Örülünk, Vincent?

      Lánczi Tamás, akinek minősítésétől a jogi képviselőnk lelki békéje érdekében most eltekintek, noha ez nem könnyű nekem,  annyira nem könnyű, hogy gyakorlatilag le kell tiltanom bizonyos számomra oly kedves kifejezéseket a gépemen, hogy pontosan melyeket azt sem írhatom le, mert jogi képviselőnk most jegyezte meg, hogy résen van, szóval, hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, ez a .... bakker majdnem sikerült, ennyire voltam tőle, de jogi képviselőnk effektíve nézi a kezem, na, a Lánczi ezt bírta leírni. 

      Megpróbálom elmutogatni, elfütyörészni, eljódlizni. Egy közpénzből a közszolgálati média által fenntartott blogon, ezt a retardált hangyászsünök számára is kínos párhuzamot tudta vonni a BBC országának miniszterelnöke és a közszolgálati televíziót, rádiót, kenyérpirítót enkezével irányító nemdiktátor között. Igen, tudom, hogy effektív hazugságokat is ír, de nem vagyok hajlandó elemezni Lánczi családnevű személyeket. 

      Ez az ember a közszolgálati médiától a tádzsik barátainkat is szipogásra késztető nyaldoklásért több pénzt kap, mint az ELTE egy docense (ezen kívül nyilván milliókat nyúl le a drága papával együtt a pártállam kedvenc ún. intézetében, de ez legyen a majdani rögtönítélő bíróság problémája ne az enyém).

      Ennyit érnek a keményen dolgozó emberek ennek a kurva rezsimnek, már elnézést. Simán kifizetik az agitproposaiknak pár posztért azt, amiért X.Y nemzetközi szintű teljesítményt produkál. Én értem, hogy ellopták drága nemzetünk összes trafikját, lefeküdtek a ruszkiknak, halálba kergettek pár embert, és gyakorlatilag Orbán cipészéből is milliárdost csináltak, de én azt szeretném kérni, hogy ezt a Lánczi nevűt majd ezért vegyék elő. 

      Hibátlanul kiválasztották az összes megadjagábort, de tényleg az összeset, és ennek az egész szartortának a tetejére felrakták a Lánczi Tamást marcipántörpének. És az egyetemi docensek, adjunktusok nem állnak fel, hogy köszönjük szépen, a következő órát majd akkor tartjuk meg, ha ér annyit a havi munkánk, mint egy miniszterelnöki segg kétszeri-háromszori kinyalása. És én mindenkit megértek, Zombiországban az ember ne ugráljon, mert leharapják a kezét. 

     Mindazonáltal. 

... es 286 forint a dollar. 

       Pár napja az Eduline írt arról, hogy a US News 500-as egyetemi rangsorában az ELTE a 448.-ik helyet szerezte meg (egyedüli magyar egyetemként). Az európai egyetemek között a 196.-ik helyen végzett. 

       Az ötszáz egyetemben van 38 brit, 42 német, 22 francia és 134 amerikai, továbbá 13 holland, 7 svájci, 5 izraeli, 6 osztrák és 9 brazil egyetem.

        A poszt apropója azonban nem ez, hanem Kenesei István professzor előadása: A magyar felsőoktatás vesszőfutása. Tavaly novemberben a Felsőoktatási Stratégiáról jelent meg egy cikke, abba is érdemes belenézni. 

        A Vincentnek van egyfajta személyes jellege. Az elmúlt öt évben több tucat posztot írtam a felsőoktatásról. Eleinte akadémiai intézeti tudományos tanácsadóként, aztán egy svájci egyetem vendégkutatójaként, és az elmúlt másfél évben egy brit egyetem professzoraként. Az elmúlt években néhány dologról megváltoztak a nézeteim, pár kérdésben elbizonytalanodtam, és bizonyos problémákról határozottabb lett a véleményem. 

        Mindig is tiszteltem azokat, akik fenntartják a magyar felsőoktatást, akik az életüket erre rakták fel, mostanában azonban jobban meg is értem őket. 

