Örülünk, Vincent?

ez egy fecni

Orbán Viktor 2014. november 14.

... mindannyian hiszünk abban, hogy reménytelen helyzet nincs, csak reménytelen kormányok vannak, és talán abban is hiszünk, hogy szegény ország sincs, csak gyenge kormányzattal megvert országok vannak.

Orbán Viktor

        „Kikérek magamnak minden gyanúsítgatást. Annak a 80 embernek a nevében is, aki az alapítványban és a zrt.-ben főállásban dolgozik. Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában. Csak míg utóbbinál elvileg objektíven mérhető a teljesítmény, a mi esetünkben a politikai ellenfelek soha nem fogják elismerni”  (Lánczi András, Heti Válasz)

       Ebben minden benne van, Bartók hajójegye, Petri utolsó felese, Latinovits József Attila-parafrázisa a balatonszemesi vasútállomáson. Minden benne van, ami eltaszít, ami nem enged vissza, a fullasztó ezeréves szarszag. 

       Ebben minden benne van, amit csak a zsigereiddel érzel, amit soha nem tudsz kimondani, csak nekifeszülsz a rendőrsorfalnak, csak dörömbölsz a kisfogház cellája falán, csak ellövöd az utolsó töltényt, amit pedig magadnak tartogattál. 

       Ebben minden benne van, ami miatt elveszítetted a fiad, aki Skóciába ment vagont rakodni, ezerszázharminc koszos fontért, amiből még ki kell fizetni a szállást, meg a tesco kaját, de mégis olyan boldog este a Skype-on. 

       Ebben minden benne van. A matektanár, aki végigdolgozta az életét, de nem tölti fel a "portfóliót", ezeknek nem, ezeknek akkor sem, a doki, aki nem fogadja el anyádtól az ötezer forintot, mert nem maradt más neki, csak az elnemfogadás. 

        Ebben minden benne van. Háromezer négyszázhetvenkét kilőtt fácán, orrszarvú és okapi, a hét és fél méter belmagasságú György-korabeli jacuzzi, a vészvillogós minisztériumi Ferrari a kebabos előtt a külső sávban, a belső sávban, a VIP-szektorban, a különteremben, Lajossal, Sándorral, Tiborral, házi pálinkával, tokaszalonnával.

        Ebben minden benne van.  A vérdíjként kapott kutatóintézet, kuratóriumi tagság, Kossuth-díj, nagyköveti poszt, a hálás tekintetek, a "lenne itt még valami államtitkár uram"-ok, a tehetséges unokaöccsök, mégtehetségesebb nagybácsik és legtehetségesebb sógornők.

        Ebben minden benne van, ami megfojt, ami visszaránt, a halkan elmormolt anyátokúristenit,  a hagydafrancbanemérannyit, az elkellmenniinnen, az anyátnemhagyhatjukegyedül és a denembíromtovább. 

         Ebben minden benne van, a hallgatásaink, a hazugságaink, a cserbenhagyásaink, feljelentő leveleink és a vagonajtó csattanása. 

          Ebben minden benne van. A szobakonyhás, tulajdonképpen szépen felújított Mohácsunk, csendes, lichthofra néző Világosunk, a megkímélt állapotban, igényesnek eladó Don-kanyarunk, a majdnemjeink, a lényegébenvévék, a bizonyosszögbőlvégülis. 

           Ebben minden benne van. Ahogy egymás arcába üvöltünk, egymás karjába, szívébe, lelkébe marunk.

           ...... ahelyett, hogy.....

Jelentősen több publicisztikát olvastam el az elmúlt hetek tüntetéseiről (kb. a netadóssal kezdve a József nádor téren), mint amennyit érdemes volt. Most én is leírom a véleményem.

Az utóbbi másfél napban (november 18-a estéje van) egy csomó minden arról szólt, hogy a tüntetők mondják meg, hogyan viszonyulnak az elmúlt 25 évhez, és főleg ne mossák azt össze az Orbán-rendszerrel.

Itt kell megjegyeznem, hogy tegnap (bár szerettem volna), nem voltam tüntetni, és Kuncze Gábor performance-át sem láttam az ATV-n. A 2006 őszi események alatt nem voltam az országban, 1989-re csak homályosan emlékszem, 1956-ra meg lényegileg a szüleim sem.

