Örülünk, Vincent?

Szóba került az imént Paks 2. Tudja, abból mi érdekel engem? Hogy a beruházás a magyar állam, a magyar adófizetők érdekét szolgálja, valamint minél több magyar cég vegyen részt a kivitelezésben. Ez érdekel, ugyanis nemzeti protekcionista vagyok. Nekem sosem volt bajom azzal, ha a Közgép utat épített. És azzal sem lesz bajom, ha további magyar cégek is beszállnak az útépítésbe.
Nem minden az ár! Ha egy száz százalékban magyar tulajdonú cég többet kér, de a nyereségét nem viszi ki az országból, azt igenis tekintetbe kell venni. Ráadásul a legolcsóbb ajánlat nem biztos, hogy a legjobb műszaki minőséget is takarja. Jó volna az álszent közbeszerzési gyakorlaton változtatni, az idevágó új uniós irányelv is ezt vetíti előre.

L. Simon László 2014. szeptember. 15.

      Szilvay Gergely a Mandiner szerzője  védelmébe veszi a férfiak és nők intellektuális képességeinek különbségeit tárgyaló tankönyvet. 

       A cikkben azt állítja, hogy Anne Moir nemzetközi hírű neuropszichológus. Anne Moir egy kiugrott genetikus, aki TV-producer, valóságos tudományos munkássága nincs. Van egy Anne Moir nevű ismert biológus, de ő egy másik Anne Moir. Szilvay még hazudik is. 

        Tudom, hogy ez az ország már a szilvayk országa, nem véletlenül mentem el onnan. Nem róla fogok írni. 

        Az, hogy a hormonális különbségeknek milyen következményei lehetnek a nők és a férfiak agyára nézve, tudományos szakkérdés, vitatható és kutatható. Ebben a bizonyos iskolás tankönyvben azonban azt bírta leírni valaki, hogy szegény kicsi lányok kobakjába nehezebben megy bele a matematika.

        Eszembe jut az akkor huszonnégy éves Csörnyei Marianna Ph.D. védése, amin voltam szerencsés jelen lenni. Ez 1999-ben történt, három évvel korábban még harmadéves egyetemistaként nyerte meg a világ talán legnehezebb matematikaversenyét a Schweitzer-versenyt. Jelenleg a chicago-i egyetem professzora. 

        Eszembe jut a történet a II-1 faktorokról. Ezeket az algebrákat John von Neumann vezette be és a legizgalmasabb matematikai objektumok közé tartoznak.  von Neumann évek munkájával két faktort tudott megkülönböztetni, az ún. hipervéges faktort és a szabad csoporthoz tartozó faktort. Ez még a negyvenes években történt, azután még összesen kilenc különböző faktort konstruáltak. Amikor is megjelent a huszonnégy éves Dusa McDuff nevű Ph.D. hallgatóhölgy  és a szakma teljes megdöbbenésére végtelen (kontinuum sok, csak szilvay kedvéért)  különböző II-1 faktort konstruált. 

        Eszembe jut Maryam Mirzakhani, aki idén megkapta a Fields-medált. Szilvay ezt fel sem tudja fogni, számára a G.Fodor, a Lánczi meg a Fricz Tamás a sztár, a jelentős férfigondolkodók, akiknek ugyan nincs agyuk, de van egy aprócska valamijük, ami nincs a Mirzakhaninak, és hát ugye mi másról szól ez az egész. 

        Eszembe jut az, hogy taníthattam a Sós Vera egyik tételét Lausanne-ban és milyen cool dolog volt elmondani a diákoknak, hogy van vele egy közös cikkem. 

        Eszembe jut, hogy ebben (abban) az országban a nőknek tudniuk kell, hol a helyük.  Hát nem a szotyolázó nagyurak között a felcsúti stadionban, a politika a férfiakra tartozik, ezt tudjuk. Margaret Thatcher, Indira Gandhi, Golda Meir nyilván nem értek fel egy Szijjártó Péterhez.

        Mert más az agyuk, azért. 

Tetszettek volna megnyerni a választást!

Rubovszky György 2014. szeptember 22.

    Ezt a posztot azért írom, mert érdekes dologról van szó és egyetlen magyar lap sem írt róla. 

