Örülünk, Vincent?

       Erre nincsenek szavak. 

"A rendszerváltás eseménye arra irányult, hogy egy történelmi baleset folytán létrejött totalitárius monstrum hatalmából megszabadulva Magyarország visszatérjen a nyugati államok közösségébe, toleráns és erős jogállamot, hatékony és szociálisan érzékeny piacgazdaságot s a klasszikus európai kultúrával folytonos művelődést építsen ki."

"A magyar társadalom az elmúlt két évtizedben három részre szakadt: a nincstelenekre, a dúsgazdagokra és a nyugati alsó középosztályhoz közelítő rétegre. Ez utóbbi sokáig számban a legjelentősebb volt. Mára a legnépesebb a szegénységben élő, tulajdon nélküli réteg. Ez a csoport egyre közelebb kerül a világ nagy szegénységgócainak életszintjéhez."

"A kultúrpolitika nem pusztán az egyes kulturális irányzatok és híveik kielégítését jelenti, hanem a magyar politikai közösség újrafogalmazását is. Ez nem lehetséges egy sosem volt hajdani kultúra szimbólumainak erőltetésével. A helyreállítandó magyar politikai közösség sokszínű kell hogy legyen, amelynek képviselői vitatkoznak és tanulnak egymástól; ahol minden egyes szín hívei teljes joggal vesznek részt a politikai közösségben, amennyiben felelősen a közjóra törekszenek."

"Külpolitikailag az ország ismét orosz érdekkörbe sodródott;"

 "Mindennek következtében sokan idő előtt elhaláloztak, életpályák roppantak össze, sikeres vállalkozások ezrei mentek csődbe, másokat emberi és szakmai méltóságukban megbecstelenítettek. A kultúra médiumában tilalom alá kerültek, írásaikat nem publikálták, még nevük említése is tilossá vált, s elért eredményeiket részben becsmérelték, részben eltulajdonították."

 "Csak a titkosszolgálatok és a rendőrség különleges osztagai állnak anyagilag és szervezetileg biztos lábakon, követve az önkényuralmi rendszerek mintáját."

   "E személyek elvakultságukban azt az ősi szabályt is elfelejtették, hogy az, ami csak nekem jó, nem maradhat fenn, ha nem jó másoknak is. A végzetes elvakultság képviselői mindennel szembefordultak, ami a politikai és közéleti racionalitás tartozéka. Céljuk, a képzeletükben hatalmassá növesztett ellenség megsemmisítése kudarcot vallott: ugyanígy politikájuk, gazdaságuk, kultúrájuk, szakértelmük és erkölcsük."

        Megjelent egy hír a Mandiner "keresztény" rovatában. Egy bizonyos Dr. Joel McDurmonra hivatkozva közlik az olvasóval, hogy "az Ateisták kisebb részét használják az agyuknak". McDurmon forrása a Daily Mail nevű brit jobboldali bulvárlap. A meghamisított tartalmú eredeti cikk csak előfizetéssel érhető el, de az absztraktot az olvasók is megtekinthetik. Finoman szólva, nem az a konklúziójuk, mint Dr. Joel McDurmon szövegének. Nyilván nem felel meg a mandinerkeresztény eszmeiségnek az Keise Izumáék cikke, ezért kell McDurmonra hivatkozni, de most nem erről van szó, hanem a szerzőről. 

        Dr. Joel McDurmon a homoszexuálisok kivégzését támogatja, és az Egyesült Államok legsötétebb bigott elmebetege, Szőnyi Szilárd on steroids. A Tökéletes Gyülölet című írása kötelező tananyag. Szilvay Gergely általában posztot szentel  "Lám milyenek a progresszívek!" című sorozatában,  ha a University of a Very Small American State in the Middle of Nowhere egyik adjunktusa külön wc-t követel a transzneműeknek. McDurmon ölni akar, nem külön wc-t. Lehet, hogy túl progresszív vagyok, de képtelen vagyok reszketni a külön wc-től. Az a tény, hogy a mcdurmonista ideológiát képviselő kőbolond Ben Carson képviseli ma az amerikai konzervativizmust, akár elnök is lehet belőle és atombombákkal szórakozhat, kicsit ijesztőbbnek tűnik számomra. 

