1. 1431. május harmincegyedikén Rouenban megégettek. Elszenesedett holttested megmutatták a népnek, mert még holtadban is féltek tőled. Az angolok, a tudós urak a párizsi egyetemről, Pierre Cauchon Beauvais püspöke és Le Maistre az inkvizitor. Huszonöt évvel később re-ha-bi-li-tál-tak. Kiderült, hogy technikai hibákat követtek el a tárgyalásod idején. Nem tudod, hogy mi az a technikai hiba? Olyasmi, ami miatt megfelelő időpontban meg lehet halni, és aztán megfelelő időpontban fel is támadhatsz, persze nem egészen, csak annyira amennyire szükséges.
2. A király az ujját sem nyújtotta érted, de legalább volt egy kis lelkiismeret furdalása. Persze nem rögtön, hanem akkor, amikor már megengedhette magának. Nem, nem azért ítéltek el mert valóban azt hitték, hogy a Sátán szolgája vagy. Az angolok megszorongatták Cauchon és Le Maistre testének azon részeit, amiről te nem is tudtad, hogy léteznek. Rossz királyt választottál magadnak Johanna. Vagyis, nem a legjobbat. Vagyunk így néhányan.
3. Felszabadítottad Orleans-t. Te foglaltad el a Loire déli partját, bosszút álltál Agincourt-ért. Tudom, hogy vannak, akik szerint csak egy bábfigura voltál, akit Dunois körbehordozhatott a csapatok előtt, de én láttalak harcolni, vagy inkább olyan erősen és bátran hinni a győzelemben, mint egy igazi katona.
4. A hit néha fontosabb a tudásnál. Te hiszed, hogy találkoztál Mártir Szent Katalinnal, és én, ugyan mit tudhatok erről. Ma már nem hisznek az emberek, Johanna. Nem hisznek úgy, ahogy te hittél, a hitnek azon eredeti értelmében, ahogy Szent Domonkos hitt, akit a lángok között megpillantottál.
5. Ma színházban voltam. A Nemzet Színházában. Van nemzetünk, és van színházunk, mikor kinek a nemzete és a színháza. Hitünk az nincs, de beszélünk róla. Elég sokat. Szeretünk beszélni azokról a dolgokról, amelyekhez semmi közünk sincs. Nem vagyunk bátrak, mint te, még hitünkben sem. A színházban egy rólad szóló és Istennek igen csak tetsző oratóriumát játszották Claudel Pálnak és Honneger Artúrnak. Amikor írták már szent voltál. Nem tudtad? Szent vagy, mint Alexandriai Katalin. Franciaország árulói és az árulók ellen harcolók is használták a neved a Nagy Háborúban, ami még Agincourt-nál is nagyobb és véresebb volt.
6. Kedves Johanna, én nem használlak fel semmire. Elfogadom, hogy találkoztál Szent Katalinnal, a szűz mártír a szűz mártírral, ma elfogadom a te igazságod, annak látom Cauchont, a Disznót, aminek te láttad, ma nem érdekel sem a ráció, sem a politikatörténet, sem az egyházjog. Néha nem megértjük, hanem megszokjuk a történeteket, mondta egy másik furcsa szent, Jánosnak hívták és az én atyámfia volt. Mondják, ez a konzervatívok igazsága. Ha tudnád, mi a konzervativizmus és a liberalizmus, akkor nem érdekelnének. Téged Isten egy és oszthatatlan igazsága érdekel csak, nem a Módszer, vagy annak hiánya. Nem hiszem, hogy érdekelne Descartes vagy Oakeshott. Téged mindig csak a madarak éneke érdekelt és Franciaország dicsősége.
7. Tudod Johanna, az a nagyon tehetséges ember, aki a rólad szóló színdarabot megrendezte, kihasznált téged. Azokon a kártyákon a színpadon nem a te gyilkosaid képe látszott, hanem azoké, akik szembekerültek azzal a királlyal, akinek a színházcsináló a kegyence. Te nem tudod kicsoda Viviane és Olli, akiknek a nevét nem Claudel mester írta bele a darabba, hanem a politikai számítás.
8. Szép volt az előadás. És ocsmány és hamis. Te ezt nem érted, mert a te világodban Johanna, nincs két igazság, nincs két nemzet, és nincs két Isten, csak az az egy, aki a csicsergő madarakat és a friss kenyeret teremtette, az akihez anyád Izabella imádkozott, amikor poraid a folyóba szórták. Mi nem vagyunk olyan szerencsések Johanna, mint te.
9. Nekünk az a jó és az igaz, amit jónak és igaznak kell látnunk ahhoz, hogy megtöltsük a bendőnk. Sok bendőnk van, nem csak kenyeret és szalonnát töltünk bele, hanem oly sok mindent, amelyet el sem tudsz képzelni. A mi királyainknak nincs szükségük Johannára, ahogy a népünknek sincsen. Nincs szükségük a szép és egyszerű igazságodra.
10. Egy ideje már mindannyian királyok vagyunk. Mindannyiunknak van kis koronája, és vannak kicsiny Cauchonjaink, és kicsiny máglyáink, amelyeken elégethetjük egymást. Kicsit.
És nem maradtatok szolgák belül? - kérdezed. De igen, bölcs Johanna.
