Örülünk, Vincent?

      A képen látható bácsi a Legfőbb Hadúr cím büszke birtokosa és ellentengernagy volt. 

     Az ír miniszterelnök Leo Varadkar is KISZ-vezető volt fiatal korában, de az a Konzervatív Ifjúsági Szövetség volt, nem a kommunista. A jogi karra jelentkezett és az egyetemen is lelkesen politizált a Fine Gael képviselőjeként, végül orvos lett és éveken keresztül dolgozott körzeti orvosként. Már húszévesen tanácsnok volt, huszonnyolc évesen pedig parlamenti képviselő.

     Leo Varadkar támogatta az abortusz legalizálását és a melegházasságot, és meleg élettársi kapcsolatban él. Varadkar apja indiai, anyja pedig ír katolikus. Sohasem volt a Liberális Internacionálé elnöke, a rokonai nem lettek milliárdosok.

     Leo Varadkar nem tiltani igyekszik a hajléktalanságot, hanem felszámolni (a liberális Fianna Fail szerint nem igazán következetesen). Varadkar jelezte, hogy Írország befogadna kétezer további menekültet, és... azt találta mondani, hogy Európában gyakorlatilag megszűnt a menekültkrízis, csak bizonyos politikusok balhéznak.

    Ez az egész persze nem Varadkarról szól, hanem az írekről.  Varadkar mondatai az ír választóknak szólnak, Orbán mondatai a magyaroknak.  Varadkar persze élesen különbözik Orbántól, például nem egy fasiszta tolvaj, de leginkább arról van szó, hogy az íreknek egy Varadkar kellett éppen, a magyaroknak pedig Orbán és persze Orbán sleppje, a bolondkásler, a mészároslőrincek, a habonyok,  a homofób, antiszemita, rasszista rezsimsajtó.

   Bevallom, én hajlamos vagyok arra, hogy morális értelemben felmentsem Orbán szavazóit. Nem tartom őket idiótának, nem tartom őket gazembernek, sőt, fogódzkodjanak meg, azt sem gondolom, hogy különb vagyok náluk, nem vagyok okosabb (OK, ez itt talán költői túlzás), szebb, nem ívelek náluk jobban középre az oldalvonalról. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy Orbán Magyaroszága vállalhatatlan.  Nem, az nem igaz, hogy Magyarország teljes egészében Orbáné, csak azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy ami már az övé, ahhoz nekem nincs közöm. Én bizony inkább  vagyok ír, mint orbánmagyar.

    ( MOST ÉRKEZETT (a Nature szerkesztőségi cikke az MTA vegzálásról: Aggasztó változások Magyarországon))

   A Professzorok Batthyány Körének elnöke lendületes cikkben támadta hátba a Magyar Tudományos Akadémiát az újfasiszta Magyar Időkben. Náray-Szabó Gábor akadémikus a következőt bírta leírni:

  Nálunk a bizalmatlan szabadságharcosok utcára mennek szabadon választott té­máik védelmében, mégis előszeretettel csüngenének a megvetett állam csecsein.

  Elfeledkezve, hogy egész életében ezt tette. Ennél is félelmetesebb a következő érve:

        "Ezért ragaszkodik vehemensen a legtöbb kutató az évtizede művelt témájához és az ezt támogató állami forrásokhoz. Eszébe se jut, hogy másokat keressen, bár ma már megnyílt a világ, komoly pályázati pénzeket lehet szerezni például az Európai Tudományos Alaptól."

        Szinte bizonyosan az Európai Tudományos Tanácsra gondol, amelytől valóban komoly pályázatai pénzeket lehet szerezni.

        Náray-Szabó kémikus. Náray-Szabó kutatási területéről az elmúlt tizenkét évben egyetlen magyar szerzett ERC-t, egy starting grant-et.

