Örülünk, Vincent?

   Mohácsi János  úgy fél éve szakmai vitába keveredett Vidnyánszky egyik kaposvári slapajával. Az illető kereszténynemzeti szeretetből hozzávágott egy söröskorsót Mohácsihoz, aki ezt nyolc napon belül nehezményezte, amiért is a helyi bíróság kétszázötvenezer forint pénzbüntetésre ítélte. Mohácsinak lehet egy kis indulatkezelési problémája, de egyszer élünk, ha valaki pajszerral feszegeti a pofonládát, miért ne legyen meg az a kis öröme. 

   Mohácsi János ma este Vidnyánszky Attila pofikáját cirógatta meg egy színdarab erejéig. Tekintettel arra, hogy csak vasárnap lesz a bemutató, részletekről inkább nem írok. Annyit hozzáteszek, Tarlós főpolgármester úr is örömét fogja lelni az "A csillagos ég" című produkcióban. 

   Tegnap este a Vígszínházban Maximilien Robespierre beszélt az idegenszívűekről, akik eladnák a hazát. 

    Színház az egész világ, és Móricka benne minden férfi és nő. Mindenről az jut az eszünkbe. Orbán Viktor, mint egy egész országot betöltő vagina.

    De legalább van témánk. Képzeljenek el egy svájcit, aki megnéz egy svájci színdarabot! Miről beszélget utána a feleségével? Jó, mondjuk a darabról. Másnap azonban már valami újról kell beszélgetniük, mi meg ugye elmondhatjuk egymásnak ugyanazokat a történeteket még egyszer és még egyszer. 

   Szerettem a Mohácsi(k) darabját. Nem mindenki fogja szeretni, én szerettem. Lehet, hogy azért, mert ha Turai és Gál volnék, és a színpadon csak egy szívlapát lenne meg egy Vidnyánszky Attila, meg tudnám oldani a színpadtechnikai problémát.

   Nem, ma nem egészen a színházról szól a színház, van egy kis bukéja a lelkünknek, ahogy Alföldi mondta volt. Legalább lesz mit mesélni az unokáinknak. Most komolyan, miket mesélhet egy svájci az unokájának? Ő azt hallotta a nagypapájától, hogy volt egyszer egy szörnyű háború, amikor két egész napig nem volt krumplicukor a vegyesboltban. Mi behúztuk ezt az életet: kevés a szívlapát, sok a Vidnyánszky, elmegyünk a színházba, és álmodozunk egy nagy, nagy pofonról. 

    Nem szoktuk bántani a Török Gábort, most sem fogjuk. Azt írja, hogy... mi baj van velünk, civilekkel, akik nem vagyunk elég civilek, nem kérdezzük meg a politikusainkat (ezt szinte látom, mármint, ahogy Bogdányi néni megkérdezi Orbán Viktort, hogy — Miért tetszik annyit lopni, lelkecském?), blablabla és még egy kis blablabla. Meg a tanulás, meg blablabla. Biztos lesz, aki erről ír fontos posztot, én megyek sétálni. 

    Van egy civil szervezet, a Magyar Politikatudományi Társaság, amelynek tagja például Török Gábor politológus. A magyar politológiánál mélyebbre kevés tudomány süllyedt, mind intellektuálisan, mind morálisan. Török Civil Gábor az MPT tagjaként nem szokott kikelni Fricz Tamás, G. Fodor Gábor és a többi elmebeteg ámokfutása ellen. Még vitát sem kezdeményezett a szörnyűségeikről. G.Fodor egyébként  Kolnai Aurél-díjat kapott az MPT-től, az egykori tudszoctanár Schlett Istvánnal közösen. Kolnai Aurél-díjat kizárólag magyar nyelvű publikációkra lehet kapni. Bizony. Kolnai szerintem soha életében nem publikált magyarul, már az egyetemet is Bécsben végezte. És mégis... Vajon miért? Azért. És erről az "azért"-ról, a jó kis provinciális kaksiról sem beszél a Török úr. Pedig az az ő civilsége ez lenne.

UPDATE: Balazs Zoltan felhivta a figyelmem arra, hogy tevedtem, valojaban volt par magyar nyelvu irasa Kolnainak. A scholar.google-ban ezek nem latszanak. 

Magyarország ma egy igazi laboratóriumként működik: a modern világ kihívásaira a hagyományos értékeken alapuló válaszokat próbál találni

Orbán Viktor, 2013. október. 9.

Sír-rí az MSZP vezetése, legújabban Szanyi kapitány, hogy tegnap Mesterházyt hosszú ideig nem hagyta szóhoz jutni az "összefogást, összefogást" kiabáló tömeg. Bajnai "csak" meglepődött, de közben jobbkeze, Szigetvári szerint az Együtt 2014-PM és az MSZP nagyon erős szövetséget kötött, és nem akarnak már nyitni újabb szövetségek irányába.

Azért akadtak ki tegnap az összefogást más-más okból sürgető Gyurcsányra és a kispártok képviselőire, mert az előző nap megerősített E14PM-MSZP megállapodást kevésnek minősítették a közös nagy cél — Orbán elhajtása — eléréséhez.

A rossz hír, hogy mind az E14-ben, mind az MSZP-ben jelentős a borzalmas tagság, de főleg a borzalmas szavazók aránya: azoké, akik akkor kelnének fel a karosszékből jövő áprilisban szavazni, ha reálisnak látnák a kormányváltást. Ez pedig akkor lehetne az, ha a szocik és Bajnaiék is az összefogás fő célját tartanák fontosnak, nem az okait.

