Örülünk, Vincent?

     G.Fodor Gábor perrel fenyegeti Peer Krisztiánt mert az kontúrtetováltszájúnak nevezte a feleségét Fodor-Horváth Zsófiát. Valószínűleg ez lesz az első per a kontúrtetoválásról. A jobboldali bérgyilkosok egyik legundorítóbb tulajdonsága, hogy miután végigzsidóznak, végigmuszlimoznak, végigmitoménmicsodáznak egy életet, emberek tucatjait teszik tönkre, rohannak a bíróságra mert valaki kételkedni mer a szűzi tisztaságukban. De csitt, egyik szavam a másikba ne, jöjjön a lényeg. 

      Az Olvasó valószínűleg a címben feltett kérdésre várja a választ.

      Ki a jobboldal legnagyobb kurvája? Nem az a kérdés, hogy kinek van kontúrtetoválása, hanem, hogy kinek tetszik a legnagyobb kurvának lenni.  

      " Így lett Jeszenszky Zsolt, a jobboldal legnagyobb kurvája."

      A szerző Horváth Zsófia, aki akkor még nem Fodor-Horváth Zsófia volt, csak vágyott rá, és nem kicsit, hogy Délceg oldalán (ez így megfelel, kedves jogi képviselőnk?) vonulhasson az udvari bálokba. Jeszenszky Zsolt nem perelt, úgy tűnik le se nagyon pittyentette a jövendő Mrs. Fodort. 

       Ki itten a micsoda, édes cukikáim. 

       P.S. tudom, hogy van itt egy háttértörténet, de ez nem a Hot Magazin, hanem a Vincent. 

   " - Nem, az nem én voltam. - Kicsit gondolkodott, aztán tanácstalanul hozzátette: - Talán valaki más. "(Micimackó, jelentős huszadik századi brit filozófus)

        "A kérdés az, hogy kinek áll érdekében, hogy a SZTAKI-t lejárassa? Az első triviális válasz, hogy a kormánynak. De ha megnézzük ennek egy kicsit a részleteit, ha kontextusba helyezzük, átgondoljuk ezt a dolgot, arra a következtetésre jutunk, hogy nem a kormánynak az érdeke" (Palkovics László, jelentős huszonegyedik századi magyar gondolkodó)

.       Prof. Dr. Micimackó maximáját követve, a  Red Bed Gate mögött, ontológiai értelemben felsejlik a "Valaki más". Kontextusba helyezve, egy olyan valaki másról van szó, aki a Riposztot, a HírTV-t, az Origo-t a kéjbarlang szó használatára tudja ösztönözni a SZTAKI-val kapcsolatban, a szexuális érdekességek tekintetében nemzetközi hírű szakembernek számító Deutsch Tamás akadémikust az "MTA, ennyi" posztmodern gondolat leírására kényszeríti a Facebookon, a nyilaskeresztes midgetpornsztárok témakör bástyájának tekinthető G.Fodor Gábornak pedig olyan jellegű savas felbüfögést okoz, amit én kontextustól függetlenül kissé meglepőnek vélelmezek. Ezt így nem folytatnám, mert tartok tőle, hogy el fogok térni a tárgytól, és azt jogi képviselőnk nehezményezné. 

    „A tiszta tudomány alkalmazásával olyan eredményeket közzétenni, amelyek alkalmasak arra, hogy a fiatal generációk esetében – a 3–30 éves korosztályban – egy egészséges gondolkodás alakuljon ki”. Ezzel lehet ugyanis tudományosan megalapozni „a nemzeti identitás és emlékezet formálását”. (Kásler Miklós fajtisztasági miniszter a Magyarságkutató Birodalmi Intézet felállításáról)

    „Azt is kell látni, hogy az evolúció egy hipotézis. Logikai problémák is vannak vele. Azok a fajok maradtak fenn, amelyek alkalmazkodtak a környezethez. Mely fajok alkalmazkodtak a környezethez? Azok, amelyek fennmaradtak.” (Semjén Zsolt elkárhozás- és Szent Ágoston-ügyi miniszter, csak úgy)

      A kormányzóhelyettes lazán tagadja az evolúciót, Kásler fajtestvér pedig hároméves gyerekeknek akar egészséges gondolkodású fajilag teljesen tiszta tudományt a Nagyhun Testvériség jegyében. Biztos kurva nagy szükség van ilyenkor egy Akadémiára, amelyik mindenbe beledumcsizik. 

