Örülünk, Vincent?

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

      Miguel persze nem volt filozófus. Csak barátai hívták El Filósofo-nak. A kikötőben dolgozott, néha a halászokkal is kiment a tengerre, de főleg csak a halakkal teli ládákat rakta fel a teherautókra, és segített kiszállítani az árut a nagybani piacra meg a belvárosi éttermekbe. Pár diákkal lakott együtt a Cayocopil utcai Hotel Chorillosban.  A Chorillos egyszerre volt diáktanya és bordély, garniszálló és ügyvédi iroda. Miguel soha sem aludt, legalábbis senki sem látta aludni. Ha nem dolgozott, akkor olvasott, főleg tankönyveket, amelyeket a régi lakók hagytak ott. Nem volt szemüvege, pedig egy dróton lógó villanykörte mellett olvasott egész este meg éjszaka. Ahogy mondta, nem engedheti meg magának, hogy rossz legyen a szeme. Szeretett mosolyogni. Ez volt az egyetlen hobbyja az olvasáson kívül. Mosolygott az emberekre. Akik visszamosolyogtak. Miguelt nehéz volt nem szeretni.

      Amikor a diáktüntetéseket szétverték, a rendőrség naponta kiszállt a Chorillosba, átkutatták a szobákat, zaklatták a vendégeket, a lányokat, leginkább persze az ott lakó diákokat. Egyszer Miguelt is bevitték az őrszobára. Azt a két diákot keresték, akik a Católico tetejére kitűzték a Condort. Az egyikük valóban ott lakott a Chorillosban egy ideig, de Miguel alig ismerte. Két napig verték. Elég hamar rájöttek, hogy nem tud semmit, a mosolyát nem bírták. Ahogy nézett rájuk szelíden, ahelyett, hogy mindennek elmondta volna őket. Ütötték-verték és ő csak mosolygott. Aztán, kidobták az utcára. Hazament, keresett egy új villanykörtét a pincében, a régit eltörték a nyomozók, és elolvasta Juan Asturias y Saldanha Értekezés a hatalom természetéről című könyvét. Aztán hajnalban kiment a kikötőbe, és feketére vert, feldagadt arccal nyolcig rakta a ládákat. Este tudta meg, hogy barátját Chivot, agyonverték a rendőrök.

     Chivo radikális volt, de inkább csak vicces, hol ezt tanult, hol azt, fizikát, spanyol történelmet, gazdaságtant, és ideális beszélgető partner volt Miguel számára. Hol a nulla filozófiai szerepéről vitatkoztak, hol az Inkvizíció erkölcsi vonatkozásairól, a madarak intelligenciájáról vagy a kék szín esztétikájáról, de leginkább nagy kedvencükről Saldanharól. Chivo állandóan bajba került, kicsit nagy volt a szája, de a légynek sem tudott volna ártani. A rendőrök verték, verték, és egyszer csak meghalt.

    Miguel megpróbált Saldanhat olvasni, de annyira sírt, hogy nem látta a betűket.

    Két hét múlva temették el Chivot. Sok diák ment ki a temetőbe, talán ötezren is voltak, a rendőrök az egész kerületet megszállták. Két diák és négy idősebb férfi vitte a vállán Chivo koporsóját. Az egyikük Juan Asturias y Saldanha volt. Miguel akkor látta először Saldanhát. Magas, vékony, hatvanas férfi volt. Sermmilyen érzelem nem volt az arcán, átöltelte Chivo anyját, kezet fogott a pappal, és..... ami azután történt, az egész országot megdöbbentette, Saldanha a sír mellett felgyújtotta magát. Senki sem látta a benzines kannát, a gyufát, egyszer csak fellángolt a teste és Saldanha halálra égett. A tömeg rendőröknek esett, kiszorították őket egészen a főutig, elfoglalták a kerületet, a rendőrörsöt, a városi hivatalt, és csak éjfél körül tudtak rendet teremteni a hadsereg egységei. Csodával határos módon, Saldanhán kívül senki sem halt meg.

Tudjuk, ki voltál. Tudjuk, ki vagy. Tudjuk, hogy ki nem leszel. Ne beszélj méltóságról.

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Mai feladványunk hardcore várostörténészeknek szól, úgyhogy kivételesen két kép lesz ugyanarról a helyszínről. Merre járunk?

A kormány nyílt lapokkal játszott, mindig elmondtuk, mik a szándékaink. A kormánynak volt egy elképzelése, hogy hogy jut el ezekhez a célokhoz. A diákok nem értettek egyet ezzel, féltek tőle

Orbán Viktor 2012. december 21.

A kerdem.blog.hu-n keménykednek a diákokkal és a rektorokkal,  átlagos, kereszténydemokrata fiatalok. Amikor éppen nem buziznak az Alkotmánybíróság előtt. Telik vele az idő.

A blogból nem pontosan derül ki, hogy kik ők. Segít a gugli. Általában átlagos, kereszténydemokrata fiatal alelnökei az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek. 