        A magyar felsőoktatás vesszőfutása nem 2010-ben kezdődött, de igaza lehet Kenesei professzornak, 2010 a fordulópont. Az Orbán-kormányzatot a legcsekélyebb mértékben sem érdekli az egyetemi polgárok véleménye, és minden jel arra mutat, hogy a felsőoktatást inkább tartják kellemetlen költségvetési kiadási tételnek, mint kitörési pontnak. 

        A 448.-ik hely mögött a magyar egyetemi szféra brutális alulfinanszírozottsága áll. A magyar egyetemi oktatók jövedelme hosszú évek óta nem változott. Az egy dolog, hogy a nyugat-európai bérek töredékét kapják, de már a cseh és a lengyel kollégáiktól is lemaradnak. Mindeközben szignifikánsan többet kell tanítaniuk, mint a svájci vagy brit oktatóknak. 

         Kenesei professzorék tartják a vállukon a magyar felsőoktatást és mivel esetében bölcsészről van szó, mindezt kormányzati, és tegyük hozzá össztársadalmi, köpködés közepette teszik. Ráadásul olyan emberekről beszélünk, akik igen gyakran gond nélkül kapnának sokszoros fizetést Nyugat-Európában vagy Amerikában, sokkal kevesebb munkáért.  Ők persze nem tartoznak a "keményen dolgozó emberek" célcsoportba, mert "nem végeznek termelő tevékenységet", és ráadásul megkapják, hogy  az "állam csöcsén élnek". 

          A magyar felsőoktatás tetején meglehetősen jó képzések vannak. A követelményrendszerek inkább hasonlítanak az oxfordira, mint bármi másra. Ez persze nem igazán meglepő, hiszen a magyar populáció felső tíz százaléka sokkal de sokkal közelebb van a brit, német vagy svájci populáció felső tíz százalékához, mint a magyar alsó hatvan százalék a nyugati alsó hatvan százalékokhoz. Magyarország nem egyenletes mértékben fejletlen ország.

          A magyar oktatási rendszernek hatalmas felelőssége van a fiatalok alsó hatvan százalékával szemben, más jellegű, de nem kisebb felelőssége a következő harminccal, és igen azzal a bizonyos Top 10 százalékkal szemben is. Ezeket a felelősségeket nem lenne szabad kijátszani egymás ellen, sem a közoktatásban, sem a felsőoktatásban. 

          A magyar egyetemeknek (szemben Svájccal, Nagy-Britanniával, Németországgal vagy az Egyesült Államokkal) nincs kizárólagos szerepe a tudományos kutatásban, aminek bizony van hatása arra, hogy milyen helyezéseket érhetnek el a különböző listákon. A magyar egyetemek szinte minden szempontból hátrányos helyzetben vannak, és ez a hátrány egyre inkább növekszik. 

          Semmi sem fog történni. Semmi. Minden marad a régiben. A vesszőfutás folytatódik. A magyar társadalom cserben hagyta az egyetemeit, ahogy sok mást is cserben hagyott, ahogy tulajdonképpen cserben hagyta saját magát. Méltatlan embereket emeltünk fel, akik magukhoz hasonló méltatlan embereket emeltek maguk mellé, itt egy méltatlan ország fog felépülni, nincsenek kétségeim. Magyarország nem fog tönkremenni, el fog vegetálni az idők végezetéig, de a lehetőségeinek a töredékét sem fogja elérni. Ezért pedig már nem lehet sem a nácikra, sem a kommunistákra, sem a Sors kezére kenni a felelősséget.

       Vincent:  Simicska úr, ön ma telefonon beszélt Stumpf Andrással, és azt mondta neki, hogy lehet, hogy Orbán ügynök volt és erről az oroszok is tudnak. Tudjuk, hogy ez az egész ügynöksztori egy hülyeség, mi volt ezzel a szándéka?

       Simicska Lajos:  Leszarom a Mandinert, most akarjátok tudni, hogy mi volt vagy nem? 

       Vincent:   Rendben van. Ön azt üzente nekünk, hogy tud róla, hogy Orbán Viktor egy genfi bankban százhetvenmillió svájci frankot helyezett el, aminek egy része Alfons Mensdorff-Poully gróftól a svéd Saab brit partnercégének lobbistájától származik. Megerősíti ezt nekünk?

