Széles jövő előtt állunk
Orbán Viktor, 2014. április 7.
Széles jövő előtt állunk
Orbán Viktor, 2014. április 7.
De nézzük a kimagasló jobboldali siker további okait! Az első és a legfontosabb az, hogy az Orbán-kormány helyreállította a politika becsületét
Fricz Tamás, 2014. április 7.
Úgy gondolom, hogy az Örülünk Vincent? blog lehetne a választási vereségért a felelős. Nem mondom, hogy olcsón lehetnénk felelősök, de a minőségi felelősségvállalást meg kell fizetni.
Volt egy világos üzenet, és az miattunk nem "ment át". Ment volna, de mi ráléptünk a lábára, és szegény világos üzenet hasra esett. Vagy nem volt világos üzenet, de miattunk nem volt, pedig annyira lett volna, hogy már csilingelt a kis hangocskája. Mi nyitottak vagyunk. Háromszázezer plusz áfáért az ember legyen nyitott.
A Vincent gárdája a múlt embereiből áll. Nem tudtunk megújulni. Ez mondjuk négyszázezer. Ötszázezerért tapasztalatlanok voltunk, fiatalság bolondság. Hatszázezerért mindkettő egyszerre. Megoldható.
Nem kommunikáltunk a választóinkkal. Mi, személyesen, éjt-nappallá téve nem kommunikáltunk a választóinkkal. És nem ismertük fel a választói akaratot, pedig mindenki látta azt a beste választói akaratot, de mi, hülyék, összetévesztettük a postással. Nyolcszázezerért a Kelemen Annával tévesztettük össze.
A gazdaságpolitikai elképzeléseink. Ez így kilencszázezer. Sóhajtással, alannyal, állítmánnyal egymillió. Lehajtott fej, extra.
X kulcsos adót akartunk, amikor mindenki tudja, hogy az Y kulcsos adó a helyes. (X+Y) 100000= Z. Ez csak egy egyenlet, a Z pedig egy állandó, és nem is nagyon drága állandó.
Nincs karizmánk. Másfél millió.
Túlmozgásos a karizmánk. Kétmillió.
Nem világos, hogy van-e karizmánk, de elég hülyén néztünk bele a kamerába. Két és fél millió.
Mi tettünk be a bécsi Szkopljuskina Bankba egycsillió eurót a Simon Gábor nevére. Éppen kopogtatnak az ajtón, a Pintér Sándor személyesen fél, hogy kárt teszünk magunkban, szóval ez nem lesz olcsó.
Nem használtuk a régi, megbízható baloldali és liberális szakértőket a kampányban. Hárommillió.
Túl sok régi, megbízható baloldali és liberális szakértőt használtunk a kampányban. Négymillió.
Nem figyeltünk a billegő izékre. Pedig, ha a Mediánból kivontuk volna a Tárki dupláját és hozzáadjuk a Mráz Ágoston Sámuelt, akkor nyilvánvalóan lett volna. Ezt valahogy ingyen is megcsináljuk. A nemfigyelés kedvezményes.
Az Orbán Viktort egy sánta kazuár is meg tudta volna verni, de a hülye Vincent még ezt is elkúrta. Ezt olajfestményben is vállaljuk, két kamion között spárgában a Facebookon. Ötmillió.
Az ajánlatokat a szokott helyre várjuk, maradunk végtelen tisztelettel Vincent, az Örülő.
"A Fidesz-KDNP európai rekordot ért el, az európai pártok közül a legnagyobb arányú támogatást érte el. Magyarország ma a legegységesebb nemzet Európában - hangoztatta Orbán Viktor a IX. kerületi Bálna előtti téren, amelyet betöltött az ünneplő szimpatizánsok tömege."
A Fidesz főlényes választási győzelmét vitatni nem lehet, annak ellenére sem, hogy nyilván sokan nem tudunk osztozni jobboldali honfitársaink örömében és egyébként él bennünk az aggály, hogy a győzelem mértékét befolyásolta a demokratikus keretek nyilvánvaló és tudatos gyengítése. Finoman fogalmaztam.
De azon mindig újra el tudok csodálkozni, hogy a Fidesz "soha nem hazudó" vezére (a párt többi politikusáról nem is beszélve) sokszor úgy hazudik nagy nyilvánosság előtt, hogy a sajtó még csak fel sem hívja a figyelmet a nyilvánvaló valótlanságokra. Persze nem várhatunk el sokat egy olyan sajtótól, amely (például) egy interjú során visszakérdezés nélkül képes nyugtázni Vona Gábor következő kijelentését: "A liberalizmusnak az a lényege, hogy minden ugyanolyan értékes, minden egyenlő."
De számok összehasonlítása nem követel még ennyi elmélyedést sem, és a győztes pártok választási eredményei alapján simán összevethetjük Orbán állítását a realitásokkal. Történelmileg nyilvánvalóan nagyon sok választás volt Európában, amikor a győztes párt a Fidesz tegnapi 44,5%-nál sokkal jobb eredményt ért el. Sőt, volt olyan is, amikor még a vesztes is jobban szerepelt ennél!