Ők a sarki bérgyilkosok, akik Masseria consiglierijeitől kapják az ukázt. Néha látják Masseriát a folyosón, és elteszik a lábnyomát befőttes üvegbe.  Ők zárják le az ügyeket, ha túl sok az egyezés a szakdolgozatokban. Ők magyarázzák el, hogy miért nem kell tandíj, miért kell tandíj, miért nem kell tandíj, miért kell mégis tandíj. Valahogy, sohasem zavarodnak össze. Ők takarítják el az áldozatokat, ők a hiénák, akiket még az oroszlánok is utálnak, de eltűrik őket, mert hasznosak. Ők szolgálták vitéz nagybányai Kádár Jánost, a mindenkorit. Ők rendelnek be a tanáriba. Ők tárgyalnak Uz Bencével az irodalomérettségiről. Ők ülnek a sötét, félemeleti irodákban, és várják, hogy Harrach vagy Surján feldobja a pacskert. Ők voltak azok, akiket már az apátsági gimnáziumban is nagyon szeretett az Atya, de ha jegelték a szeretet helyét, már nem is fájt annyira. Számukra Reagan a Brezsnyev. Mindig megbízhatóan közepesek voltak, mindig megfeleltek a kereszténydemokrata elvárásnak, légy hülye, gusztustalanul hülye, de szépen, nyugodtan, csendesen hülye. Őket ismerjük a régmúltból, az akkori sötét, félemeleti irodákból, ahonnan egyszer egy hónapban, magát Knopp elvtársat is felhívhatták. Ők az ideológia tömbházmesterei. Ők tapsolnak a harmadik sorból, nekik nem jut a kaviáros szendvicsből, csak a sonkásból, de szeretik a sonkás szendvicset, tudják, hogy egyszer, ha már sok sonkás szendvicset ettek, eljő a tojáskrémes, és onnan csak egy ugrás a kaviáros. Ők tapsolnak, ha kirúgják Alföldit, persze színházba nem járnak, mert ideológiailag annyira kényes a helyzet, hogy sohasem lehet tudni, talán ha Vidnyánszky megrendezi a Székely Himnuszt négy felvonásban. Ők tapsolnak majd, ha kirúgnak ki téged is, az iskolából, a hivatalból, vagy ahonnan éppen ki tudnak rúgni, és hát honnan nem. Ők néha megnézhetik a listákat, ha jól voltak, összehajtogatták a kicsi ruhácskáikat, szépen összepakolták a tolltartót, és persze jegelték az aktuális szeretet helyét. Ők nem kapnak puskát, ők csak hajtók lehetnek, de szeretik a friss vér szagát. Ők nem antiszemiták, csak szeretik a Prohászka Ottokárt. Azaz Prohászka Ottokár múmiájának egy kis részét, most már egészen kicsi, még az Atya kis része is nagyobb volt. Ők találják meg a halálos fegyvernek látszó svájci bicskát, ők adják ki a rövid, pattogó hangú közleményeket, amelyeket még a Selmeczi Gabriella is megirigyelhet. Néha irigylik a Selmeczi Gabriellát, aki csak kasszírsa volt Bicskén, vagy Balmazújvárosban, még a szeretet helye sem kellett jegelnie, és a Pázmányról azt hiszi, hogy nadrágfazon. De ő az első sorból tapsolt, ők a harmadikból, és azért tudják hol a helyük. Ők az ők. A mindenkori ők, akik miatt nagyapa nem járhatott egyetemre, apát nyugdíjazták, nagybácsi meg sem állt Ausztráliáig, és ma ők állnak szemben a gyerekeinkkel.

És győzni is fognak, ha hagyjuk. 

Ez a közszolgálatiság lábbal tiprása - egy propaganda TV

Fábry Sándor 2007.március 24

Azon a svájci egyetemen, ahol jelenleg vagyok, névleges a tandíj, egyáltalán nincs felvételi, és rengeteg külföldi diák van. Európa egyik legjobb felsőoktatási intézményéről van szó, az elnyert európai grantokat tekintve a legjobb ötben van. Az egyetem állami támogatása nagyobb, mint az összes magyar egyetem együttes költségvetési támogatottsága. Tervezik, hogy valamelyest emelik a tandíjat a 2015-2016-os tanévtől (akkor egy kezdő mérnők négynapi fizetése lesz a szemeszterenkénti tandíj), és tiltakoznak is miatta a diákok.

Igen, Magyarország sokkal szegényebb mint Svájc, éppen ezért kellene még Svájcnál is komolyabban vennünk a felsőoktatásunkat. A röghöz kötés szimbolikus jelentőségű, valójában nincs semmi haszna, ellenben ellentétes az uniós normákkal.  Igen, néhányan majd ki fognak vándorolni, de ezt a folyamatot inkább erősíti a röghöz kötési klauzula, nem csillapítja. Amúgy csak vincentből három darab járt amerikai egyetemre tandíjmentesen. Sok ezer diák magyar jár különböző támogatott nyugati képzésekre ma is, egy vagy több félévre. 

Panaszkodunk, hogy nincs magyar egyetem a legjobb kétszázban, de az elitegyetemeinktől olyan összegeket zárolnak, hogy szénszünetet kell tartaniuk.