        Úgynevezett "advanced grant"-et, tehát a senior kutatók által pályázható grant-et Magyarország összesen húszat kapott a történelemben. Ezek között nem volt egy sem, aki Náray-Szabó területén volt. Lengyelország egyébként ezidő alatt négy, Csehország hét advance grant-et kapott, Észtország kettőt, Litvánia egyet, Bulgária kettőt, Szlovénia négyet, Horvátország egyet.  Tehát Magyarország nagyjából annyit szerzett összesen, mint az összes volt szocialista ország együttvéve, de így is csak húszat.

        Izrael viszont több mint százat. Svájc pedig minden egyes évben több mint húsz grant-et kapott. Tegyük hozzá, hogy az európai grant-ek szerzésében sikeres CEU-t üldözik el éppen Náray-Szabó és barátai sunyi vigyorgása közepette.

          Magyarország relatíve azért szerepel jól az ERC pályázatokon mert vannak bizonyos hagyományai és az MTA intézeti rendszerét békénhagyták. Az alapkutatást nyíltan megbélyegző rezsim (a prostisrácok azt írja meg, amit reggel az eligazításon elmondanak neki) reménytelen helyzetbe fogja hozni az országot, és még kevesebb európai nagygrant jut majd Magyarországnak. 

          P.S Akit érdekel Náray-Szabó akadémikus ideológiai munkássága, olvassa el az Evolúció és konzervativizmus című fontos művét. 

      El Pais, Le Figaro, Le Monde, Independent, The Guardian, Dagens Nyheter, Der Standard, Daily Telegraph, El Mundo, De Standaard, El Espectador. 

 Az Európai Bizottság javaslatára évek óta készül egy U-Multirank nevű egyetemi rangsor. Ebben az évben 925 európai egyetemet rangsoroltak. (Különös módon Magyarországot a resztli országok közé sorolták Európában, nem az uniós országok közé. )

A tudományos kutatás minőségét két érdemjeggyel is minősítik.

A liberális értelmiség ellen uszító Lánczi András egyeteme kettő darab kettest kapott.

Az ELTE két hármast. A BME egy kettest és egy hármast. A debreceni egyetem egy kettest és egy hármast. A miskolci egyetem két kettest, az óbudai egyetem két kettest, a pécsi egyetem egy kettest és egy hármast, a Semmelweis egy kettest és egy ötöst, a szegedi egyetem egy kettest és egy négyest, a Széchenyi Egyetem két kettest.

A CEU pedig két darab ötöst.

Ennyit a magyar Gloire-ról.

     1979. január 26.-án jelent meg a New York Times-ban, hogy egy nappal korábban Stockholmban elhunyt Ernst Kolman cseh filozófus. Kolman 1976-ban kért menedékjogot Svédországban. Kilépett a Szovjet Kommunista Pártból, és a Csehszlovák Tudományos Akadémia is kizárta soraiból. Kolman 1948-ban híres beszédet tartott, amelyben a sztálini kommunizmus gyors felépítését javasolta és erősen kriitizálta a csehszlovák kommunista vezetőt Rudolf Slanskyt. Slanskyt csak évekkel később végezték ki, Kolmant viszont szinte azonnal letartóztatták és különgéppel vitték Moszkvába ahol 25 évre ítélték. Mert, csak. 1953-ban rehabilitálták, először a szovjet, majd 59-től a csehszlovák akadémia egyik intézetének lett munkatársa, később vezetője. 1963-ban újabb beszédet mondott, ezúttal a csehszlovák íróknak, és ezt a beszédét már a sztálinisták minősítették revizionistának, és a Központi Bizottság minden funkciójából felmentette.