De még aktuálisan is van több példa jobb eredményre Európában.
Szerbiában a Szerb Progresszív Párt pár hete szerzett 48,4%-ot, ami nem volt elég kétharmadra.
Spanyolországban a legutóbbi, 2012-es választáson a jobboldali Néppárt 44,6%-ot kapott, ami a parlamenti mandátumok 53%-át biztosította a kormányzó pártnak. Ezzel nem hogy nem tudják módosítani az alkotmányt (ahhoz elég lenne egyébként 60% is, ami a felsőházban meg is van a PP-nek), de ha pár miniszter utazik, és még egy néhány képviselő náthásan az ágyat nyomja, akkor a többség is inoghat.
Törökországban a török Orbán Viktort, Recep Tayyip Erdogant 49,8%-kal választották újra, és bár a kétharmados többségre ez sem volt elég (a mandátumok 59%-át kapta), ez nem gátolja Erdogant a demokrácia még alaposabb szétverésében, mint amit eddig itthon a Fidesztől tapasztaltunk. Törökország sok tekintetben is lenyűgöző párhuzamot mutat Magyarországgal, az előbbi dinamikus gazdasági fejlődését leszámítva (ja, és ott még független a Nemzeti Bank).
Bár Oroszországot vicces demokráciának nevezni, a kormány szerint vitathatatlanul az, és ráadásul fennáll a gyanú, hogy a Fidesz demokrácia-felfogása szerint tényleg annak minősül, úgyhogy logikusan bevonható az összehasonlításba: Putyin szavazógépe, az Egységes Oroszország 49,4%-ot szerzett legutóbb, amit viszont egész korrekten 53%-os többségre sikerült lefordítani a Dumában, nem mintha lenne jelentősége.
De még a közvetlen szomszédságban, Szlovákiában is 44,4%-ot szerzett a Fico vezette Smer legutóbb. Ez ugyan mindössze 0,1%-kal marad el a Fidesz tegnapi eredményétől, ám a Fidesz kb. 67%-os mandátumaránya helyett "csak" 55%-os sima többséghez volt elegendő.
Romániában a többpárti "ballib" összeborulás 2012-ben 59%-ra (!) vitte (a mandátumok 69%-a az alsóházban), amely eredmény valóban a szerencsétlen román szomszédaink bámulatos egységét mutatja a korrupt és gátlástan hatalomgyakorlás támogatásában. (Az európai szocialisták szégyene, hogy a PSD-t a nácikkal együttműködő Smerrel együtt nem vágták ki a fenébe, mint ahogy az Európai Néppárt szégyene, hogy a Fideszt megtűri.)
Máltát én sem tartom releváns összehasonlítási alapnak, de a Munkáspárt legutóbbi, 54,8% eredményét még a 2010-es "európai rekorder" Fidesz is megirigyelheti.
A számadatok itt ellenőrizhetők.
A Fidesz 2010-es eredménye tényleg elképesztő volt európai hasonlatban is, de a tegnapi már közel sem az, csak az agyonmódosított választási törvény torzításai voltak képesek a 8%-os (és a határon túli szavazatok nélkül 9%-os) visszaesés ellenére nagyjából konzerválni a Fidesz parlamenti túlsúlyát. Sok európai országban ez az eredmény egy sima parlamenti többséget sem biztosítana.
Ha Orbán Viktor rekordról akar beszélni meg a példátlan nemzeti egységről, akkor talán azt emelhetné ki inkább, hogy az elmúlt 15 évben Magyarországon egyik nagy kormányzó párt sem kapott olyan kevés szavazatot, mint a Fidesz tegnap.
Mindazonáltal az ellenzék gyenge teljesítménye miatt a Fidesz győzelme valóban nagy arányú, és akkor is az lenne, ha Orbán nem azzal kezdi a győzelmi beszédet, hogy ismét hazudik (és persze nem csak ebben). De nagyon rég nem hallottunk őszinte szót a miniszterelnöktől.
Most hogy indul a Második Négyéves Terv, a Vincentblog fontosnak tartja, hogy hasznos életvezetési tanácsokkal lássa el a tegnapi eredmények iránt azért nem annyira lelkes olvasóit.
Lássuk be, nem lehettek olyan vérmes reményeid, de ha mégis elmulasztottál felkészülni, a Vincent most segítségedre siet az alábbi túlélőkészlettel*.
Már csak egy óra és jönnek az eredmények!
Itt az utolsó lehetőség, hogy még mosolyogj! Willem Dafoe a Smile man szerepében, aki egy sajnálatos baleset után visszamaradt maradandó testi károsodással küzd. (angol tudás szükséges)
Ezzel befejezzük választásnapi matinénkat. Az igazán vicces dolgok, úgyis még csak most kezdődnek.
Mostanra nyilván jönnek már be a részvételi adatok, közeleg az óra! Addig is töltsük kellemesen a perceket!
A BBC most következő kisfilmjében két skót férfi kalandját látjuk a hangvezérléssel irányítható liftben. Aki próbált már Kaledoniában útbaigazítást kérni, tudja miről beszélek... (angol tudás felesleges)