    Mária asszony pitbullja írt egy nekrológot Norman Stone-ról a Mandineren.  Norman Stone Magyarországon élt, itt is halt meg. Ez nincs benne a nekrológban. Az sem, hogy Stone az örmény Holokauszt lelkes tagadója volt.  Azt írja a derék rezsimhiéna, hogy Stone szívesen fogyasztott vörösbort. Igen, konkrétan gin and tonic-kal nyitotta a napot, és estig megivott három üveg bort. Erről a barátai számoltak be.

   Franciaországban a filozófusok az értelmiségi sztárok, Angliában a történészek.  A talán legnagyobb brit történészt, Alan Taylort, mindenki ismerte a tévéből (neki magyar felesége volt), Norman Stone, Mary Beard vagy Niall Ferguson rengeteget publikált napilapokban. Norman Stone kiemelkedő brit értelmiségi volt, aki sokak szerint egy nagyon komoly tudományos karriert ivott kissé csáléra . Imádta baszogatni a baloldali kollégáit (egy idő után az egyáltalán nem rossz Bilkent Egyetemen tanított Törökországban, kicsit ki lett pöccintve Oxfordból), röptében a legyet, megszámlálhatatlanul sok nyelven beszélt. És zseninek tartották. Nekem az jött le, hogy nem ok nélkül. Ez a poszt azonban a nekrológról mint műfajról szól. Két részletben. Az egyik szöveget maga Norman Stone írta harminchat évvel ezelőtt, Edward Carr történészlegendáról. A másikat pedig Carr két gyermeke. Nagyon vicces, a maga morbid módján és kiválóan passzol a kis rezsimpávián szövegéhez. A történészi precizitásnak is vannak néha határai.

1.  "It would appear that his own parents did not much care for him either. It is said that they farmed him out to live with an aunt, one of these sad Edwardian spinster-dependents. She adored him; she even learned Latin so as to help him with his homework. Once he reached Trinity College, Cambridge he dismissed her, and she died in loneliness and penury some years later. It was not the last act of cruelty which Carr was to perform. There were three Mrs Carrs (not one, as the Times obituary claimed), and each marriage ended in hideous circumstances: one wife was left when she already had terminal cancer, another abandoned, when Carr was almost ninety, because she was ‘depressing’."

2. " Our father was never farmed out. He spent his childhood and school years in the family home of which the spinster aunt formed part, for more than twenty years, where indeed I met her. The fact that she was not poor when she died could easily have been verified. Equally untrue is the reference to a wife dying of terminal cancer. Our mother suffered from cancer which was cured ten years before the marriage broke up. She lived a further 15 years and died of pneumonia. There was no recurrence of cancer. We are appalled that a historian, in writing of a colleague lately dead, should publish defamatory untruths which he could have researched. He has caused distress to the family."

 P.S  A zseniális Norman Stone volt a Margaret Thatcher Schmidt Máriája. Orbán Viktor Schmidt Máriája meg a Schmidt Mária. Mást nem is kell tudni Angliáról és Magyarországról.

Most már hivatalos: Magyarország rendszerváltás utáni történelmének öt legkártékonyabb figurája:

1. Orbán

2. Simicska

3. Sólyom

4. Tölgyessy

5. Schiffer

Miután véget ért a küldetése az ellenzéki egység szabotálására, amire ráment az LMP, Schiffer még mindig nem vonulhat vissza. Most épp a neoliberális világrend kritikáját adja a Mércén, érzelmesen összekapaszkodva a fasiszta mandinerrel (Techet?, Leimeiszter?) a "marginális identitású" emberek védelmét vállaló politikák baszogatásában.

