Idézet a reggeli kávéhoz
2013.10.10. 08:00 | szempontpuska | 143 komment
Címkék: idézet
Bátorkodtam elmenni egy hajléktalanszállóba, ahol 10 férfi közül 8-nak a története úgy kezdődött, hogy amikor elváltam. Ezért senki nem felelős?
Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése.
Lukács Tamás (KDNP), 2013. szeptember 11.
Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXVII.
2013.10.10. 00:37 | Pásztörperc | 48 komment
Címkék: borzalmasvers
Ezek az igazán boldog pillanatok egy rovatgazda életében: semmi utánjárás, semmi keresgélés. Ti külditek nekem az anyagot, én meg csak bemásolgatom ide, mindnyájunk nagyobb örömére. Mert valóban: van-e nagyobb boldogság, mint rábukkanni azokra az igazi műpártolókra, mint például Réka, akik nemcsak élvezik a költészetet, de havonta pályázatokat hirdetve aktívan támogatják is az újabb és újabb mesterművek alkotását?
Az áprilisi téma a közösség volt: ismerkedjetek meg Taschner Katalin pályaművével!
Taschner Katalin: Közösség
Emberek vagyunk és társas lények,
Kellenek társak közös beszélgetések.
A családunk az alap, az élet és a lét.
Családon kívül van másik közösség.
Idézet a reggeli kávéhoz
2013.10.09. 08:00 | szempontpuska | 40 komment
Címkék: idézet
Értem a verseny okozta sikert és csalódottságot
Orbán Viktor a trafikmutyiról, 2013. szeptember 10.
· 1 trackback
Gyurcsány az Akadémián
2013.10.08. 19:04 | jotunder | 62 komment
Tegnap a Magyar Tudományos Akadémián lett volna dolgom. Aztán addig nézelődtem az első emeleti előadó előtt, míg egy kedves hostess a terembe nem invitált. Így végignézhettem Gyurcsány Ferenc könyvbemutatóját, ami egyben a magyar szociálliberális értelmiségi elit találkozója volt. Úgy éreztem, hogy rajtam kívül mindenki ismeri a másikat, a körülöttem állóknak legalábbis mind ismertem a nevét, gondolom titkosszolgának néztek (a valódi titkosszolga fehér pulóverben volt, én mustársárgában). Azok az emberek akik körülöttem álltak, előttem ültek, hitelesítik Gyurcsány Ferencet. Ez a könyv Ferge Zsuzsa és Romsics Ignác nélkül, egyszerű kampányirat lett volna, így (kaptunk egy-egy példányt) azért több.
A szociálliberális elit, nehezebben kezelhető mint Orbánék elitje. Nem jobb vagy rosszabb, okosabb vagy butább, hanem más. Társadalomtudósok, művészek, újságirók, autonómabb személyiségek mint Orbán emberei, nem akarnak felnézni Gyurcsányra, elmennek, megmutatják magukat, de jelzik a távolságot. Nincs vastaps, és bár gondolom volt egy kis smúz, a körülöttem állók egy része fontosnak találta, hogy kritikai megjegyzéseit megossza a környezetével. Gyurcsány szövetségese ennek az elitnek, de nem vezére. Ez a könyv leginkább gesztusaiban érdekes, Gyurcsány olyan hangnemben irt a Kádár rezsimről, és a Kádár okozta morális kárról, ahogy baloldali politikus nem szokott, és még a Horthy korszak békésebb éveiről is volt jó szava. Gyurcsány egy olyan szociáldemokrata imidzset mutatott az Elitnek, amit szivesebben fogadnak el, mint a szocialista ifjútörökök apparátcsik dumáit, ami nem ciki, amit akár Blair is irhatott volna, ami mintha az ő mondatuk, de legalábbis Ferge Zsuzsáé és Romsics Ignácé.