       "  Gender-vita, homoszexuálisok házassága, és biztosan tudnánk említeni még néhányat. Ezek kedves és fontos dolgok, de mégiscsak másodlagosak", nem mozdítják ki Európát a gazdasági és társadalmi kátyúból - tette hozzá. (Orbán Viktor) "

        Magyarországon az Alaptörvény teszi lehetetlenné a "kedves és fontos" melegházasságot. Valamiért fontosnak tartotta a FIDESZ, hogy betiltsa ezt a "kedves és fontos" dolgot. 

        Európa NINCS semmiféle gazdasági és társadalmi kátyúban. Európa egy nagyon gazdag kontinens, itt általában olyan országok vannak, ahol a per capita GDP nominális 40000 dollár felett van. Magyarországon 13000 dollár a nominális GDP, nagyjából annyi, mint Argentínában. Ezt akár gazdasági kátyúnak nevezhetnénk. 

        Európa legtöbb országában a lakosság többsége jól érzi magát, vannak problémái, de alapvetően egészen jól érzi magát. Magyarországon érzi magát a lakosság többsége rosszul. Például azért érzi rosszul magát, mert reménytelenül alacsonynak tartja a jövedelmét. Ez is olyan gazdasági kátyúszerűség.

        Orbán Viktor családja több milliárdos magánvagyonnal rendelkezik, közvetlen baráti köre több tízmilliárdos magánvagyonnal, és nem rendelkeznének ezzel a magánvagyonnal, ha nem Orbán Viktor a rokonuk, barátjuk, ismerősük. Romániában az utcán vannak az emberek az ilyesmi miatt, Magyarországon tévét néznek. Ezt is inkább társadalmi kátyú, mint vaníliafagylalt. 

        Magyarországot százezer számra hagyták el a munkaképes emberek, és jelentős részük nem fog hazajönni. A társadalom legalsó harminc százaléka a harmadik világ szintjén teljesít a PISA-teszten, ezt is nevezhetnénk társadalmi kátyúnak. 

         A következő mondat miatt tucatnyi felháborodott kommentet fogok kapni törzsolvasóinktól, de én már csak ilyen vagyok, sajnos nem lehetek tekintettel mindenki érzékenységére. Nem gondolom azt, hogy Magyarországon, minden szörnyűség Orbán Viktor kormánya miatt van, és, kérem, aki nem bírja az ilyesmit, most hagyja abba az olvasást, még azt sem gondolom, hogy Orbán Viktor kormánya szignifikánsan alkalmatlanabb lenne a kormányzásra, mint balliberális elődei.  Mindazonáltal, ő a miniszterelnök, bizonyos problémákat neki kell kezelnie, nem másnak, és annyira jól azért nem kezeli ezeket a problémákat.

         Igen, a demográfiai problémák és azok következményei fontosabbak, mint a melegházasság. Ez így van. A tüdőgondozásnál is fontosabbak, az akadálymentesítésnél is fontosabbak, és a meteorológiai előrejelzéseknél is fontosabbak. És akkor mi van? 

         Orbán Viktor lényegében azt mondja, hogy képtelen egyszerre biciklizni és rágógumit rágni. Próbálja még egyszer, hátha mégis menni fog. Az, hogy a magyar kormányban egyáltalán nincs nő, és általában nagyon kevés nő van fontos pozícióban teljesen független az ország demográfiai problémáitól, a melegek társadalmi egyenjogúsítása is. Ennek a felismeréséhez elegendő az, ha az ember nem idióta. 

         Senki sem gondolja azt, hogy Magyarország demográfiai problémáit olyan afgán bevándorlókkal lehetne megoldani, akik nem is akarnak Magyarországra költözni. Elismerem azt is, hogy nagyon jó lenne az, ha Magyarország bevándorlás nélkül is kezelni tudná a helyzetet (nem mindenki gondolja így, de én akár így is gondolhatom), ennek azonban semmi de semmi köze sincs a fent említett kedves és fontos dolgokhoz.

          Orbán Viktor azt mondja, hogy ne legyünk politikailag korrektek, aztán ha nem vagyok politikailag korrekt, a kisfiúcskái kiteszik a fényképem és a nevem a rezsimblogra. Igen ám, de én inkább mégis csak leszarom, hogy kiteszik a fényképem és a nevem a rezsimblogra, így mulat egy magyar úr alapon, inkább mégis politikailag inkorrekt leszek. 