"Az államfüggő nemzeti burzsoázia kiépítésén ügyködő (ennyi a hungarikum) populista jobboldalnak a neoliberális jobboldal az ellenfele."

Tényleg, András? A NER "államfüggő nemzeti burzsoázia kiépítésén ügyködik"? Ennyi a hungarikum? Ennyi? A szófordulat, hogy menj te a picsába, András, nem írja le elég plasztikusan, hogy mit gondolok az efféle cinikus rezsimapológiáról. A NER nem az államfüggő nemzeti burzsoázia kiépítésén ügyködik. Azon már rég túl van. Orbán egymilliárd dollárnyi vagyont lopott el dokumentáltan. A tényleges kár ennek akár a duplája is lehet. Ez nem nemzeti burzsoázia-építés, András, ez afrikai diktátorokat idéző léptékű sikkasztás. Ha véletlenül lemaradtál volna róla: Orbán egy totalitárius, fasiszta és populista maffiaállam – nem kiépítésén, mert azon is túl van – hanem megszilárdításán és nemzetközi elismertetésén ügyködik.

Schiffer szemrebbenés nélkül reciklálja a populista-fasiszta-hőbörödött széljobb konteóit a "jól finanszírozott NGO-, média- és tudományos hálózatokról", és az „állítólagos ‘szabadságot’ és ‘demokráciát’ veszélyeztető patológiákról”, mint a szexizmus, a rasszizmus, a homofóbia és hasonlók, illetve a rezsimpropaganda kedvenc fordulatait az előző évtizedből, mint például hogy Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány, kaviár-/álbaloldal és megint csak Gyurcsány.

Állítólagos patológiák. Az ész megáll. Mintha a Vadhajtásokat olvasnám, és nem a Mércét.

De nem ez a legalja. Az a legalja, amikor Schiffer megmagyarázza, hogy a rendszerkritikus erőknek az „Orbán vagy Gyurcsány” áldilemmában Orbánt kell választaniuk, különben halál.

„S ha a rendszerkritikus erők úgy érzik, hogy a populista jobboldal rasszista retorikája és/ vagy autoriter megoldásai (lásd még: fasiszta-veszély, Orbán-veszély) miatt úgymond időlegesen fel kell függeszteniük/ háttérbe kell szorítaniuk a globális kapitalizmus lényegére irányuló kritikájukat és – a „Főgonosszal” szemben – valamifajta közös liberális minimum platformján szövetségre kell lépniük a neoliberálisokkal: nos akkor nemcsak azt vétik el, hogy valójában ugyanannak az ellenfélnek az egyik arcával boltolnak a másik arca ellenében, de sikeresebben számolják fel önmagukat, mint azt bármilyen diktatúra tenné velük.”

Mintha az LMP bukását a neoliberálisokkal kötött szövetsége (micsodája?) okozta volna, és nem a Fidesz vakondjainak szorgos munkája. Mekkora sértett gőgnek kell lennie valakiben, hogy azt gondolja, hogy Orbán fasizmusa soha nem lehet annyira durva, mint Gyurcsány elkúrt négy és fél éves kormányzása? Valami régi sérelem a közös KISZ-es múltból? Vagy csak pénzről van szó?

Végül is, kit érdekel?

Egy vallomás: én akkor szűntem meg liberálisnak vallani magam, amikor Schiffer deklarálta, hogy Magyarországon ő képviseli a leghitelesebben a liberalizmust. Egyből látszott, hogy ebből balhé lesz. Akkor udvariasan távoztam a színről, de ez, ez már tűrhetetlen. Nem is az, hogy Schiffer már nem liberális, azt kibírom, hanem hogy "rendszerkritikus", ahol a rendszer minden, csak nem a NER. Na most Schiffernek kell mennie.

Kedves András, húzzál kifelé a magyar közéletből. Épp elég kárt tettél már ennek a nyomorult országnak. Hagyd abba, most.

