem, nem kérdés, hogy a zöld-fehérek támadójátéka rögtön megérezte a hiányát. Szerencsétlenségére, mire igazán eljött a címbeli nagy korszak, Pusztai már kiöregedett, ráadásul ezen a poszton csak másodhegedűs lehetett a válogatottban Fazekas mögött. De azt a szöglettel felérő bedobását a szovjetek elleni VB-selejtezőn, amivel Kereki fejére varázsolta a labdát, soha nem felejtem el! Mint ahogy azt sem, ahogy az Üllői úton a labdával ráatapad az oldalvonalra, aztán szinte a szögletzászlóig szalad, és beadja középre. Ahol már várja Nyíl, hogy bólintson.

1981-ben megkapta a jutalmát: idegenlégiósként kiszerződhetett az Eisenstadthoz. Két évet lenyomott még az osztrák bajnokságban, majd visszavonult. 1987-ben, júliusban jött a döbbenet. Az M7-es nyári csúcsforgalmában egy defektet kapott autó átrepült a szembe jövő sávba, és becsapódott Pusztaiékba. Ő is, felesége is azonnal meghalt. A másik autóban ülő vezető és három lengyel stopposa úgyszintén. A tragédia önmagában is megrázó, de csak néhány órával utána derült ki, hogy az egykori jobbszélső is az áldozatok között volt. Pusztai Laci nincs többé. Azt viszont máig nem értem, hogy a neve — érdemtelenül — miért csak a megszállott focitörténészek számára mond valamit.... 

Pusztai bedobása 0.41-nél.. 

Itt ér véget focitörténeti sorozatunk nyitó része. Az 1979-80-as idénnyel és annak előzményeivel folytatjuk. Törőcsik fényesen induló karrierje egy autóbalesetben derékba törik. Bajnok lesz a Honvéd, nemzetközi kupákban indul az Ú. Dózsa, az FTC, a DVTK és a Rába ETO. Mészöly Kálmán lesz a szövetségi kapitány, és elkezdi építeni a spanyolországi VB-re tervezett csapatot. Újabb ritka, korabeli fotókkal, ifjú ígéretekkel, elfeledett nevekkel és szubjektív visszaemlékezésekkel. Ahogy akkoriban láttuk/látták. Mik voltak az álmaink, kudarcaink, reményeink? Hol tartottunk harminc éve? Hamarosan folytatjuk!