          Orbán Viktor a Kopp Mária-Skrabski Árpád-féle Három királylány Három királyfi országocskában gondolkodik, ahol mindenki a Rózsadombon él egy villában, és azokban a villákban nevelik fel illő adókedvezmények fejében a kismagyarokat, akik majd kivezetik az országot a különböző kátyúkból. A szomorú helyzet azonban az, hogy megdöbbentően kevesen laknak a rózsadombi villákban, ezért Magyarországot szegény magyarok és, horribile dictu, esetleg nem egészen fehérbőrű magyarok vezethetik csak ki a kátyúkból. Legalábbis nélkülük nem fog menni. Amennyiben őket a bogárlászló féle idióták javaslatára ott hagyják az út szélén, akkor importra fogunk szorulni. Mielőtt Orbán Viktor előtt hargitai székely legények és leányok képe jelenne meg, szeretném megjegyezni, hogy ők Aberdeenbe vagy Tübingenbe óhajtanak költözni, nem Taktaharkányba.

          Ha Orbán Viktor komolyan gondolja a Magyar Kátyút, akkor az oktatásba kell fektetnie pénzt, akkor is, ha az oktatásba való pénzfektetés olyan libsi izének tűnik. És még az is lehet, hogy az átlagjövedelem alatt élők javára kellene kicsit megváltoztatni az adótörvényeket és a támogatásokat. Csak két példát mondtam, nem állítom, hogy tudom, hogy mit kell tenni, csak azt tudom, hogy Magyarország miniszterelnökét még jó ideig Orbán Viktornak fogják hívni, ez az egész az ő feladata, amiből nem tudja kijópofizni magát. Ezt az országot nem fogja feketegyörgyökkel, bayerzsoltokkal, nógrádikkal kihúzni a kátyúból (életemben nem hallottam olyat, hogy valaki a szart kátyúnak nevezi, de maradjunk az orbáni terminológiánál). 

         Nem lehet a muszlimok elleni absztrakt gyűlöletre, sorosozásra, homofób hülyeségekre alapozni Magyarország felemelését. Nem kell liberálisnak lenni hozzá. nem kell baloldalinak lenni hozzá, de primitív, útszéli hülyeségek összehordásából nem lesz semmi. Semmi. Csak hatalom. Az meg, Kedves és Fontos Vezetőnk, ehhez a feladathoz kevés lesz. 

        L.Simon László, a kormány elsimonlászlója, az Ökörség Kultúrpolitikai Intézet  szimpóziumán értékelt, mutatott rá, helyezte új kontextusba az aktuális kérdést:  hatékony-e a Simon és Simon Kft Rák- és Muszlimellenes barackmagkivonata, negyedliteres kiszerelésben, törzsvásárlóknak kedvezménnyel. A választ sejthetik olvasóink, úgyhogy inkább térjünk rá a jeles jobboldali értelmiségiek gondolataira, akik árnyaltabb megvilágításba helyezték, a "Mi a jobb, ma két muszlim vagy holnap három liberális?" -kérdést. 

       Az egyik jeles jobboldali értelmiségi megvilágító egy bizonyos Marácz László nevű holland nyelvész,  egyetemi tanár. 

       Az amszterdami egyetemi honlapja és az accesseurope szerint inkább egy adjunktusról van szó, bár a LinkedIn profilja szerint a kazahsztáni Gumiljov Egyetem tiszteletbeli professzora, de ajándék nógrádinak ne nézd a fogát. 

       Marácz nagyjából a kilencvenes évek elején hagyta abba a hagyományos értelemben vett lingvisztikát és inkább a komplett megőrülés irányába fordult, ami vélhetően kapcsolatba hozható azzal a ténnyel, hogy L.Simon László közelében tűnt fel. A finnugor nyelvészet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból - című munkájával került a honi sumerológus gumidominó mozgalom homlokterébe és aztán ott is maradt. Rendkívül termékeny és teljesen hibátlanul bolond szerzőről van szó, aki, amikor éppen nem nyilatkozik a holland rádiónak arról, hogy Orbánnak van igaza, összefogja és egységes keretbe foglalja a világhülyeséget.  

       Engem az egészből az érdekel, hogyan talál meg egy ilyen figurát L.Simon? Van valamilyen dilinyósregiszter? Miért nem tudnak ezek hibázni, egyszer, csak egyetlen egyszer, valamiféle többé-kevésbé normális embert összeszedni? 