Olvasgattam a könyvet, (igen, az idős grófnő karaktere nincs kellően megrajzolja, mintha nem lenne túl erős a történet, Auguste kapcsolata az inas feleségével sem elég pontosan van megírva, szóval nem a Bovaryné, no) ez nyilván kevesebb mint a Harmadik Út, vagy a Bad Godesbergi program, de legalább valami hasonló. Mindazonáltal most jön egy költségvetés és százmilliárdokkal lesz nagyobb a hiány a tervezettnél. Azt pedig nem a Demos Intézet fogja kiadni, hanem a szociálliberális többség.
És ez nemcsak Gyurcsány sara, hanem az Elité is, a redisztribúciós klientúráé, ahogy Gyurcsány mondaná. Ha ezt az egészet kicsit is komolyan venné az Elit, akkor most odaállna Gyurcsány mögé és azt mondaná, Feri, olvastuk a tervet, és ez igy nem jó. Csökkentsd a költségvetés hiányát plusz kettő milliárd dollárral, mert ez nem megy, terheld ránk a deficitet, a középközéposztályra és feljebb, ne az alsó három decilisre. És mi elvisszük a balhét, és vállaljuk az ütközést Orbánékkal, és ha nyernek majd nyernek, de támogatjuk a deficitcsökkentést és pont. Mert erről volt szó, ezt tapsolták meg olyan kis szelíd távolságtartással. Ha az Elit mossa a kicsi kezét, ha nem fogja fel, hogy ők szívták el a forrásokat az elmúlt években, hogy most ebből a balhéból szépen ki kell hagyni a legelesettebbeket, akkor ez az egész már megint hazugság lesz. Van valamiféle különös kompromisszum, ami Ferge Zsuzsa és Bokros Lajos által köttethetne meg, amire Gyurcsány könyve célozgat néha bátran, néha bátortalanul. A neolib elitnek is engednie kell, és a társadalomtudóska szociáldemokrata elitnek is. Mondjuk, mert így tisztességes. Volt egy kissé őrült, kissé kommunista, kissé elviselhetetlen zseni, aki elmagyarázta, hogy miért legyen az ember tisztességes. Most egy kicsit rá kellene hallgatni.
................................................................................................
2005. szeptember 29-én írtam be ezt az Indexre. Néha érdemes újraolvasni a régi szövegeket.
Idézet a reggeli kávéhoz
2013.10.08. 08:00 | szempontpuska | 21 komment
Címkék: idézet
Miniszterelnök úr nem pattant fel, csak nyugtázta, hogy megvan a második gól.
Knézy Jenő (az MTV-n), 2013. szeptember 10.
Idézet a reggeli kávéhoz
2013.10.07. 08:00 | szempontpuska | 21 komment
Címkék: idézet
Brazíliával és Kínával versenyzünk
Orbán Viktor, 2013. szeptember 17.
Az ingatlan
2013.10.06. 22:36 | jotunder | 98 komment
Anyámék írták alá a szerződést, én nem is voltam jelen. Nem néztem meg az apró betűs részt, akkoriban nem érdekelt az ilyesmi. Egy ingatlanról volt szó, afféle társbérleti szerződésről.
Nem volt egy különösebben nagy ingatlan, állítólag régebben nagyobb volt egy kicsit, nem nagyon beszéltünk erről. Szép ingatlan volt. Vagyis hát, nem volt olyan nagyon szép, de erről sem beszéltünk. Elég sok mindenről nem beszéltünk akkoriban.
Egy idő után kiderült, hogy az ingatlanra jelzálog került, egyre nagyobb jelzálog. Azzal biztattak, hogy ez nem jelent komoly problémát, valójában nem is az ingatlannal van a gond, hanem a tőle nyugatra fekvő nagyobb lakóparkkal, amelyiknek valamilyen végzetes konstrukciós hibája van, a bajok onnan jönnek át hozzánk, de még pár év, és a lakópark összeomlik.