Tehát mi a viszonya a tüntetőknek a világon mindennel, és miért nincsen programjuk? Nem teljesen világos nekem, hogy ez miért kérdés. Valahogy sehogy se rémlik, hogy az ’56 őszén davajgitárral hadonászó kamaszokon valaki számon kérte volna, hogy nincs egységes álláspontjuk vitéz lófő Dálnoki Miklós Béláról. Pedig fogadni mernék, hogy nem volt. Programjuk meg még úgyse (mármint azon túl, hogy ruszkik haza, de ennyire azért a mostaniak is egységesek). Csak el voltak keseredve, és úgy érezték, hogy élhetetlen, ami van. Az pedig, hogy — legalábbis az elől dulakodók — úgy látják, hogy ebben nem csak Orbán a bűnös, hanem valamelyest az egész, az orbáni — centrális erőtérré eufemizált — diktatúrát létrehozó rendszer, az talán nem az ő hibájuk. Próbálhatjuk meggyőzni őket, hogy Orbán megváltoztatja és nem beteljesíti az elmúlt 25 évet, de ők egyelőre így látják (mellesleg én is így látom), és senkit nem hallottam még ezzel szemben érvelni (mondom, érvelni! a sértődés nem érv).

Szóval úgy tűnik, hogy a leghangosabb álláspont az, hogy az eddigi politikai rendszert kell lecserélni, mert tudjuk róla, hogy hová vezetett (ide!), és az nem tetszik. Megjegyzem, ez egy meglehetősen mélyenszántó álláspont ahhoz képest, hogy tömeghergelésre kell használni, hiszen nem csak a kellemetlen jelenséget azonosítja, hanem narrál hozzá egy mögöttes okot is. Lesajnálni a tüntetőket tehát marhaság. Ugyanakkor — való igaz — ezek a tüntetések önmaguk nem alkalmasak a hatalom megragadására, pláne nem gyakorlására. Ezt hányják a tüntetők szemére, döntően egyébként olyanok, akik szintén nem alkalmasak a hatalom gyakorlására: ezt onnan tudjuk, hogy próbálkoztak vele. Viszont hoznak magukkal egy olyan (ellen-)narratívát, hogy márpedig a politika a hivatásos politikusok dolga, nem pedig az amatőr tüntetésszervezőké, tehát ha elégedetlenek az Orbán-rendszerrel, akkor tessék keresni másik hivatásos politikust, majd az csinál mást.

Nekem ehhez a következő hozzáfűzni valóm van:

1.        Ha a hivatásos politikus dolga az, hogy politikát csináljon, akkor jelen helyzetben (értelmezésem szerint) az lenne a dolga, hogy a maga javára fordítsa a tüntetéseket, nem pedig fordítva. Fura lenne, ha a paraszt azon picsogna, hogy a krumpli nem kapálta meg magát.
2.        Ja, hogy onnan mindenki el lett hajtva a malac fülére? Hát, lehet, hogy ez megint csak nem az „amatőrök”. Gondolkozott bárki karrierváltáson?
3.        Szám szerint egy olyan szónokot azért láttunk az elmúlt hetekben, aki — legalább egy ideig — volt az éltében hivatásos politikus (Gulyás Balázst nem venném ide, ő ugyanis sem főállású, sem különösebben ismert nem volt eddig), ez pedig Vágó Gábor. Róla mit tudunk? Hirtelen kb. annyit, az előző ciklus egyik legkarakteresebb ellenzéki politikusáról van szó, továbbá a magyar mezőnyhöz mérve amúgy ritka autonóm valakiről. Na, őt nem hajtották el a francba. Gondolom, a sértett elmúlthuszönötév nem azon gondolkozik, hogy miért nem, pedig érdekes kérdés.
4.        Egyszerű válaszom nekem sincs rá, de attól még jó kérdés.
5.        Akkor most mégis mi legyen? Nekem lenne pl. egy áthidaló javaslatom: arányos választás (mármint országgyűlési, nem szanyikapitány-nyugdíjügyi). Akkor senkinek nincs szövetségi kényszere, nem kell egyezkedni, mindenki annyit kap, ahány támogatója van. Ez speciel megoldaná azt a problémát is, hogy a választók többsége nem szavazott Orbánékra. Nosza nézzük: ér-e az elmúlthuszonötév annyit, hogy bejusson a parlamentbe? Kétszáz képviselővel, küszöb nélkül, az 5 ezrelék. Akkor kiderülhetne végre, hogy ez vajon tényleg a hivatásos politikusok dolga-e, vagy ez a szakma is kihal, mint a kódexmásolóké.
6.        Tudom, hogy ez így utópia, de ha annyira biztosak magukban, akkor pl. a hivatásos ellenzéki politikusok felvehették volna a programba (mert nekik aztán van!) az előző választásra. Csak valahogy nem sikerült…

Ne szépítsük, a Népszabadság durva hamisítással vádolta meg Kertész Imrét és Thomas Coopert. Az egyetlen Nobel-díjas magyar írót és a The Hungarian Quarterly főszerkesztőjét. (Borokai Gabor, Heti Valasz)

        Megneztem az eredeti Nepszabadsag cikket. 

        – A Kertész Imrével készített interjú után David Streitfeld (a New York Times újságírója) egyértelműen azt mondta nekem, hogy az interjúban semmi olyasmi nem hangzott el, amit megírhatna, mivel Kertész a magyarországi helyzetet elfogadhatónak nevezte. Maga Kertész volt felháborodva amiatt, hogy sosem került nyomtatásba az interjú, Streitfeld pedig nem válaszolt az e-mailjeire – nyilatkozta lapunknak Thomas Cooper, az interjú fordítója a "cenzúrázási" ügyről.

         Thomas Cooper nevu ember vadolna a "masik" Thomas Cooper nevu embert durva hamisitassal??? 

         Az igazsag az, hogy a Nepszabadsag arra celzott, hogy Kertesz Imre egy kicsit paranoid.  Amirol ez jutott eszembe.

         "Az írók általában 2 hetet tölthettek az Alkotóházban, mert kellett a hely a nyaraló bölcsészgyerekeknek, de Kertésszel kivételt tettek, és nem ritkán három hetet is maradhatott. A beutaló kislányok szerették, mert a széles mosoly mögött nem tűnt fel nekik, hogy képes volt bármikor, bárkiről a legnagyobb aljasságot feltételezni. "

         Ez egy Spirotol szarmazo szoveg, amit Kulka Janos olvasott fel Kertesz Imrenek par napja.  Igen, Kertesz depresszios ember, ami azt jelenti, hogy neha kicsit paranoid, neha kicsit sertodott. Es nyilvan kicsit igaza is volt. Ha azt mondta volna a New York Times-nak, hogy ot Magyarorszagon uldozik, akkor azt velhetoen lehozzak. Es akkor, mi van? Kertesz ugy sem fogja azt mondani, amit varnak tole, mert o nem olyan ember es pont.

          Borokai nem ujsagiro, soha nem is volt az. Borokai egy sarki holgy. Es sarki holgynek is rossz. Orban pedig egy pocakosodo pimp.  Olyan amilyen, ismerjuk ezt a tipust Moszkva es Isztambul utcairol. Mindenesetre, jobb lenne ha a kuncsaftjaikkal foglalkoznanak es nem Kertesz Imrevel. 

A miniszterelnök... leszögezte: soha senki nem vádolta azzal, hogy átlépte volna a miniszterelnöki hatalomgyakorlás jogszabályokban rögzített határait és ez nem is áll szándékában. 

Orbán Viktor, 2014. november 17.

Tegnap tüntetés volt a Kossuth téren. Sokan voltak, nagyon sokan. Különféle korú, foglalkozású, gondolkodású, habitusú emberek, akik egyben bizton egyetértettek: ez így nem mehet tovább. És már nagyon itt volt az ideje, hogy ez kimondassék.

         Szegény elmúlthuszonötév éppen a kisboltból igyekezett hazafelé az eperkék cekkerével, amikor egy beste megdobta egy karfiollal, merthát. Merthát a beste nincs tekintettel elmúlthuszonötévre, a beste összemosta elmúlthuszonötévet az orbánrezsimmel, holott. Holott az orbánrezsim mulatókba jár nem kisboltba, az orbánrezsim eldobálja a rágógumi papírját, az orbánrezsim csak dévajkodik, miközben elmúlthuszonötév felemeli a mutatóujját, és. És, ugye, azért álljunk meg csak egy minutára részben vagy egészben. 

          Az elmúlthuszonötév mutatóujja részben vagy egészben emlékeztet Kuncze Gábor és Mihancsik Zsófia szigorú de igazságos mutatóujjára, amelyek ha egyszer felemelkednek, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgokat, akkor bizony tekintettel kell lenni, mert  különben. Mert különben a dolgok nem a helyes irányba fognak mutatni, úgy veszítik el az elvi síkot, mint Hrompacsek bácsi a dugóhúzóját, márpedig. Márpedig, sőt márpediglen, elvi sík nélkül nem lehet haladni, progresszálni, céloktól vezérelve, nem csak úgy összevissza fütyörészve, nem lehet megtalálni az európaiértelemben vett európaiértelmet.

          Valakinek meg kell mondania, hogy merre legyen az a progresszálás, és az a valaki, lehetnénk mondjuk mi is, a szigorú de igazságos mutatóujjak tulajdonosai, akik már többször megmutattuk a progresszálás egyetlen igaz útját, és mégis. És mégis kiabálnak itten mindenféléket össze sőt vissza, ahelyett. Ahelyett, hogy azt kiabálnák, amit megmondtunk nekik.

           Az elmúlthuszonöt évet volumenében kell szemlélni,  mind tekintetében, mind vonatkozásában, és hát nem egészen úgy kell szemlélni, ahogy ti szemlélitek bele a vakvilágba, hanem úgy, ahogy mi szemléljük, mert mi sokkal jobban szemlélünk, mint például ti, vagy bárki más, sajnáljuk, de ez tény. Milyen szabadság, milyen demokrácia, milyen európaiértelembenvettség az, ahol összevissza szemlélhet bárki az utcán elmúlthuszonötévet. Elvtársak, a vívmány legyen vívmány, az "utján" legyen "utján", a krumplileves legyen krumplileves, a kritika pedig legyen építő, maximum, de inkább legyen semmilyen. 

            Bátran ki kell mondani azt, amit mi gondolunk. Ez egy szabad ország, itt mindenki gondolhatja azt és úgy (nem elég az "azt" és persze az "úgy" sem teljesen elég, de erről majd egy később kurva sértődött publicisztikában számolunk be), ahogy mi, mert mi jól gondoljuk. Ezt nem érik a besték. Pedig egyszerű. Mi jól gondoljuk. Mit lehet ezen nem érteni? M-i j-ó-l g-o-n-d-o-l-j-u-k.  

             Miért nem lehet az ellen tiltakozni, hogy nem mi adóztatjuk meg a tévémacit, nem mi államosítjuk a kerti törpéket, nem mi vezetjük be a haránt irányú zergeszökellést, hanem az orbánrezsim? Miért kell tizenötezer ember magánproblémáit az utcára vinni, amikor itt valóságos problémák vannak, mint például. Mint például, hogy maga ott nem figyel Miháncsik Zsófiára, maga, igen maga, álljon csak fel, nem hallgat Kuncze Gáborra?  

             Nem lehet megtagadni, sárral, vaníliafagylalttal, stanicli mogyorós puszedlivel dobálni az elmúlthuszonötévet, hanem. Hanem egyenesen kell ülni. Szabadon és demokratikusan. Ne azért kussolj mert az orbánrezsim azt mondja, hanem azért kussolj, mert mi mondjuk, az ugyanis egy jó kussolás, progresszáló kussolás, európaiértelembenvett kussolás. Igen, van egy olyan olvasat, hogy minket az ország kiröhögött és leszart, majd újfent kiröhögött és leszart, hogy még az orbánrezsimnél is jobban elegük van belőlünk, de más olvasatok is vannak. Azaz nincs más olvasat, de lehetne. És pontosan emiatt nem lehet, csak úgy. Csak úgy semmit sem lehet. Pláne ezt nem. 

              Remélem mindenki megértette az aggodalmainkat és nem kell beírnunk az egész ország ellenőrzőjébe, nem kell behívni apuanyut a szülőire. Kaptok még egy esélyt.