Özv. Ungárné angolul adott interjút a Gateway Pundit nevű trumpista oldalnak. Az özvegy  milliárdosné mesélt arról, hogy mindig is jól érezte magát az anyaszerepben, máig felnéz a néhai férjére, sőt mostani tetteit is az egykori médiamilliárdos szellemi útmutatásai vezérlik, melyek Orbán Viktor hangján szólnak hozzá. A riporter megkérdezte arról is, hogy mi lenne a férje véleménye Orbán Viktor seggéről, valóban olyan jó-e, mint amilyennek mondják, vagy kicsit már megereszkedett, ahogy azt a fakenews media CNN hazudja. Özv. Ungárné nem tudta kordában tartani feltörő érzelmeit, és elárulta, hogy 1989 óta szenvedélyesen szerelmes Orbán Viktorba, egy rövid, hét évig tartó megcsalást leszámítva, amit néhai férjével követett el, de már megbánt. Ezt ők meg is beszélték Orbánnéval, Orbán Viktor első feleségével, és szükség esetén meg fogja beszélni a második feleségével, Orbánnéval is.

Az interjú egy pontján özv. Ungárné elejtette, hogy ő valójában történész és múzeumigazgató, de a Gateway Punditnál nincs helye a mellébeszélésnek, és a riporter emlékeztette rá,  hogy Ungár András  öröksége és hírneve nélkül soha semmire sem vitte volna, és hálásnak kell lennie a sajtónak, hogy minden alkalommal emlékeztetik rá, hogy mennyivel tartozik a néhai férjének. Özv. Ungárné láthatóan hálás volt, hogy a helyére tették az elkalandozott gondolatait.

Ha már Orbánné szóba került, a riporter rákérdezett arra is, hogy milyen a kapcsolata Orbán Viktor lányával, Tiborcznéval. Özv. Ungárné diplomatikusan, de némiképp rosszallóan megemlítette, hogy úgy hírlik, hogy Tiborczné mostanában ki-kilép a konyhából, hogy felesel az urával, és nem tud, vagy nem akar fiúonokát szülni Orbán Viktornak. Özv. Ungárné kifejtette, hogy szerinte addig nem is kellene nevet adni a babának, amíg férjhez nem adják. A riporter kissé kajánul megjegyezte, hogy az efféle női civódástól szeretné távol tartani a Gateway Pundit férfiolvasóit.

Meséljen inkább a NER asszonyairól, kérte a riporter, Orbánnéról, Szájernéről, Ádernéről, Kövérnéről, Semjénnéről, Bártfainéről, akit egyébként a NER legbefolyásosabb asszonyaként tart számon a fakenews media Forbes, és akinek a véleményét gyakran még a férje is kikéri, Veresnéről, aki államtitkári pozícióig vitte, vagy az egykor szebb időket is látott Hagymásinéről. Özv. Ungárné elmondta, hogy akkor van alkalmuk összejárni, mikor a férjeik államügyekben tanácskoznak, ők pedig a konyhában sürögnek-forognak, tésztát dagasztanak, kappant vágnak, követ törnek, wait a minute, ki az a Hagymásiné?

Az interjúban szóba került Merkelné is, de róla özv. Ungárné nem tudott jót mondani. Szerinte Merkelné pocsék flódnit süt, hanyagolja a házimunkát és a legnagyobb bűne, hogy megölte a politikát Németországban. Az egész német politika Világbékét akar, mint abban a híres filmben, aminek nem tudja a címét angolul. Micsoda hülyeség már ez a világbéke, amikor a németeknek világháborút kell akarniuk. A riporter kénytelen volt másodjára figyelmeztetni a magáról megfeledkezett milliárdos-özvegyet, hogy ne politizáljon, mert az nem áll jól egy hölgynek. Azt majd a Gateway Pundit férfiolvasói maguktól is tudni fogják, hogy a németeknek világháborút kell akarniuk.

Az utolsó, és talán legizgalmasabb kérdés az volt, hogy Soros György zsidó-e, de erre sajnos özv. Ungárné nem tudta a választ. „He’s a mystery to me.” – mondta őszintén. A Gateway Pundit olvasói pontosan az ilyen karakán, az igazságot bátran kimondó emberek történeteit akarják hallani, nem holmi Russia-Collusion dajkameséket.

