Örülünk, Vincent?

A nagyobbik fiam kikéri magának, ha amerikainak titulálom, és sanda szemmel nézi, ahogy az öccse a hirdetéseket bújja, hogy találjon a spanyol tengerparton egy kiskocsmát, amit meg tudna venni. Nem tudja máshol elképzelni az életét, mint itthon. Tizennyolc évesen kapta magát, beadta a jelentkezését egy usákiai egyetemre, felvették, elröpült. Azóta egyetemista ott, de ha csak 4 nap szünet is van, már száll is gépre és jön haza. Filmrendezést és programozást tanul. Állítólag mindkettőből meg lehet élni. Soha nem érdekelte a politika, bár mellettem elég körülményes elkerülni, hogy tudjon a dolgokról. Ma a lecsóebéd közben elolvastattam vele ulloiut posztját. Tért ölelő röhögések közepette olvasta, aztán letette a villát, elkomolyodva rám nézett, és azt mondta: amint visszaérek, folyamodni fogok a zöld kártyáért.