       Simicska Lajos:  Egy genfi magánbankban van a pénz, személyesen is jelen voltam, amikor letétbe helyezték. Orbán is ott volt, Kövér is, meg az a baromarcú osztrák, a Slikkhoffer.

       Vincent:  Schlinghoffer?

       Simicska Lajos:  Schlinghoffer, ja, Orbán bécsi spanja volt. Ő volt a kapcsolat a gróffal. Ő is kapott hárommillió frankot, vagy eurót, már nem emlékszem. A Gripenekért kapta, a rohadt kis geci.  

       Vincent:  Jól értjük, hogy Ön most Anton Schlinghofferre a bécsi Kögl und Schlinghoffer ügynökség tulajdonosára céloz, akit 2012-ben Hondurasban lelőttek?

        Simicska Lajos: Igen, lelőtték a tagot, orosz ügynökök csinálták. Orbán félt, hogy az ürge beszélni fog.

        Vincent: Ezt tudja bizonyítani?

        Simicska Lajos:  Van valaki, akinek nem mondhatom el a nevét, ő mindent tud, Franciaországban dekkol, biztonságban van. Ha Orbán próbálkozik, akkor beszélni fog. 

        Vincent: Diplomáciai források szerint egy Párizsban élő magyar emigráns, aki 1998 és 2002 között a magyar titkosszolgálat vezető munkatársa volt tájékoztatta az amerikaiakat a Seszták-Vida ügyről, a kilencmillió euróról, meg bizonyos védelmi pénzekről. Talán róla van szó. Nem tehetjük meg, hogy nem kérdezzük meg, Vida Ildikó az Ön embere volt, nem?

        Simicska Lajos:  Erről nem akarok beszélni.

        Vincent:  Arról tudott, hogy Habony és Rogán indonéz és maláj üzletembereknek adott el állampolgársági papírokat, olyan személyeknek is, akikről a brit titkosszolgálat feltételezi, hogy radikális kapcsolataik vannak? 

        Simicska Lajos: Mondtam a haverotoknak, erre bizonyítékom van. És Andy Vajna is benne volt. 

        Vincent:  Igaz, hogy Vajna zsarolni próbálta Önt?

        Simicska Lajos: Vajna egy geci. Orbán pénzének egy része a kaszinóiból jött. Ő hozta össze Orbánt az osztrák faszival, akit lelőttek az oroszok. Vajna ismerte Orbán szeretőjét, ezért nem lehet kihagyni semmiből. Csak lelőni (nevet). 

        Vincent:  Ezt bizonyítani is tudja?

        Simicska Lajos: Ha bizonyítani kell, akkor bizonyítani fogom.  

        Vincent:  Említett valamit a barátunknak egy osztrák pszichiáterről, baloldali körökben szerették ezt a történetet.

        Simicska Lajos:  Orbánnak van egy betegsége, nem komoly, de néha bekattan és akkor őrjöngeni kezd, valami gyogyót írnak fel neki, de nem Grazban, az kamu, hanem Bécsben, attól lenyugszik, de állandóan nyalogatja a szája szélét.  Na, most lépek. Szó szerint hozzátok le baszod, szó szerint.

        Vincent:  Természetesen.

(na így nézne ki egy igazi ütős interjú Simicska Lajossal, és amennyiben ezt valóban el akarná mondani nekünk, szó szerint le is hoznánk, hehe)

      Lovas Zoltán óriási botrányt kavart azzal, hogy leszajházott pár nőt, konkrétan Vajna Tímeát, Rogán Cecíliát és Szalay-Bobrovniczky Alexandrát.  Esetünkben ún. men's accessories-okról van szó, kalap, kabát, pénztárca, és valóban, ki látott már olyat, hogy valaki leszajházott egy nyakkendőt.

      Tény, nem túl szerencsés dolog pont nőket leszajházni, amikor a FIDESZ környékén százszor annyi férfira használhatnánk ezt a kifejezést és pl. sokkal viccesebb lekurvázás helyett lestricizni a fél jobboldalt kitartó, magát történésznek képzelő hatalmár nénit. 