A riporter megköszönte özv. Ungárnénak az interjút, özv. Ungárné pedig elmosta a kávéscsészéket.

      A poszt David Goodhart: The road to somewhere: the populist revolt and the future of politics című könyvének elolvasása alatt és után készült. Goodhart az Egyesült Királyságról (továbbiakban UK) írta a könyvet, brit statisztikai adatok, brit szociológiai tanulmányok alapján. Ez egy lehetséges narratíva. Azt gondolom, hogy ha továbbgondoljuk azt, amit Goodhart leírt, ha megpróbáljuk átültetni magyarra, akkor még jobban fog működni a történet. Semmiféle jelentős, revelatív állítást nem akarok tenni, ez csak egy gondolatkísérlet.  Vagy az sem. 

      Goodhart tézise a következő. A UK-ban két jelentős csoport között alakult ki ideológiai konfliktus, az Anywheres (továbbiakban a Nyitottak) és a Somewheres (továbbiakban a Zártak) között.  Az alapvető különbség közöttük elsősorban az iskolai végzettségben és a mobilitásban van. A Nyitottak tipikusan jóval képzettebbek, magasabb társadalmi státuszúak és jól elboldogulnak a világban. A Zártak kevésbé képzettek, alacsonyabb társadalmi státuszúak és szívesebben maradnak ott, ahol megszülettek. A Nyílt és Zárt felosztás Tony Blair egy 2007-es beszédére utal.

      Nyitottak:  Goodhart a brit társadalom negyedét számítja ide. Vernon Bogdanor londoni professzort idézve, ez az "exam-passing" réteg. Ehhez tudni kell, hogy a brit iskolarendszerben két érettségi szint van: a GSCE, amelyen tipikusan tizenhat éves korban vesznek részt a diákok, és az A-levels, ami közelebb van a magyar érettségihez. Ez utóbbi jelenti a belépőt az egyetemre. Általában legalább három hármas szintű jegy kell a felsőoktatásba való bejutáshoz, de a legjobb egyetemek, amelyek a Russell Csoport nevű egyetemi tömörülést alkotják, általában legalább két ötöst és egy négyest követelnek meg. Goodhart a Russell Csoportban szerzett diplomával jelzi a karakteres Nyitottságot.  A Nyitottakra jellemző, hogy távol laknak a szüleiktől, dolgoztak Londonban vagy esetleg külföldön is. Ahogy Goodhart mondja "hordozható identitással" rendelkeznek, amely az iskolai és munkabéli sikereikre épül.

      Zártak:  A brit társadalom fele. A melós környékek, a Newcastle-i Gordiek (ez egy speciális nyelvjárás, amit jellegzetesen a tahósággal, enyhe rasszizmussal azonosítanak a brit kultúrában), általában az északiak, a skót farmerek, az idősebb, working class hátterű emberek, akik a változások vesztesei voltak. Rossz jegyek a kisérettségin, nem sok remény a felsőoktatásra, és ma is ott laknak, ahol a szüleik. 

       Goodhart a jellegzetes brit történeteket próbálja elmondani a Nyitott-Zárt szemszögből. A bevándorlásban a Nyitottak a lehetőséget látják, a Zártak a veszélyt.  A Zártak sokkal jobban félnek a bűnözéstől, mint a Nyíltak, magasabb büntetési tételeket követelnek, a Nyitottak fogékonyabbak a humanitárius érvekre. A Zártakat, már lokalitásuk miatt is, sokkal jobban zavarja a környezetük "elangoltalanodása" (ez jelenthet muszlimokat, de lengyeleket vagy litvánokat is). A Nyitottakra egyfajta kedélyes elfogadó patriotizmus jellemző, a Zártakra pedig egy jellegzetesebb, a családi hátteret, rondábban fogalmazva faji hovatartozást erősebben figyelembe vevő nacionalizmus. Goodhart szerint nagyjából a társadalom öt százaléka tekinthető Global Villager-nek, akik különösebb skrupulusok nélkül támogatják a határok teljes átjárhatóságát, és nagyjából ugyanekkorának vélelmezi a Hard Authoritarian réteget, akik valóban rasszisták. 

