Az V. kerület Havas és a Molnár utca sarkán - nomes est omen - a Bohém Hotel építésével frankón lefalazták egy társasház udvarát. A lakók, mostantól a lihthof belső udvar helyett egy szálloda tűzfalát nézhetik az ablakukból. Mielőtt felhördülne a kedves olvasó, igyekszem megnyugtatni: Minden szabályos volt. Nehogy azt gondolják jogsértés történt! Áhhh dehogy! Az udvar feltöltése szállodával teljesen legális mozzanat, az V. kerületi önkormányzat engedélyével és támogatásával történt, amelyhez nyilatkozataiban szégyenlősen csatlakozott a fővárosi színekben mozgó Bojár Iván András is. Innentől már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy maguk a lakók tehetnek a lehetetlenné vált helyzetükről, hiszen az udvar beépíthetőségét az önkormányzatnak egy 1999 illetve egy 2004 óta ismert és hozzáférhető szabályozása már akkor lehetővé tette. A lakók pedig soha nem emeltek kifogást. Most bezzeg kinyílt a szájuk!
De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában!
-Ó, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Úgy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.
- De hiszen a tervek ki voltak állítva.
- Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
- Ott van a kiállítási részleg.
- Zseblámpával.
- Talán leszakadt a villanyvezeték.
- Meg a lépcső.
- Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
- Ó, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!
(Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak)
Innentől jöttek az események, amelyek megszólaltatták valamennyi hatóságot, építészt akinek bármikor is bármi köze vagy véleménye lehetett az ügyhöz. Ami - pártállásra és megbízatásra való tekintet nélkül - mindannyiukra jellemző, az a csodálatos nyelvi lelemény és sokszínűség, ami a közéletünkben megannyiszor elkápráztatott már bennünket, ha valamit elitünk nem akar a nevén nevezni.
Álljék itt néhány a kedvenceimből:
- "Nem szabálytalanul romlott a lakók helyzete, hanem teljesen szabályosan” - Cselovkszki Zoltán
- „Az építtető minőségmániás ember, aki jó fej, hogy ide épít ilyen finom dolgokat.” - szintén Cselovszki
- "ez egy olyan beruházás, amit cipőkanállal lehetett berakni a házak közé” - Bojár Iván András
- "a lakók itt szubjektív minőségromlást szenvedtek el" - Szintén Bojár
Én ilyen szépen megmondani azt, hogy a lakásotokból egy sötét lyuk lett vaze, még senkitől nem hallottam. Pedig a rendszerváltás óta (sőt! már azelőtt) minden politika iránt érdeklődő ember kemény kiképzést kapott a magyar nyelv kimeríthetetlen szinoníma készletéből.
Az első, amelyre még emlékszem, a "nagyátkos" rendszer nehézipari minisztere volt, aki az uránbányászok sztrájkját a párbeszéd egy sajátos formájának nevezte. Ugorjunk egy ciklust, amikor politikussá, majd párvezetővé avanzsáló egykori írónknak - korunk legjelentősebb előlegfelvevőjének - pamflettje írói munkásságának részévé vált.
Újabb ugrás az időben és máris ott vagyunk Suchmann Tamásnál, aki a Tocsik ügyről a jogszerű ámde nem erkölcsös kategóriájában tépelődött nyilvánosan.
Később már - a francba a részletekkel - jött a majd a jogászok megvédenek oszt jónapot! kitétel, nyomában lihegve a nem fejtette ki az igazság minden részletét - szólammal.
A politikának fontos mesterségbeli fogása, hogy új neveket találjon ki olyan eljárásokra, amelyek régi nevükön már kivívták az emberek utálatát - írta egykor Carl Sagan. Most az V. kerületi társasház lakói kaptak egy súlyos leckét abból, amit ez jelent. Hiába az építési előírások megszegése, hiába a többmilliós bírság be nem fizetése, úgy tűnik a hatóság az egyik oldalon mikroszkóppal, a másikon fordítva fogott látcsővel nézi a jogok és kötelezettségek rendszerét.