Volt egy öreg közös képviselőnk, valamiért azt gondolta mindenki, hogy örökké fog élni, és intézi az ügyeinket, minden ügyünket, mert ebben az ingatlanban lényegében minden ügyet a közös képviselő intézett. Ő reggelizett helyettünk, ő nézte a tévét helyettünk, időnként horkolt is helyettünk. Nekünk semmivel sem kellett törődnünk, csak várnunk kellett arra, hogy eljöjjön az idő. Igen, azt mondták, hogy eljön majd az idő. Addig meg csak várjunk.
Aztán egyszer csak meghalt az öregember, már nem reggelizett senki sem helyettünk, magunk nézhettük a tévét, és horkolhatunk is, ha kell. Azt mondták, hogy az az idő már sohasem fog eljönni. Azonban eljön majd egy másik idő, ami sokkal jobb idő lesz, mint az az idő, amit addig vártunk, és azt is mondták, hogy ők egyébként sohasem várták azt az időt, bár mi nem úgy emlékeztünk.
És csak jöttek és jöttek a közös képviselők, és nőtt a jelzálog. Mindig újabb idők nem jöttek, de megnyugtattak, hogy van még pár idő, ami elvileg jöhet. De ezért nekünk is tennünk kell, oda kell például adni a reggelinket. Hirtelen sok idő lett, amire várni lehetett, és amely idők nem jöttek el. És azért ez mennyivel jobb annál, mint amikor csak egy időre lehetett várni, és az nem jött el.
Volt egy közös képviselőnk, akinek nagy tervei voltak a házzal. A lift nagyon sokszor elromlott, és ő kitalálta, hogy nem felfelé és lefelé kellene mennie a liftnek, hanem oldalt. És más érdekes dolgokat is kitalált, hogy például ha fizetnénk a horkolásért, akkor egy idő után többet horkolhatnánk. És, hogy nézzük inkább a rádiót, az sokkal olcsóbb. Aztán egy napon berúgott, és a kocsmában elmondta, hogy ellóversenyezte a közös költséget, és hogy ő a legrosszabb közös képviselő a világon. Voltak, akik felháborodtak, mások szerint végre van egy olyan közös képviselőnk, aki őszintén elmondja, hogy miatta ázott be a pince, bár ezt tulajdonképpen nem is mondta el. Mindenesetre beázott az a pince, a szándék tehát alapvetően jó volt. Bármennyire is jól hangoztak ezek az érvek, a többség új közös képviselőt választott.
Akkor már nagyon nagy volt a jelzálog az ingatlanon. Az új közös képviselő elmondta, hogy a lakópark nemsokára összedől, persze nem úgy dől össze, ahogy régen nem dőlt össze, hanem újszerűen. Minden nagyon újszerű volt. Írtak egy újszerű társbérleti szerződést, lett egy újszerű lift, ami ugyan nem működött, de csíkosabb volt, mint bármelyik lift a világon, és sokkal olcsóbb lett a horkolás,és akik megették a reggelinket, azt mondták, hogy az is sokkal jobb lett. A közös képviselő megengedte, hogy mindenki az ő rádióját nézze. Kicsit mintha megsüllyedt volna az ingatlan, a pincét megint elöntötte valami, azt mondták, hogy lehet, hogy gyógyiszap. A lakók minden reggel összegyűltek, és elénekelték a dalt arról, hogy olcsóbb lett a horkolás, és lehet, hogy gyógyiszap, olcsóbb lett a horkolás és lehet, hogy gyógyiszap. Ez ment reggeltől estig.
És akkor megnéztem az apró betűs részt. Már alig volt olvasható. Valami rendületlenül, és hogy itt élned és halnod kell, vagy talán félned és hallgatnod, nem tudom. Nem tudok én már semmit, de valamiért azt gondolom, hogy az ott lent a pincében nem gyógyiszap. Úgyhogy átköltöztem a lakóparkba, és abban reménykedem, hogy talán mégsem dől össze.