       A felsőoktatás, általában kultúra, a tudásalapú társadalom ideája jellegzetesen Nyitott téma. A Nyitottak a szociális mobilitás és meritokrácia hívei, az ambíció- és sikercentrikus társadalomban hisznek. A Zártak ugyanazt a történetet másként látják, szerintük a nyelvjárásaik, szokásaik, hagyományaik, a kis közösségeik elhagyására próbálják buzdítani őket és egy olyan társadalmi versenyt erőszakolnak rájuk, amelyben csak veszíthetnek. A brit társadalom kasztosodása azt jelenti, ez itt már az én megjegyzésem, hogy bizonyos munkásosztály-hátterű csoportokban a magas(abb)kultúrafogyasztás stréberkedésnek, valamiféle osztályárulásnak számít. A Zártak nem a kitűnő brit elitoktatást, hanem a gyenge brit szakképzési rendszert látják. Nem a City szárnyalását, hanem azt, hogy az apáik erényeit és értékeit a modern brit társadalom jobb esetben ignorálja, rosszabb esetben lesajnálja.

        A hatvanas évek végéig a UK-ban gyakorlatilag nem lehetett elválni, csak nagyon indokolt esetben (az első világháború előtt szinte alig volt válás a UK-ban, nagyjából ötszáz házasságra jutott egy válás). 1967-ben legalizálták az abortuszt, ugyanebben az évben szüntették meg a homoszexuális kapcsolat büntethetőségét. Az elmúlt ötven év óriási társadalmi változásokat jelentett a UK-ban, és az egész társadalmon belül nagyon sokat változott az abortusz, a házasságon kívüli kapcsolatok, vagy a homoszexualitás megítélése. Mindazonáltal itt a jellegzetesen Nyitott értékek erősödtek meg a Zárt értékek kárára. Közben a brit adórendszer a legkevésbé családbarát az egész világon (egy fillért nem írhat le az adójából egy ember, ha a feleségének nincs munkaviszonya), ami a tradícionális kétgyermekes, egykeresős Zárt családokat hozta hátrányosabb helyzetbe és a modern, kétkeresős Nyitott családoknak kedvezett. 

        Goodhart nem állítja azt, hogy a Nyitott-Zárt szembenállás mindenki számára világosan létezik, hogy teljes mértékben osztály-, pláne pártkötődésú, csak azt, hogy elkülöníthetők a jellegzetes Nyitott és Zárt értékek, és ezek alapján valamennyire klaszterezhető a társadalom. Azt viszont állítja Goodhart, hogy a Brexit az Anywheres-Somewheres Divide következménye. Úgy gondolja, hogy az elmúlt évtizedekben a Nyitottak képére alakult a társadalom, és a Brexit egyfajta visszavágás volt a Zártak részéről. 

        Nem vagyok szociológus, de azt gondolom, visszavonom, azzal a gondolattal játszadozom,  hogy Magyarországon az SZDSZ volt a jellegzetes Nyitott párt, a FIDESZ lett 94 vagy inkább 98 után a jellegzetes Zárt párt, és a szocialisták egy Nyitott ideológiát próbáltak nyújtani a többségében Zárt szavazóbázisuknak. Valószínűleg, sokkal de sokkal kisebb a Nyitott réteg, sokkal nagyobb a Zárt réteg, és jóval nagyobb a Hard Authoritarian bázis Magyarországon, mint a UK-ban. Nehezen mondható el az, hogy a UK-ban tényleg megbukott a Nyitott Elit. Én nem gondolom azt, hogy Boris Johnson, a legesélyesebb brit konzervatív miniszterelnök-jelölt különösebben Zárt lenne, sőt. A pakisztáni származású, és BoJo-nál lényegesen okosabb és komolyabban vehető Sajid Javid sem az, ő egyfajta Inbetweenernek nevezhető, de inkább Nyitottnak. Nigel Farage a tipikus Zárt politikus, de Hard Authoritariannak azért őt sem nevezném.