Ez az egyik dolog. A másik amin gyakorta elgondolkodom, hogyan zajlott volna ez le fordított szereposztásban? Egy hétvégi, whiskytől átitatott diskurzus során, hajnal 3 óra tájban jobbos barátom hüledezve nézett rám amikor a baloldali médiafölény mítoszát kérdőjeleztem meg - igyekezetem szerint példák sokaságával illusztrálva. A vita röviden arról szólt, mennyivel tudatosabb, átütőbb a jobboldal kommunikációja, mennyivel hatékonyabban tematizálja a közbeszédet a Fidesz mindennapjaink során, amit én rövid úton a gecik vs. balfaszok analógiájára fordítottam. A vita szálát most hagyjuk el ezen a ponton és játszuk el, mi van, ha az események ugyanígy történnek, de az V. kerületi képviselőtestületben nem a jobboldal, hanem a baloldal volna többségben.
Nyilván az választókörzet fideszes képviselője, a HÍRTV és az ECHO kameráinak kereszttüzében, a másfél-kétméteres udvarban tart sajtótájékoztatót a zemberek védelmében, akiket a politikai arrogancia, a korrupció és a hotelépítő nagytőke kisemmizett maradék vagyonkájukból.
Tényfeltáró riportok és cikkek jelennek meg a helyi és országos pártsajtóban az ellehetetlenült helyzetbe került lakók személyes drámájáról, a beruházó valamennyi üzelméről, kötődéséről és családjáról, fotókkal illusztrálva. Mikor koccintott az operabálon mondjuk Lamperth Mónika férjével. Szép is volna ha ez a zemberekről szólna, bár ez manapság inkább a politikai know-how szerves része már. Ma a libások vannak a topon, tegnapelőtt még a patikusok voltak, de miután nem volt elég szavazatvonzó értékük, szemrebbenés nélkül dobták őket a szociális népszavazás menüjéből is (ők azóta is pislognak, mint faltörő kos a fotocellánál).
Ehhez képest - kérdem én - mit tesznek az V. kerületben ülő ellenzéki - szoci - képviselők manapság? Ülnek a padsorban, tétlenül nézik a leépülő, elplakátosodó Kossuth Lajos utcai portálokat és cümmögnek a Bohém Hotel farizeus történetén, mintha se közük, se dolguk, vagy az isten szerelmére, legalább kommunikációs lehetőségük ne volna szavuk hallatására. Hát persze, hogy senki nem bízik meg bennük, ha érdekeik érvényesítésére, sérelmeik kompenzálására van szükség. Ezek még a saját ziccereiket sem ismerik fel. Néma csinovnyikok, akik benn ülnek a padsorokban és egymás közt egyeztetnek vadul. Egynek sem volt érkezése, akár egyetlen sajtótájékoztatóra, nyilatkozatra és a ballib sajtó szintúgy. Ha nem is a lakók érdekévédelmében, de legalább ahhoz, hogy a minden szempontból botrányos ügy apropóján sütögetnék saját jól felfogott kis pecsenyéjüket a politikában. Áhhh... ezek még ennyit sem. Ha van tehetség ahhoz, hogy egy bolhából elefántot csináljanak, akkor nekik tévedhetetlen ösztönük van az ellenkezőjére. Pedig gondoljunk csak Rogán médiahackjére a minisztrériumokkal szemben kiszabott - majd bíróságon elbukott -közterület használati és parkolási díj ügyben. És akkor csak ennyit a ballib médiafölényről.
Mi persze továbbmegyünk, néhány nap és már Bajnai kukájából kitúrt újabb zaftos részleteken csámcsogunk, de a lakók ott maradnak a sötét és fénytelen lyukakban, amit egykor lakásuknak hívtak.
(a képeket a Zindextől vettük)