  "  A már alig mérhető migránsseregek egy maroknyi nyílt terület kivételével félelmetes iramban közelíthetők meg a folytonosan támadó sorosbérencekkel" (nagyarázat a következő bekezdéshez)

   A másik cikk 1936. július harmadikán jelent meg a Pravdában, aláírás nélkül. Címe: Ellenségek a szovjet polgárok álarca mögött. Ezek nem sokat változtak az elmúlt nyolcvan évben, ha címadásról volt szó. A Pravda Nyikoláj Nyikolájevics Luzint, a szovjet-orosz matematikai analízis iskola kiemelkedő alakját támadta. Ahogy kell megvádolták cárista és feketeszázas ideológiai elhajlással, és figyelmeztették az olvasót, hogy az ellenség sohasem alszik. Luzin mesterét Jegorovot már korábban letartóztatták és belehalt az éhségsztrájkba. Luzin egyik legtehetségesebb tanítványa Mihail Szuszlin viszont már a polgárháború idején meghalt tífuszban, így a Sors kegyelméből nem kellett elárulnia Luzint. Alekszandrov, Pontrjagin és Kolmogorov nem járt ilyen jól. 

      "Hegel megszabadította a matematikát a burzsoá világnézet jellemző mennyiség fetisizmusától."

    A fenti fontos mondatot Ernst Kolman írta le, aki a matematikai analízist megújítani próbáló Marx Károly kéziratán dolgozott a harmincas évek elején. Ő jelentette fel Jegorovot is, és minden valószínűség szerint ő írta a névtelen cikket a Pravdába. Ernst Kolman volt Sztálin figyelő szeme. A dialektikus materializmus sötét angyala, ahogy életrajzírója nevezte.

     A szovjetek nem fáradtak kivégzőosztagokkal, a tárgyalásokról elvezetett rabokat általában a folyosó egy szegletében váratlanul tarkón lőtték. Gyors takarítás, és jöhetett a következő. És mindig jött egy következő, akár a teljes indukcióban. Luzinnak hihetetlen szerencséje volt, bár az Akadémia elítélte, Sztálin éppen a barátai kivégzésének előkészítésével volt elfoglalva, és éppen nem volt ideje egy matematikus megölésére. Amiről persze eszembe jut az, hogy mit csinálhat most a Gazda a dácsájában Anna Sztyepanovnával teázgatva.

    A mi történetünk sohasem lesz olyan nagy és tragikus, mint az oroszoké. A mi történeink nem vérre mennek, hanem pénzecskékre, intézetecskékre, államtitkárságocskákra, a Gazda kedves mosolyára, ami persze ugyanazt jelenti, de mennyivel jobban néz ki.  És persze egy napon majd nálunk is tartanak egy Huszadik Kongresszust, ahol majd elmondanak egy titkos beszédet arról, hogy voltak bizonyos hibák az illiberalizmus építésében, és talán nem kellett volna sóval behinteni annak az épületnek a helyét ott a hídnál. Egy idős hölgy a kastélyában majd elmagyarázza, hogy akkor ezek nehéz idők voltak, embert próbáló nehéz idők, és különben sem ő adta ki az utasítást, nem kellene rágódni ennyit a múlton, nagy a felelősségük azoknak, akik a közmegegyezés utolsó esélyét is elszalasztanák, csak hogy Jones vissza ne jöjjön.

   Az Ifjúkommunista nevű kádárista lap vezető szerzője, Fricz Tamás ma domináns kultúrát követel Magyarországon, a német Leitkultur mintájára. 

   A domináns kultúra természetesen azt jelenti, hogy az Orbán altestébe nyelvükkel behatoló felnőttfilmszínházi karakterek, mint például a konzervatív Körösényi által alkalmatlansága miatt az MTA PTI-ből kirúgott Fricz Tamás,  élvezzenek előnyt bárkivel szemben, akik a kevésbé mondén viszonyulást preferálják a miniszterelnöki ánuszhoz. 

  A német Leitkultur kifejezésről Fricz a következőt írja 

"Ehhez képest Friedrich Merz, az uniópártok akkori frakcióvezetője 2000-ben már arról beszélt, hogy a migránsok integrációja akkor lehet sikeres, ha kifejezetten a német kultúrához alkalmazkodnak és illeszkednek az országba érkezők, a Leitkultur tehát nála már egy olyan irányadó kultúrát jelentett, amelynek része az alapjogokon túl egyfajta értékrend, erkölcsi, magatartási és viselkedési mód, illetve természetesen a német nyelv és kultúra ismerete."