       Magyarországon, hogy a politikatudomány jellegzetes terminológiáját használjam, akkorát esett a Nyitott elit, mint az ólajtó, részben a saját hibájából, részben külső körülmények miatt. A magyar társadalom többsége lehet nagyon közel ahhoz, amit én Soft Authoritariannak neveznék. A jelenlegi hatalom a brit Hard Authoritarian réteg ízlését és kulturáját képviseli (jellemző, hogy az orbánista Megadja a magyar Tommy Robinson Fan Club egyik oszloposa, és Mária asszony az egyik legdurvább amerikai conspiracy theorist bloggernek ad pszichiátriai értelemben is értékelhető "interjút"). Én ma majdnem elbőgtem magam, amikor Lovász Lacit hallgattam az Akadémia nemzetközi sajtótájékoztatóján, de azt nem állítom, hogy egy Zárt társadalmi többségtől elvárhatnám, hogy vonuljon az utcára az Akadémia függetlenségét támogatandó. Ezek Nyitott értékek, az én Nyitott értékeim, és nem a társadalmi többségé. A FIDESZ mintha már akkor olvasta volna David Goodhart könyvét, amikor David Goodhart még erősen liberális volt. Magyarország rossz hely, bár talán nem annyira rossz, mint amennyire látszik, és a kevés hazai jellegű örömeim egy része, hogy nekem személyesen nem kell politikai távlatokat nyitni, nagyívű véleményeket mondani, csinos jővőképeket nyújtani azoknak a honfitársaimnak, akik egyáltalán nem úgy gondolkoznak, mint én. 

      Mondhatnám, hogy semmi bajom a Mércével és általában a mércizmussal, Alexandria Ocasio-Cortez-től a brit egyetemi diákszövetségig, de ez nem lenne egészen igaz.

       Egy Kapelner Zsolt nevű CEU-doktorandusz (ja, ez most egy ilyen poszt) elmagyarázza Oakeshottot, világforradalomra hív az évezredes elnyomatás ellen, és beszél tényleg akkora baromságokat, mintha éppen a Cambridge-i Egyetemet akarná dekolonizálni a fasiszta, nőellenes, ageist, ableist  William Shakespeare-től.

      Az a baj, hogy ilyenkor túlságosan egyetértek Jordan Peterson professzorral, függetlenül attól, hogy mit gondolok Orbán Viktor és a metafizikai alapok kapcsolatáról.

     Nehogy már nekem be kelljen nyalnom ezeket a posztmarxista-posztmodern-posztizé agitkákat.

     Én már a Guardian ideológiai keménykedéseitől is kezdek elszomorodni. Az egy dolog, hogy a Jordan Peterson professzor az ellenség, gyorsan dobjuk vonjuk is vissza ki a Cambridge-i meghívását (nem kellett volna fényképezkednie egy fasiszta majomparádéval, de tudjuk, hogy volt ott más problémácska is), de holnap ezek a drága radikális baloldali progresszív emberek engem fognak kicsinálni, mert halott fehér férfiak tételeit tanítgatom valós analízisből. Bizony, a sushit erősen preferálom a világforradalommal szemben és komplett hülyének tartom azt az urat, aki azzal akarja megmenteni a világot, hogy napi egy pohár vizet használ a mosakodáshoz.

     Michael Oakeshott egy érdekes ember volt, reptében a legyet, meg ilyesmi, de nagyon komolyan elgondolkozott arról, amit írt, és megjegyzem, kezdem azt gondolni, hogy Jordan Peterson néha aránylag komolyan gondolkozik el azon, amiről beszél. Kapelner Zsolt kurvára nem gondolkozik el semmin, hanem felmondja a radprogleft lecajt, mint valami hiperballer megadja. És pont most jött el az a pillanat, amikor erről ki kívánkozott belőlem egy jelentéktelen megjegyzés.