A két Európa-bajnokság között alaposan átalakult a névadó kontinens. A történelem hatalmas fordulata eltüntette a szocialista országokat. Nem volt többé sem NDK, sem Szovjetunió, az EB után egy évvel szétvált a csehek és szlovákok útja, míg a délszláv térségben évekig tartó háború robbant ki a volt jugoszláv tagköztársaságok között.
Ez az utóbbi esemény alapjaiban változtatta meg a futball történetét. 1992. május 30-án a boszniai vérengzések miatt ENSZ-szankciók léptek életbe Kis-Jugoszlávia ellen, az EB-re már a helyszínen készülő jugó válogatottat kizárták, helyükre behívták a csoportjukban másodikként végző dánokat.
Így az 1991-es BEK-győztes Crvena Zvezdára épített csapat kiszállt a történetből - sosem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha maradhatnak.
Azt biztosan tudjuk, hogy így teljesen más menetirányt vettek az események.
A torna kezdetén már tudható volt, ez a negyedik lesz az utolsó 8 csapatos EB, az UEFA létszámemelés mellett döntött, 1996-tól 16 csapat vehetett részt a nagy vetélkedésben.
A magyar csapat Mészöly Kálmán irányításával 4. lett az 5 csapatos selejtező sorozatban.
A Ciprus elleni kettős győzelem elvárható volt.
Sikerült még pontot szerezni itthon az olaszok (1-1) és Moszkvában az e néven utoljára szereplő szovjetek ellen (2-2).
Sajnos, a Népstadionban utóbbiak nyertek (0-1), mint ahogy Salernóban simán vesztettünk az olaszok ellenében is. (1-3)
A norvégok elleni dupla 0-0-tegyük, ahova akarjuk- azt jelentette, hogy az északiak előttünk végeztek.