Csakhogy Friedrich Merz  "freiheitliche deutsche Leitkultur"-t követelt. A liberális német domináns kultúra elfogadását követelte a bevándorlóktól. Itt a liberális jelző nagyjából ugyanazt jelenti, mint a liberális demokrácia kifejezésben. "Deutschland ist ein weltoffenes und ausländerfreundliches Land"- azaz "Németország egy kozmopolita és külföldibarát ország"- mondta Merz. Ez egy mérsékelten konzervatív, inkább konzervatív-liberális szöveg, amit én akár el is tudok fogadni (szemben mondjuk Jürgen Habermas-szal). Csak persze Fricz semminek nem néz utána, mert ilyennek szülte az a drága kommunista mamikája.

  Azon kevés lényegében véve liberális beállítottságú magyar polgár közé tartozom, aki nem mondana olyat, hogy Alföldi Róbert jobb rendező, mint Vidnyánszky Attila. Azt esetleg mondanám, hogy Alföldi színháza általában közelebb áll hozzám, mint Vidnyánszkyé. Tulajdonképpen azt sem állítom, hogy Vajda Mihály akadémikus egészen biztosan jelentősebb filozófus, mint az általam többször megénekelt Mezei Balázs professzor vagy azt, hogy Kis János munkássága Körösényi András elé helyezhető. Állítsák ezt azok, akik értenek az ilyesmihez. Kifejezetten káros baromságnak tartom a facebooklilberális értelmiségiek fricztamáskodását a progresszívmagyar társadalomtudomány és kultúra felsőbbrendűségéről (ők persze finomabban fogalmaznak, az én hátam azonban egészen finoman sem tollas). 

    Ahol karrieristák előnyszerzéséről van szó, ott karrieristák előnyszerzéséről van szó. Kétezerötben a Gyurcsány mellett tülekedő holdudvariak is előnyt akartak szerezni maguknak, és most a majomparádé Fricz Tamás is. Jó, jó, nem teszek egyenlőségjelet közéjük, Fricz gyakorlatilag alulmúlhatatlan tehetségtelenségben, de láttam, amit láttam. Az orbánizmus a tehetségtelen senkiháziak tombolásáról szól, a gyurcsányizmust pedig talán még nem is szegény Gyurcsány Ferencről fogják elnevezni, hanem Gyurcsány Géza Attiláról a jeles izlandistáról. Mindazonáltal...

    Az elkövetkező pár hétben a magyar mocsár rendesen fel fog kavarodni, ezek a szörnyetegek tudják, hogy most jött el az idejük. Semmit sem tehetünk ellenük, de legalább azt a semmit tegyük meg hölgyeim és uraim. 

       Palkovics László miniszter-akadémikus szerint csak koordinálni akarják a forrásokat, az akadémiai kutatási szabadságot semmi sem veszélyezteti.

      Ne felejtsük el, hogy ugyanez a Palkovics mondta azt is, hogy a kormányzatnak nem célja a CEU ellehetetlenítése, kizárólag az átlátható körülmények megteremtése. Palkovics nagyjából az egyetlen valóban tehetséges ember Orbán környékén, képességeivel és teljesítményével kiemelkedik a nullajúliák közül, de akkor sem tud már nem hazudni, ha esetleg lenne benne valamennyi szándék az igazmondásra. 

       Palkovics egyetlen egy konkrétumról beszélt, arról, hogy szeretne üzleti célú kutatásokat is látni az akadémiai intézetekben. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól átvett hatáskörei és forrásai erre bőven  adnak neki lehetőséget, ehhez nem kell az intézeti költségvetések felett rendelkeznie. 