Megértem én, hogy kis bejutás is bejutás, és az jó 30–40 embernek és sleppjének négy évig, de hogy közben hová fajul majd a NER2.0, azzal a lelkiismeretüknek kell majd elszámolni. Részben egy nagyon erős(en rövidlátó és önző) szövetség miatt.

 "Faszomat!" — kiáltotta Szirtes Ági a Portugálban, és felborult a biciklijével. Félelmetes darab. Ül az ember a szünetben a nézőtéren, egyszer csak kiül Csuja Imre a színpadra, magányosan rendezgeti a söröket a díszletben. És akkor nem tudod, hogy hol vagy, bent-e vagy kint. Van-e egyáltalán különbség bent és kint között? A Portugál Irgácson játszódik, túl Mucsán, túl az Ugocsanoncoronaton, egy olyan faluban, ahol már csak az alkohol segít a túlélésben. Azaz, már csak az alkohol jelenti a túlélést. A falu, ahol a bicikliket már el sem lopják. Ott zuhan el a Szirtes Ági úgy, ahogy én még soha senkit nem láttam elzuhanni. 

 "Faszomat" — kiáltotta az Ellenzék, és felborult a biciklijével. Ott feküdt a porban, és úgy tett, mintha csak napozna egy kicsit. Éppen belekeveredtek a Balkán történetének legszánalmasabb botrányába, kivéve persze az Együtt-PM-et, mert ők Karácsony Gergelyre bízták a konspirációt, aki egy kurva videóhamisításhoz sem tudja helyesen kitölteni a papírokat. Legyőzzük az Orbán Viktort! — kiabálják a tömegnek, és csak suttogva teszik hozzá, hogy seggrepacsiban. Nem, seggrepacsiban sem tudnák legyőzni Orbánt, de az még belefér. 

"Faszomat" — kiáltotta Orbán Viktor, és felborult a biciklijével. Az országban minden fejlesztést az Európai Unió finanszíroz, az ellenség, aki ellen meg kell védeni a nemzetet, az ellenség, amely észre sem veszi, hogy egy nemzetet éppen meg akarnak védeni tőle. Az Unió csak áll, és nézi, hogy ez a kisember hogyan borul fel a biciklijével. Szabadságharcos borulás ez, nemzeti nagy borulás, jobban teljesítő borulás. Hét százalékos növekedés lesz! — kiabálta, amikor felszállt a biciklire, de a hetedik sör után már csak a porban lehet tartani az egyensúlyt. Ott viszont stabilan.

 "Faszomat" — kiáltotta az értelmiség, és felborult a biciklijével. Huszonöt éve próbálja megtanulni a kurva biciklizést. Nem nagyon szállt fel arra a biciklire, de legalább írt róla esszét. Sokat. Nem olcsón, de sokat. Nem érti, hogy miért nem fogadják meg a tanácsát, az Ellenzék meg az Orbán Viktor, pedig a Facebookon is leírták, ki van ez számolva, Mozgó Világ is lehozta meg az Echo TV, kurvára orgánum mindkettő. Busong egy kicsit az értelmiség, és arra gondol, hogy tulajdonképpen egy konyakot kérne, nem franciát, csak albánt vagy bosnyákot, és hogy mennyi écája lenne még.

"Faszomat" — kiáltotta az ország, és felborult a biciklijével. Pedig mi védtük meg a Nyugatot a töröktől. Majdnem legyőztük a Szovjetuniót. És a sok Nobel-díj, meg a Puskás Öcsi. Kárpát-medence urai vagyunk, kultúrfölény Józsibaszdmeg, nem? De. Ülünk a porban, rendeljük a "fröcsit", felírja a csapos a többihez. Kis Unicum is kéne még. Igen, ennek az országnak mindig kell egy kis unicum, mielőtt lepirítja a hagymát a hungarikumhoz.

"Faszomat" — suttogom magam elé, és már fel sem szállok a biciklire. Elmegyek a színházba, Portugál, Ibusár, Danton halála. És próbálok nem gondolni semmire. 

nem megsértődni kell, hanem elmenni a jó büdös francba, és örülni, hogy nem lógnak egy lámpavason

Bayer Zsolt, 2001. november 9.

Az eheti költeményt is rovatunk egy lelkes olvasójától kaptam: én már csak ülök itt, és reszelgetem a körmömet...

Már hat éve, hogy a költőnőt homlokon csókolta a múzs, de sorai most különös aktualitással zengenek, miként az eol hárfa húrjai, ha front vonul át. Bár a művész jobboldaliságáról nem vagyok meggyőződve (erre a versben semmi sem utal), testhez álló témaválasztása okán mégis ajánlom e költeményt nemzetünk vezénylő tábornokának, illő tisztelettel.

Bálint Barbara: A fociról

Sokan próbálták ezt az érzést szavakba önteni,
Milyen érzés lehet a focimezt magunkra ölteni,
Kimenni a pályára és űzni ezt a játékot,
Megjárni a poklot vagy a mennyországot.

Magyarország elég erős ahhoz, hogy véghez vigye fejlesztéseit, ezért tartalmától függetlenül biztosan nem támogatják majd az Együtt-PM stadionstopra vonatkozó javaslatát.

Kocsis Máté, 2013. október 5.