Örülünk, Vincent?

A tegnapi poszt stílusát követjük mai epizódunkban. Igen. Megint egy kis Tarantino, megint egy kis Mexikó, de Salma Hayek még a legjegesebb szíveket is megolvasztja.

A díva éppen szerelmet vall az ágyon, gitárral a kezében oly' elmélyülten, hogy észre sem veszi, amint a KEHI ellenőrei megérkeznek, hogy betekintsenek a Norvég Alaptól kapott támogatások könyvelésébe. Jó szórakozást!

Állítólag volt idő, amikor Barcza György viszonylag normális elemző közgazdásznak számított, bár ezt, valamint ismeretségüket manapság egyre többen tagadják. Blogunk előtt persze már elég régen nyilvánvaló, hogy György a piacgazdaságba, ezen belül a pénzügyi szektorba pusztán egy pályaválasztási félreértés révén került, és a rendszer az inherens tehetetlensége miatt csak tizenkét év után vetette ki magából. Képzeljük el: hat évig az ING Bank vezető és díjnyertes közgazdásza, aztán hat évig a K&H Bank treasury-jének vezető elemzője, aztán gondol egyet, és átmegy a Századvég nevű matolcsysta pénz- és álomgyárhoz. Ez nem olyan, mint amikor J. Lo a seggét rázta az őrült türkmén diktátornak, inkább olyan, mintha, mittudomén, Gera aláírna a Mezőkövesdnek. Vagy mint amikor Palácsik Timea alá... mindegy, hagyjuk a béna hasonlatokat.

Barcza ING-s és K&H-s elemző korszakából nem találni semmi feltűnőt. Kritikus volt a gazdaság- és monetáris politikával, de hát volt is miért. Bár előfordult, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat kért számon a monetáris politikán (itt meg itt), de nagyon nem lógott ki a sorból.

Hanem 2010-ben, Krisztis urunk második eljö, az Orbán-kormány hatalomra lépése után eljött az idő a Nagy Coming Outra. Egyes számú példánkban György bátortalanul felveti az eurócsatlakozás szükségességét vagy szükségtelenségét, nem derül ki, hogy melyiket. A cikk jól indul, aztán káoszba fordul, végül egy kifejezetten témabevezetőnek tűnő utolsó mondattal belesül a mondókájába. Bár utal rá, hogy nagy reményeket fűz az új kormány vállalkozásfejlesztő politikájához, itt még nem jött el a pillanat, hogy megvallja a legbensőbb érzelmeit.

Amíg tart a foci VB, maradunk a latin zene világában. Mai posztunkban bravúros átkötéssel mixeljük Tarantinót, az Örülünk Vincent megálmodóját a latin zenével és a stadionokban uralkodó mámoros hangulatot.

        A német modellre esküszik az új felsőoktatási államtitkár -írják a lapok. Balog miniszter is bejelentette a magyar felsőoktatásban is szükség van a duális képzésre.

       Németországban valóban létezik a duális képzési modell, elsősorban Baden-Württemberg tartományban. Berufsakadamie-nek hívják ezeket az intézményeket,  pl. itt lehet róla olvasni, ezekről van szó. 

       A német felsőoktatásban ezek az intézmények nem az egyetemekhez, hanem a főiskolákhoz (University of Applied Sciences) vannak közel. A német felsőoktatás töredékéről van szó, távol a német felsőoktatási elittől (értsd, nem a legjobb ötven német egyetem egyikéről). 

        Igen, ezek az intézmények leginkább a kecskeméti főiskolához állnak közel.

         Palkovics akadémikus, a jövendő államtitkár megjegyezte, hogy mind az alul- mind a felülteljesítő felsőoktatást el kell kerülni. 

        Miután a német felsőoktatás alsó részéhez tartozó intézményeket emelte ki modellként, van azért abban valami félelmetes, hogy a felülteljesítés elkerüléséről beszél. Tavaly ősszel még arról volt szó, hogy a világ legjobb kétszáz intézményébe kell kerülni a magyar egyetemeknek. 

         A német autóipar jelenléte indokolhatja a DHBW rendszer átvételét, de semmi ok nincs arra, hogy ez lényegesen nagyobb szerepet töltsön be a magyar felsőoktatásban, mint a németben. Körülbelül kétmillió diák van Németországban, és egészen biztos, hogy ötvenezernél kevesebben vesznek részt a duális képzésben, a konkrét DHBW rendszerben kb. húszezer hallgató van.

          Pár éve a FIDESZ-ideológus Lánczi András még az universitas eszméjéről írt, most pedig a német autóipari modell átvételéről szól a felsőoktatás (v.ö "nem leszünk gyarmat"), talán nem csak én érzem a helyzet ironikusságát. (érdemes megnézni azt, amit Lánczi ír fentebb linkelt "Új szél" cimű írásában, a komplett antitézisét írja meg annak, amiről Balog és Palkovics beszél)

          Térjünk vissza a felülteljesítéshez. Magyarországon ma mindent felül kell teljesíteni.  Ez az ország a legszegényebb, legfejletlenebb három OECD tagállam egyike, az egy főre jutó nemzeti jövedelem jóval alacsonyabb, mint a reménytelen helyzetben lévő Görögországban (ahol az ország legjobb egyetemeit hónapokra zárták be). Ez az ország fenntart egy az osztrák szintet idéző akadémiai intézethálózatot, az egyetemi elitstruktúránk nem elhanyagolható része is nyugati színvonalú. Ezek az intézmények jelentik az utolsó védvonalat a teljes lesüllyedéssel és marginalizálódással szemben. Itt nem lehet minta a DHBW-rendszer. Létezhet, érdemes bevezetni, de nem lehet minta. 

              Nem, nem vagyok felsőoktatási szakember és nincsenek igazán elképzeléseim a magyar felsőoktatási rendszer átalakításáról. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy Palkovics László ne lenne kiváló szakember, nyilván ő a messze legjobban képzett tagja az Orbán-kormányzatnak. Azt gondolom, hogy a felsőoktatásról való közbeszédet ki kell emelni az aktuálpolitikai mocsokból, mert itt tényleg nem babra megy a játék.Nem a tandíjról van szó, nem a kancellária rendszerről, hanem arról, hogy a mi lesz a magyar felsőoktatás szerepe Magyarországon. Nem a magyar autóiparban, hanem Magyarországon. 

A Római Birodalom megszűnésének egyik oka az volt, hogy dekadens lett, és elvesztette a biológiai erejét. A fürdőkben dőzsöltek a római arisztokraták és polgárok, nyilván az akkori Conchita Wurstot hallgatták

Kerényi Imre 2014. június 7.