       Az Akadémia elnökségének leveléből elég világosan kiderül, hogy itt nem a balliberális facebookértelmiség szokásos pörgéséről van szó. Azok a "red line"-ok, amelyeket az Akadémia felsorolt nem öncélú ellenzékieskedésre mutatnak, nem mintha nekem bármi bajom lenne az öncélú ellenzékieskedéssel.  Az Akadémia nem vélt vagy valós kiváltságait védi, hanem a tudományos kutatás szabadságát. 

      Még az sem igaz, hogy Palkovicstól féltik a tudományos kutatás szabadságát, sokkal inkább attól a kádertől, aki azután másfél órával lesz miniszter, miután Palkovics László először jegyzi meg, hogy a finnugrisztikai kutatások betiltása és a hun-magyar-szíriuszi osztály létrehozása esetleg nem a legjobb ötlet. 

      Nyilván nem lesz semmiféle vita az Akadémia kéréseiről/követeléseiről, hiszen Orbán Viktor kikapcsolta a vitafunkciót a Magyarország nevű turmixgépen. Három napon belül jelenhetnek meg a kitudjahány.hu-n az első mocskolódó, fenyegető szövegek, a Szabad Nép cikkek a magyar tudomány sorosizálódásáról.

     Amit az Akadémia akar, az csak annyi, hogy az alapkutatásokat az eddig mederben folytathassák az intézetekben, különösebb extra beavatkozás nélkül. Itt jegyzem meg, hogy Magyarország az európai tudományos grantokból majdnem annyit szerzett meg az elmúlt tizenpár évben, mint az összes többi posztszocialista ország együttvéve, és ebben oroszlánrésze volt az akadémiai intézeteknek (és persze a CEU-nak is).  

     Az Akadémia a következőket kérte: 1. egyelőre vonják vissza a költségvetés vonatkozó részét. 2. szálljon ki Palkovics az akadémiai intézetek közvetlen felügyeletéből (ez amúgy Alaptörvény-ellenes lenne) 3. ne csökkenjen a klasszikus bottom-up alapkutatásokra fordított összeg (ami egyáltalán nem magas GDP-arányosan). 4. ne avatkozzon bele az állam közvetlenül intézeti kutatási ügyekbe (ez is eléggé Alaptörvény-ellenesnek tűnik) 5. továbbra is valódi tudósok üljenek az értékelő testületekben (még szép) 6. különítsék el a pályázatokban az üzleti célú, termékfejlesztésre irányuló kutatások támogatását.  Ezek alig nevezhetők  követelésnek, inkább a természetes állapot rögzítéséről szólnak, semmi másról. Ettől még Palkovics nagyon komoly befolyással fog rendelkezni, mert azért a Nemzeti Kiválósági Programok nyerteseit személyesen fogja kiválasztani, és sok minden másra is komoly személyes befolyása lesz (értsd, Orbán Viktornak is komoly személyes befolyása lesz pár dologra, de ez ellen nem nagyon lehet mit tenni). 

     Ez lesz az egyik legfélelmetesebb hónap a magyar tudomány rendszerváltás utáni történetében. Eldől a CEU sorsa, és elképzelhető, hogy az Akadémia elnöksége arra kényszerül, hogy összehívja a rendkívüli közgyűlést. Orbán kétharmadával szemben Lovász Lokális Lemmája és Wolf-díja nem sokat ér. Ha Orbán el akarja tiporni az Akadémiát és el akarja üldözni a CEU-t az országból, akkor abban őt nem lehet megakadályozni.  Igen, ennek beláthatatlan következményei lehetnek, egyetemisták, oktatók és kutatók ezreinek életét negatívan befolyásoló nemzetközi ellenlépések is vannak a lehetséges következmények között. A hosszabb távú hatás még borzasztóbb. A magyar felsőoktatás lassú kivéreztetése, az MTA intézeteinek meggyengítése és a CEU felszámolása borzalmas kárt jelentene ennek az országnak. Egy magyar Gloire-ban gondolkodó, valóban nacionalista miniszterelnök soha nem vetemedne ilyesmire.