      Stumpf András nem szajházza le Papp Réka Kingát, csak diszkréten hápézi, így mutatkozik be a rezsimblogban, amelyik tényleg csak éppen az ízéért finanszíroztatik Orbán Viktor két felcsúti futballdrukker cimborája által és talán ha egy évtizede szolgálja a FIDESZ és környéke náluk kissé idősebb férfiúit, és itt én most abba is hagynám a mondatot, bár Stumpf sohasem hisztizne, minket (engem) is alig jelentett csak fel a blog.hu-nál, amikor mókásabb metaforába csusszantunk(-tam) bele a kelleténél. 

      Papp Réka Kinga híres arról, hogy szereti szóvá tenni, ha valahová egyedüli nőként hívják. PRK a mai magyar társadalmat hímsovénnak írja le, amely hímsovén társadalomban a nők egyenlősége csak álom. Tekintve, hogy a magyar társadalom hímsovén társadalom, ahol a nők egyenlősége csak álom, és ezt mindenki tudja, aki egy heroinfüggő csivavánál komolyabb megfigyelőkészséggel rendelkezik, nem értem, hogy miről írom ezt a posztot. A magyar társadalom az elállatiasodásig elbutult stumpfokat értékeli, nekik szabad hápézni, ha őket kurvázzák le, akkor kihívják a rendőrséget. 

       PRK bűne nem az, hogy nő, hiszen azt még elnézik neki a felvilágosodottabb konzervatívok, ha leszülte a penzumot és tudja, hol a helye. PRK sajnos túlballer nő, feminista beütéssel, és azért mindennek van határa. Valakinél begyűlt egy jó pont PRK-ért, ebből is lesz jutifali, simipuszi a rezsimbaby-nek. PRK pedig marad minimálbéren, mert nem talált magának egy fideszes tolvajt, aki venne neki gyémántkötőtűt, agyimplentátumot, fősintérhelyettesi széket. Tetszett volna Svédországba születni (amely országról Stumpf András pontosan annyit tud, hogy van benne egy olyan iskola, ahol az egyik vécén állva pisilhetnek a lányok, vagy valami ilyesmi, valószínűleg gender tanszék is van az egyetemen, hányinger). 

     A pribék csak pribék szeretne maradni, polgári gondolat mentén pribékző, pribékeskedő, pribékáló pribék, de most választania kell a lajospribékség és a viktorpribékség között. 

      Pénz az vagy a lajosmentén jön, vagy a viktormentén, pillanatnyilag ez a két mente fizetőképes az országban. 

      Egyfelől, egy semmitől sem visszariadó, kegyetlen és kiszámíthatatlan miniszterelnök azért eggyel nagyobb mente, mint egy semmitől sem visszariadó, kegyetlen és kiszámíthatatlan oligarcha. Másfelől, a lajosaranyak most is csörgedeznek, a viktoraranyak pedig csak a habonyi jövő mentén fognak csörgedezni.  Ezek nem III. Richárdok, ezeknek nem választás kérdése volt a gazemberség, másra nem jók, ráadásul túlkínálat van a gé betűvel kezdődő szavakból, telített a piac.

     Már pedig valaki itt le fog számolni valakivel. Valami mentén itt rendesen ki lesz terítve valaki. Itt bizony már lázárjános a  schmidtmáriának a farkasa. Egy csintalanpribék, az elvek terézanyája, elmeséli a Narancsnak, hogy fel akarja szántani valami mentén az orbánviktor az Indexet, persze előbb meg kell venni azt az Indexet, ahogy azt az Alaptörvény a végrehajtó hatalomnak nyilván előírja. Igen, a kis csintalan arra bátorkodott célozni, hogy a Miniszterelnök Úr egy utolsó bűnöző. Sáling Gergő valószínűleg tudna mesélni arról (arra a kis időre, amíg nem változna Sáling Nyemcov Gergővé), hogy milyen az, amikor a hatalom szánt mondjuk be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, össze, vissza, szét. 

   A hülyepribék elméleti fejtegetésbe kezd a hatalom természetéről, a politikai termékről, és nem érti, miért kap nagy tételben selyemzsinórt utánvétellel. A rafináltabb pribék kussol. Legalábbis próbál kussolni valami mentén. Vannak problémák - kussolja csendesen - persze nem a Főmentével vannak a problémák, hanem inkább az almentéivel, de még az almentéket sem merik megnevezni. Árpádot, Jánost, Antalt és Pétert csak az egészen dermesztően szuicidálisan hülye illészoltán nevezi meg. 

  Az ellenzék, mind a hét, vagy kilenc, attól függően, hogy melyik zárta véletlenül magára a klozettajtót, meg van győződve arról, hogy ők csináltak valamit nagyon jól, és aztán elvitatkoznak azon, hogyan kell helyesen anyázni orbánt, és aki nem anyázza helyesen az orbánt, miért rosszabb, mint az orbán. 

  Titokban mindenki az Index főoldalát nézi, várják a feketekeretest, hogy kiadhassák a közleményüket, hogy ők mindig is, hogy ők csak a nemzetet szeretnék szolgálni, konkrétan a papír hátoldalán feltüntetett összegért plusz áfa, és természetesen mentén. 

     Magyarországon az Orbán-család köré szerveződő, felügyelőbizottsági tagságokból, lopott trafikokból, sajtó útján elkövetett bérgyilkosságokból élő pártállami csőcselékre valamiért polgárként szoktunk referálni. Hiba. A polgár nem kurva, ezek pedig azok. 

    A "polgári Magyarország" ringyókat jelent, bármire kapható prostituáltakat, akiknek általában szabott áruk és saját stricijük van: államtitkárok, polgármesterek, milliárdos sajtómogulok, vagy esetleg maga a Főnéni, Madame de Phelchoute.

    A Facebook-on magukat kellető, kisebb összegekért igénybe vehető "szimpatizánsok"-tól, a fideszes önkormányzatok bulistáiig, a "független, polgári hetilapok" repedtsarkúitól a nagyobb szabású bűncselekmények tettestársaiig sokféle kurva van, kisebb és nagyobb kurvák, gömbölyű és szegletes kurvák, akiknek a Békemenet a kamionsor, a miniszterelnöki évértékelő a garniszálló.

    Biztos vannak olyanok, akiket érdekel a kurvaság ideológiája, én nem tartozom közéjük. A fasiszta és kommunista rezsimek politkurvái nem különböznek szignifikánsan az illiberális demokráciának csúfolt kuplerájok szorgos  hölgyeitől. Igen, voltak ám liberális kurvák is, baloldali kurvák is, de az ő bárcájukat már visszavonták, szomorúan kezelgetik a kis trippereiket. 

    Amikor egy társadalom pingvinek kezébe kerül, akkor hajlamos lehet arra, hogy elkezdjen totyogni és nyers halat enni. Ez a társadalom valamiért inkább a magassarkú piros cipőket és a köldökig kivágott blúzocskákat kezdi preferálni, a könyörtelen logikával felvértezett Olvasó talán már sejti is miért.

    Nem nagyon lehet kimaradni ebből az országos méretű kurvák és papok party-ból,  ahol egyébként nem nagyon látom a papokat. Akiket mégis, azoknak érdekes harisnyakötőik vannak.  

    Volt egy illúziónk, hogy valahogy lemosható negyven évnyi piros festék, ami alatt azért volt egy kis barna alapozó. Tévedtünk, a végén csak minden össze lett kenve. Egyre többen állnak a sarkon  az olcsó szempillaspiráljukkal, a gumicukorízű szájfényükkel és arra gondolnak, hogy milyen dekoratívakat tudnának ők homorítani ennek a rendszernek. 

    Lemerülsz, hogy kibekkeld, de már a medence aljáról is vidám sikongatás hallatszik. A polgárság élvezi az igényes szexet, gumival kétszázezer plusz cafetéria, gumi nélkül kétszeres államtitkári fizetés plusz Bahamák.