    Egy Michael Ashcroft nevű milliárdos évek óta végez közvéleménykutatásokat Nagy Britanniában. Ez a Lord Ashcroft Poll. Megvizsgálták, hogy milyen arányban szavaztak a különböző korcsoportok a népszavazáson.

     A 16-24 éves korosztályban (igen, szavazhattak a 16 évesek is) 51:49-re nyert a YES (a függetlenségi szavazat), a 25-34 éves korosztályban 59:41-re (!) nyert a YES, a 35-44 éves korosztályban 53:47-re nyert a YES, a 45-54 éves korosztályban még mindig a YES nyert 52:48-ra. Ekkor történik a fordulat. Az 55-65 évesek között már a NO nyert 57-43-ra, és a 65 felettiek között, nem elírás, 73:27-re nyert a NO.  

A mindennapos testnevelés hungarikum 

Rétvári Bence 2014. szeptember 17.

       A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevű felsőoktatási intézménynek nehezen nevezhető izén tartottak egy konferenciát Russell Kirk-ről. Az előadók között volt a Szent Korona Tanba beleőrült egykori helyettes államtitkár Tóth Zoltán József, a rezsimideológus Lánczi András és a konzervatóriumos, mandineres fiúcskák: Békés Márton és Szilvay Gergely. Csák János volt londoni nagykövet (érdekes szakterület az eszmetörténetben) az amerikai konzervatívokat kritizálta. Prof. Dr Bukovics tábornok sajnos kihagyta a konferenciát, de másik kedvencünk Hoppál Kál Bulcsú fontos előadást tartott.

       Az MTA Filozófiai Intézetének két munkatársa is a résztvevők között volt. Talán emlékeznek rá a kedves Olvasóink, hogy abból az intézetből távolítottak el pár embert, természetesen NEM POLITIKAI OKOKBÓL (jogi képviselőnk most lehiggadt egy kicsit, iszik egy teát). 

       Akkor elég nagy nyilvánosság előtt mocskolták Gábor Györgyöt és társait, én senkit sem fogok mocskolni. Megjelent itt két név, Frenyó Zoltáné illetve Turgonyi Zoltáné. Namost, én nem találom őket a scholar.google-n. Lánczi András "professzor" legalább a futottak még (nagyon nagyon hátul) rovatban megtalálható, de Turgonyi és Frenyó doktor urak neve alig látható. Annyit lehet tudni róluk, hogy hitvalló  jobboldaliak . Amivel önmagában nincs baj, de produktumnak kicsit vékonykának tűnik. 

      Én nem fogom nyílt levélben megkérdezni Horkay Hörcher Ferenc igazgató urat, a régi kedves korridoros kollégát, hogy és ezt így hogy, csak egy kis posztot mormogok az orrom alá.

      UPDATE: Arról informáltak, hogy Boros anno Frenyó Zoltánt is ki akarta rúgni, és nagyon úgy tűnik, hogy Turgonyit is. Majdnem mindenkit. Azt gondolom, hogy ez a konferencia sok mindent elárul erről az országról, de ezen információk fényében legalább az Intézet rendben van. 

Ahogy kértem-ígértem, a mai hangulatot az olasz progrock főbb képviselőinek zenéjével alapoznám meg. A könnyebb emészthetőség kedvéért inkább  dallamosabbakat választottam és kihagyom pl. Napoli Centrale-t és a Banco del Mutuo Soccorso-t is, de ha van rá igény, akkor naturalmente lesznek ők is :-).

A sok zúzós, gitárhúrszaggatós nóta után most csendesebb vizekre eveznék, de továbbra is a rock csónakjában ringatózva. A rovat nyájas olvasói nyilván nem lepődnek meg azon, hogy egy Deep Purple dallal indítok, hiszen gyönyörű, időtálló, klasszikus darab:

Nem olyan régen egy temetésen hallottam ezt és az első gondolatom az volt, korombelit temethetnek…
A rock opuszok közül a másik nagy kedvencem ez:

A most következő nóta már-már nyálas, de lehet, hogy csak azért, mert abban a filmben, ahol ez felcsendül, Bruce Willis megint megmenti a világot. Csendben jegyzem meg, hogy ahogy öregszem már ezen is képes vagyok szemérmesen szipogni-könnyezni. Vénségemre tök szentimentális leszek…

És a végére jöjjön egy elképesztő páros fantasztikus balladája: