Örülünk, Vincent?

     Erről van szó.

     Nemrég a college-unkban tartott előadást Nagy-Britannia egyik leghíresebb pszefológusa. Amiről elsősorban az jutott eszembe, hogy soha életemben nem hallottam még a pszefológiáról (psephology).  A pszefosz kavicsot jelent görögül, de a kavicstan nem a geológia, hanem a politikatudomány egyik ága. Az ókori görögök kavicsokat dobáltak az urnákba, ezért a választási eredmények, közvélemény kutatási adatok statisztikai elemzésének tudományát valamelyik vicces ember elnevezte pszefológiának. Jellemző, hogy a google egyetlen magyar forrást mutat erre a szóra, egy rejtvényfejtői segédletet.

      Van egy másik érdekes politikatudományi műfaj, ami a görög σοφός (bölcs) szóból eredezteti nevét. Angolul talán sophosasologynak kellene nevezni. Szemben a pszefológiával, amely adattudományi, statisztikai módszereket alkalmaz, a sophosasology művelői beszédaktusok hosszú és sajátosan random sorozatát produkálják. A psephology művelői adatsorok felhasználásával, deduktív módon próbálnak következtetéseket megfogalmazni, a sophosasology tudományának jeles képviselői a következtetésből indulnak ki és reverse political engineering módszerrel jutnak vissza, ha nem is az adatokhoz, de a műsoridő végéhez.

      A pszefológusok általában a prefrontális kortexet használják tudományuk művelése közben, a sophosasology érdemes tudorai ezzel szemben az abdominális áreára mért kisebb ütések segítségével haladnak előre. Érdekes módon a prefrontális kortex teljes leépülése után is művelhető tudományágról van szó. 

       A psephologyval ellentétben a sophosasology művelői közvetlen kapcsolatba kerülhetnek vizsgálatuk bizonyos alanyaival, amely részben financiális tranzakciókat, részben a tudósi "lingua" és a politikusi "anus" érintkezését jelenti. 

        Török Gábornak először is azt kellene megvizsgálnia, hogy a psephology vagy a sophosasology műfaját gyakorolja-e. Amennyiben a feltételes valószínűség fogalmának értelmezése jelentősen túlburjánzik az intellektuális keretein, akkor jó eséllyel az utóbbiról van szó, ebben az esetben viszont erősen kétlem, hogy valós válságjelenségeket tapasztalt. A pszefológia a haldokló Nyugat tudománya, a sophosasology előtt azonban szinte korlátlan jövő áll minden olyan országban, amely a szántóföldek illatát árasztja bizonyos a talaj termékenységét fenntartó, javító vagy visszaállító szerves anyag kihelyezése után. 

    Néhány helyen már olvasható volt, hogy a kétévente kiosztott, igen rangos Yrjö Jahnson-díjat az idén Kőszegi Botond közgazdász, a CEU docense kapta. 

    Valószínűleg meg fogja kapni érte a méltó büntetését, elvégre Magyarországon vagyunk. Néhány hónapja írtam arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megfelelő osztálya hogyan próbálta megakadályozni, hogy valaki angol nyelven adhassa be a nagydoktori disszertációját.  Véletlenül Kőszegi Botondról volt szó. Megpróbálom lassan, nagyon lassan elmagyarázni, hogy mi a helyzet. 

    Ez    

   Ez itten 4530 darab google-scholar idézet, és The American Economic Review, The Quarterly Journal of Economy cikkek, ami abszolút világszínvonalat jelent. Nyilván nehezen viselik azok az akadémikusok, akiknek még Top 100 lapban sincs cikkük, nemhogy Top 1-2-ben. 

    Tessék azért mégis megpróbálni. OK?  

    Ez egy olyan ország, ahol zseninek kiált ki a pártállami sajtó egy retardált MNB-elnököt, aki úgy hasalna el egy közepes osztrák egyetem elsőéves makróvizsgáján, mint annak a rendje, ahol tudósemberként osztják az észt nullajulcsik, ultraliberális váteszként vagy cikijobber ideológusként. 

    Magyarország nem jobban teljesít, hanem egyáltalán nem teljesít, a király annyira meztelen, hogy felnőttszínésznők pirulnak el tőle. Egy csomó balkáni senkiházi hőbörög és még egymásnál is jobban utálják azokat, akiknek a tehetsége még adna a kóklerkedéseiknek egy vajszínű árnyalatot. 

    Én nem kívánom a tehetségtelen exkommer ballerjobber közgazdász megmondóktól, mindenféle nagyarcú rezsimszolgától, hogy mondjanak le a havi pármilliójukról, csak azt, hogy rakják fel a szordínót. Tudjuk, hogy kik vagytok fiúk-lányok, tehetségtelen kártékony senkik vagytok, karrierista mitugrászok, nagypofájú élősködők. És én csak annyit kérek, hogy kussoljatok már be egy kicsit.

    Ülhettek a rózsadombi villátokban, vedelhetitek a Dom Perignon-t, okoskodhattok tovább a Magyar Hírlapban, az ATV-n, a Klubrádióban vagy a közmédiában, rongálhatjátok az ifjúságot a Corvinuson, NKE-en, Pázmányon, mindenütt......csak egy kicsit halkabban.  Remélem értjük egymást. 

 UPDATE:  Most tudtam meg, hogy Kőszegi Botond is abba az osztályba járt, mint a két ERC győztes, akiről minap írtam. És még vannak mások is abban az osztályban, akik elég sokra vitték. 

           Ugye tudod, hogy megőrülnél otthon? - kérdezte M.  Nem várt választ. A csatorna partján sétáltunk, le egészen a folyóig, a szürke és mégis barátságos angol tavaszban. Igen, megőrülnék, persze hogy megőrülnék a tehetetlenségtől, a reménytelenségtől, Orbán neokádárizmusának bűzétől. M. televíziós rendező volt Pesten, nagyon jó rendező, nem is tudjuk, hogy miért került feketelistára. Rendes katolikus pap rokonok, vérantikommer család, de valamiért ő is sok volt ennek a rezsimnek. Ha otthon lennénk Orbán hírtelevízióját nézné, a kókler karrierista senkik szétzuhanását, de azért nem őrülne meg, én őrülök meg az ilyesmitől.  Néha szégyellem, hogy mennyire jól érzem magam itt. Szeretem az egyetemet, a pubokat, a tengert, ezt a furcsa észak-angol világot. 

            Akkor öt éve Genfben voltunk, állandóan hajókáztunk a tavon, mert kaptunk egy békávé bérletet és semmi másra nem tudtuk használni csak hajókázásra. Egy tóparti kávézóban láttuk meg Kósa Lajos arcát a tévében. Mindenféle katasztrófákat mutattak, hegyomlás, tömegverekedés, és tetőpontként a Kósa okossága a magyar gazdaságról. Szerintem akkor dőlt el minden, akkor lett világos számomra, hogy ez nem fog menni. Nem fogom kibírni. 

            Nyilván ki lehet bírni, csak nekem nem megy. 

            Nagyanyámék kibírták a nácikat, a kommunistákat, a bevagonírozást,  a kisbolt elvesztését, és hát hol van egy GFG vagy egy Lánczi az SS-Einsatzgruppentől, vagy az államvédelemtől. Mindenkinek mást kell kibírnia, mást kell eltűrnie, és igen, mindenkinek mástól telik be a pohár. Nekem ezektől telik be a pohár. Nem tudom, hogy mit csinálnék velük, ha szembejönnének velem az utcán, és az nem jó.

            A mi Tonton Macoute-jaink nem begőzölt gyilkosok, mint Papa Doc kedvenc hóhérai, de a körülményeket tekintve nem nagyon különböznek tőlük. Ugyanazok a szabályok vezérlik őket, a Habonyokat, Bayereket, Lánczikat, mint Luckner Cambronne-t a "karibi vámpírt".  Mint valamiféle húsevő baktérium, úgy zabálja fel a személyiséget a kapzsiságnak, a szolgalelkűségnek és a gátlástalanságnak ez a sajátos keveréke. Lassan megfertőződik az egész ország, tömegek éreznek büszkeséget, ha némi készpénzért, vagy akárcsak eme készpénz reményében feketének hazudhatják a fehéret. És én ezt nem bírnám ki.

           Ma is többet tudunk, mint tegnap. Ma is többet tudunk meg arról, hogy milyen ez a rendszer, mennyire őrültek meg Orbán szolgái, mire lehetnek képesek, ma is egy kicsit elviselhetetlenebbé vált az ország, csak azt nem tudjuk, hogy közelebb vagy távolabb kerültünk az elmebeteg rezsim pusztulásához. És ez az amit nehéz elviselni. Ha ez egy regény lenne, a következő oldalak egyikén Orbán Viktor rendszere összeomlana, Latour, Lamberg, Lánczi. Ez azonban nem egy regény. A Duvalier-k huszonkilenc évig voltak hatalmon a világ legszerencsétlenebb országában, amíg végül Ronald Reagannak elege nem lett Baby Doc-ból. Ki tudja, hogy kinek mikor lesz elege az Orbán-Lévai-Tiborcz klánból? Egyszerűen rádöbbennek az emberek, hogy boldogtalanok? Vagy csendesen beleszeretnek a boldogtalanságba? 

           Múlt szombaton Manchesterben belekeveredtünk egy tüntetésbe. Megkérdeztem egy rendőrt, hogy kik ezek? A Brit Védelmi Liga (egy bolondnáci társaság szerk. megj. ) - válaszolta. Oh, Jesus - mondtam, amire elmosolyodott. Értettük egymást. Idejönnek buszokkal, rázzák a ketrec rácsát, aztán hazatakarodnak. Anglia pedig marad, ami volt. Nem tökéletes, egyáltalán nem problémamentes ország, amelyik nem képzeli magát annak, mint Orbánia, a millió kisgömböc országa, egyáltalán nem képzeli magát semmi különösnek, elmegy az ország a pubba, iszik egy kicsit, néha talán többet a kelleténél, és aztán jön a holnap és a holnapután, hétköznapi otthonos problémáival, amelyeket néha meg tudnak oldani, néha meg nem. Ettől az országtól nem kell megőrülni. Mert elviseli hogy normálisak vagyunk, kicsit talán el is várja tőlünk hogy normálisak legyünk. Elbiciklizik mellettünk a csatornánál, és mosolyogva ránk köszön.

     Tellér Gyula az "illiberális demokrácia" atyja, a teoretikus antiszemitizmus magyarországi apostola Széchenyi-díjat kapott.

     Végtelen szeretettel küldjük neki és a főnökének Lily Allen-től a Fuck you very much-t.

  Hö. 

           Mindig írok egy posztot, amikor nyilvánosságra hozzák az European Research Council grant nyerteseinek névsorát. Most a Consolidator Grant-eket osztották ki, ez általában negyven körüli kutatókat jelent, témakörtől függően 1- 2.75 millió eurót, öt évre. 372 nyertest hirdettek, a grantek közül 86 került Nagy-Britanniába, 66 Németországba, 53 Franciaországba. Érdemes megjegyezni, hogy csak 37 brit állampolgár nyert, a nyertes brit kutatóhelyek többségében külföldi kutató lett a győztes. A volt szocialista országok kutatóhelyei összesen 12 pályázatot nyertek el. Magyarország ötöt, a csehek négyet, a románok, az észtek és a horvátok egyet-egyet. 

             Az öt magyar győztes pályázatból kettő került a CEU-ba, három pedig a Magyar Tudományos Akadémia valamelyik kutatóhelyére.

             Az idei egyik magyar győztes Abért Miklós matematikus. Tavaly Szegedy Balázs nyert a Rényi Intézetből, ők egykor középiskolai osztálytársak voltak a Fazekas Mihály Gimnáziumban, Surányi László osztályában. Tizensok éve ismerem őket, egészen közelről figyelhettem a pályájukat, elég jól ismerem a munkájukat,  még közös cikkeim is vannak velük. Így ennek most valamiféle személyes vetülete is van számomra.

             Nagyon komoly eredményeket értek el mindketten, a területükön meghatározó embereknek számítanak a világban. Mindkettőjük munkássága szorosan kötődik a gráflimeszek elméletéhez, amiről már írtam korábban. Lovász László nyert 2008-ban  ERC Advanced Grant-et gráflimesz témakörben, érdekes módon a 12 idei győztes matematikus  között van egy másik gráflimeszes ember, a cseh-brit Daniel Král.  Ez a terület is nagyjából a szemem láttára nőtt ki a semmiből az elmúlt tíz-tizenkét évben, egy nagyon komoly magyar gyökerekkel rendelkező témáról van szó. Van a gráflimeszezésnek egy ún. "sűrű"  változata, amit főleg a Balázs csinál, és van a "ritka" (ez nagyon komolyan kapcsolódik a végtelen csoportok elméletéhez, ergodelmélethez, tulajdonképpen a topológiához is,  nem csak a klasszikus kombinatorikához), amit a Miklós. Vannak fogalmak, amelyekről az ő nevük jut az emberek eszébe, szerintem elég fontos fogalmak. 

              Igen, vannak nagyon jó dolgok is Magyarországon, itt vannak valódi teljesítmények is, amelyekre odafigyel a világ.  Tudom, hogy amikor a nagyon tehetségtelen és nagyon kellemetlen figurák mondanak valami ostobaságot és az egész ország arról beszél, az sokkal érdekesebb téma, de azért néha erről is kell írnom. Mert így teljes a kép.

  Volt egy lede'r ertelmisegi a'lom,Nemeth Laszlotol,
  Konrad Gyorgyig
  merthat ok se tudtak csigat gyujteni,ingatlannal 
  ugynokolni,sot
  folytatasos horror kepregenyirast sem vallaltak volna abban a 
  nagy francos
  elhivatottsagukban.
  Aztan felebredtunk es a kezunk ,valahogy pont 
  belelogott az ejjeli edenybe.
  Agyo" izgalmas vitak,az ertelmisegi elitrol
  felszines diakszurkapiszkak,Lanchidi pofonok,
  Szabadsag teri tizenket pont.
  Meg lesz egy kis villogas a Parlamentben ,
  aztan a penz lassan beszelni 
  kezd.
  Akkor pedig Csoori mar lehet antiszemita,
  filoszemita,barnainges Rosenberg
  vorosinges Acs Feri,majd kinyomdogalja a kis ujsagjat 
  ezer peldanyban
  es kenytelen lesz erosen inni,hogy 
  tultegye magat a vateszszerep 
  elvesztesen.
 
   (Jotunder, 1990) 

 
  

A köztévé ringyói által fenntartott Skoff Elza blog érdeklődik a blogolás piaci árai után.

A Vincent szíves válasza.

Eddig 13 millió 798 ezer lapletöltésünk volt. A legjobb napunkon volt 61 789. Eddig pontosan 0 forint 0 fillért kaptunk a blogolásért, és terveink szerint meg fogjuk duplázni ezt az összeget a következő évben.

A többit majd a tárgyaláson, és azon a bizonyos esős hajnalon.