Hát azért áldoz a nemzet ezen ínséges időkben erőn felül a parlamenti giccsgárdára, hogy az, midőn hí’ a haza, rejtekében kushadjon? Ha megtörténhet az, ami a minap az ország házában, mi lesz a kivívott értékekkel: a nerrel, a fülkeforral, a zanzarezsivel, a trafik és a föld fideszesítésével? Belegondolni is szörnyű...
Jobbikék, miután név szerinti szavazást kértek födtörvényileg, egy váratlan fordulattal kivonultak a teremből, majd, midőn még el sem haltak az égieknek hálálkodó fideszes sóhajok, rohammal bevették a pulpitot, és hangos szavukat írásban is megerősítve hazaárulónak titulálták a regnáló nyugodt erőt. Mária Anyám! A lélek szinte elhagy, ám a pisla remény visszaránt az életbe: Most jön a Laca! Határozott léptekkel felvonul a pulpitra — megszabadítván a tehertől, a felelősségtől ősz, obsitra kiérdemesült alvezérét — megpödri csudás szittya bajszát, és rohamot vezényel…
Ám a Laca se nem pödör, se nem vezényel, hanem toporog, mint kezdő kurva első nap a kuplerájban. Obsitkorú pedig, ki megfosztatott trónjától, érzi: ha a Laca toporog, a vezér meg csak (többek szerint is alaposan elemezendő) legendás mosolyát vicsorgatja, eljött az ő ideje. Megmutathatja: biza legény ő még a pulpiton! Abcúg — motyogja, tátogja az üvöltő attakozóknak, ám ők vona-kodnak teljesíteni az alvezér óhaját, aki mindent egy lapra téve szavaztatni kezd. Arcán elégedett mosoly, hogyaszongya: azért is névtelenül. Csakhogy hősi tette sérté a ház vezér által szentesített szabályzatát. Lesz néki nemulass! Még az is lehet, hogy tényleg megkapja az obsitot néhány trafik és pár hód jó felcsúti főd formájában. Mert a Laca igenis keménykezű! Már másnap jó alaposan kiebrudalja a Jobbik retyerutyáját a parlamentből. Eztán nem lesz itten molinó-becsempészés meg hasonszőrű főbenjáró bűnök fennforgása. De mi gondunk velük? A rendes polgár szívét maró kérdés az, mi lehetett Kövérlaca vitézeivel?
Magam is mentségek után kutakodva, három életszerű helyzetet is el tudok képzelni:
1. Jó gárdistáink még nem végeztek viseletük, felszerelésük napi rendes pucerálásával. Igen. Gondoljunk csak bele: nem akármi feladat ezt a giccshalmazt gondozni. Csillogjon, villogjon, és még a mundér zsebeinek szélei se meredezzenek szamárfül gyanánt. (Jelzem, ez lehetett az oka, hogy midőn tombolt az ár, Laca és vitézei nem sürgölődtek a homokzsákok körül. Naná, még piszkosak lesznek! Hímzett, mintázott gumicsizma meg nincs a raktáron, de szerencsére a kiszabott tetemes büntiből ez a hiátus is hamar orvosolva lészen.)
2. A napiparancs renitens jobbikosokról nem rendelkezett. Sőt, kizárólag bajkeverő maszoposok kivezettetésének mikéntjét tartalmazta. Különös tekintettel a tisztelettelen Szanyi Tiborra.
3. A gárda a nemzetet összekovácsoló, barackfás nótára készített Markó Iván-koreográfiát próbálta, de az egymás talpára lépés motívumát az istennek sem bírták megcsinálni, a mester ájtatos fohászai ellenére sem.
Akárhogy is, el voltak foglalva, és punktum. De ne csüggedjünk: hamar meg fogják ők tanulni a kaloda szakszerű használatát és a deresre feszítés csínját-bínját is.
ju-ci-papa
Istenemre mondom, szeretem a vitriolt! Ha kell, tűzbe tenném a kezedet érte, Kedves Olvasóm. Minden reggel ide van készítve ni, a kávé mellé egy külön kupicában. Mire megjelenik a 
