Angliában nagy felháborodást okozott, hogy a Marx & Spencer a DD fölötti kosaras melltartókat 2 fonttal drágábbra árazta, azzal az indoklással, hogy több anyag kell bele.
Nos lássuk be, akárcsak Bajnai (más okokból kivitelezhetetlen) ingatlanadója, valahol ez is megalapozott. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Nagy lakásban, ikerházban, villában nem muszáj élni, ha nem telik rá. Még akkor sem ha persze rögtön akad egy párt, amely siet megnyugtatni a népet, hogy majd ő eltartja helyetted. Eltartja a nyugdíjasokat, a kistermelőket, az orvosokat, a nővéreket, a közalkalmazottakat, a patikusokat, a munkanélküli piacra termelt bölcsészeket, a kőműveseket és a balettáncosokat. Gyakorlatilag mindenkit aki szembe jön, Il Ferro népe, vékonytévé és Provident rabszolgái.
Az angol bögyös macák felháborodtak a mellbevágó elképzelésen és vagy tizenháromezren írták alá a mellzeti petíciót, kifejtve, hogy mennyire melltánytalan minden olyan intézkedés, amely a zemberekkel fizettetné meg a nagyobb dudák tartóit.
A terebélyesedő botrány hullámait - ahogy az várható volt - felkarolta a politika is, az ellenzék vezére - kampányfogásként - mintegy demonstratíve, felajánlotta, hogy saját kezével tartja kezében a ... khmmm... kérdést mindaddig, amíg 2/3-os többsége birtokában élni tud a megfelelő alkotmányos eszközökkel az ügyben.
A tiltakozók be nem jelentett utcai megmozdulásokkal adtak nyomatékot mellőzött érdekeiknek. Soraik között olyan hírességek tűntek fel, mint Pamela Anderson, Mell-Annie Griffith és - valamilyen tévedés folytán - Mel Gibson valamint Mel Brooks is. A mellzeti radikálisok megmozdulásának tudható be az is, amikor egy páciensnek Pécsett (hol máshol ?) Szemölcs helyett a mellbimbót távolították el
A kialakult társadalmi feszültségek nyomán válságtanácskozásra összeült a Marx&Spencer igazgatótanácsa, hogy az elnök vezérigazgató ismertesse mellképzeléseit az igazgatóság plénumával. A helyzet kényességét fokozta, hogy az igazgatótanács mandátuma legkésőbb jövő év tavaszán lejár, és a tisztújító közgyűlés kilátásai meglehetősen sötétek.
Mell-Annie Griffith
A regnáló igazgatóság az elmúlt időszakban ugyanis meglehetősen gyengén muzsikált. A mamutcég szinte minden üzleti mutatója vészesen romlott az elmúlt 4 évben, lemaradt versenytársaitól, ráadásul korrupciós ügyek tömkelege rázta meg a vezetés hitelességét a részvényesek szemében. Nem mellesleg közben óriási mennyiségű neglizsé, combfix és hálóingkészlet tűnt el a management ingyenes tárgyi juttatásainak útvesztőjében. Ennek a folyamatnak a mélypontja volt, amikor a gazdasági igazgatót egy Triumphos paparazzi, céges tangában fotózta le a vállalati üdülőben. A board tagjainak így már csak elenyésző többsége reménykedhet újraválasztásban. A heves szakmai-üzletpolitikai viták eredményeként az elnök vezérigazgató azzal a kompromisszumos javaslattal állt elő, hogy a differenciált cicifix áremelés terhei csak azokat a vásárlókat érinti, akik plasztikai műtét eredményeként tettek szert nagyobb mellekre. A board keménymagja egyértelműen melléfogásnak minősítette, így a javaslat a továbbra is heves mellenállás után végül elbukott az igazgatóság (női) tagjainak munkacsoportján.
A nagy visszhangot kiváltó viták eredményeként a vezetőség visszacsökkentette az árakat az eredeti szintre, mert nem vállalta fel a konfliktust a vásárlókkal. A bögyös nők, meg elégedettek.
Egy pillanatra úgy tűnt, a botrány elült, a kedélyek lecsillapodtak. De a történetnek itt nem szakadt vége. Két érdekvédelmi szervezet, a Kismellű Nők, Lányok és Asszonyok szakszervezete, valamint a SzőkeSzilikon Szakszövetség országos napilapokban megjelentetett nyílt levélben fordult az igazgatósághoz, rávilágítva arra, hogy a kisebb mellűeknek kell többet fizetni a melltartójukért, hiszen, ha összevetve nézzük, rajtuk a cég többet nyer, a profit nagyobb részét ők adják, ennek megfelelően nagyobb beleszólást is követelnek a Marx&Spencer árpolitikájába.
Lapzártakor a társadalmi vita még tart, A SzőkeSzilikon Szakszövetségről kiderült, hogy tévedésből írták alá a petíciót, valójában azt hitték, egy termékkatalógus megrendelésről van szó, míg Catherine Silly, aki a közelmúltban sikertelenül pályázta meg a Peach termékvonal üzletágigazgatói tisztét nyilvánosan kijelentette: Ő nem is hord melltartót.