Az orbáni politikai kormányzás egyik alapvető felismerése, hogy az emberek, beleértve a külföldi üzleti döntéshozókat is, a rendelkezésükre álló kevés, de megbízhatónak vélt információ alapján hoznak döntéseket. A problémák szakmai aspektusai érdektelenek, a megoldásnak felszínesnek kell lennie, nem helyesnek.

Ennek megfelelően a magyar gazdaságpolitika irányítói (nyilván Matolcsy) kiválasztottak öt makromutatót és minden gazdaságpolitikai döntést annak rendeltek alá, hogy ezt az öt mutatót optimalizálják (lehet, hogy nem pont öt, hanem hat vagy négy, nem tudom felmérni, hogy ebből mennyi a tudatos döntés eredménye, és mennyi az isteni gondviselésé).

1. A GDP növekedés nagyrészt a gépipari exportot biztosító külföldi tulajdonú vállalatok növekvő outputjának köszönhető. Ezekkel a vállalatokkal az Orbán-kormány az elmúlt évek során rendre stratégiai megállapodásokat kötött. A megállapodásoknak az a része, ami nyilvánosan megismerhető, nagyjából azt a sémát követi, hogy a vállalat ígéretet tesz arra, amit egyébként magától is megtenne, a kormány meg cserébe nem ígér semmi konkrétumot. Hogy van-e nem nyilvános rész, arról természetesen nem lehet tudni.

Az Audival kötött megállapodás itt olvasható.

Ezek az Audi főbb eredményszámai az elmúlt három évben (a stratégiai megállapodást 2013. februárban kötötték).

Ennyit a GDP-ről.

A többi négy mutató mögött álló intézkedéseket mindenki kívülről tudja, de azért legyen meg:

2. Munkanélküliség. Közfoglalkoztatás.

3. Infláció. Rezsicsökkentés.

4. Költségvetési hiány. Különadók.

5. Külföldi államadósság aránya. Ez megér három mondatot. Miközben a magyar államadósság sem volumenében, sem GDP arányát tekintve nem csökkent lényegesen az elmúlt évek során a lényegesen jobb költségvetési hiány és a magánnyugdíj-vagyon felélése ellenére sem, a belső szerkezete jelentősen megváltozott. Míg az előző ciklusban egy kalandorságig ambiciózus, és pária politikai rendszereket előszeretettel hitelező külföldi befektetési alapkezelő volt a magyar államadósság legnagyobb vásárlója, mostanra a magyar bankok és a lakosság jelentősen előretört. Ennek legfőbb oka, hogy ha Magyarországon forintban akarod kihelyezni a pénzedet, akkor nem nagyon találsz mást, mint állampapírt, ingatlant és műkincseket, mivel a vállalkozások nem terveznek növekedést, beruházásokat és hitelfelvételt. Így lesz az elcseszett gazdaságpolitikából jól festő gazdasági mutatószám.

Ez a magyar sztori, amit a londoni barczagyuriknak mesélünk.

        George Sorosnak véleménye van a migrációs krízisről. Nekem is van valamiféle véleményem róla, ha nem is nagyon határozott, és ez a nem nagyon határozott véleményem jelentősen különbözik George Sorosétól. Ergo, valószínűsíthető, hogy nem tartom önmagában elítélendőnek, hogyha valaki szembehelyezkedik Sorossal ebben a kérdésben, sőt, azt sem gondolom, hogy az elítélendő lenne, ha  valaki a Bergson-Popper-Soros-féle Nyílt Társadalom doktrínával helyezkedik szembe, vagy általában az erősen liberális/progresszív világképekkel. Az ideológiáknak tolerálniuk kell, hogy időnként szembehelyezkednek velük. 

         George Soros "bűne" mindazonáltal nem az, hogy véleményei vannak, hanem az, hogy egykoron megalapította a Közép-Európai Egyetemet, ami a milliárd dollárhoz közeli kamatozó magánvagyonával, zsarolhatatlan, kikezdhetetlen, tönkretehetetlen zárványt jelent a "centrális erőtéren" belül.

         A CEU független a magyar jobboldali hatalmi gépezettől, az orbáni apparátustól, puszta létével töri meg a magyar jobboldali értelmiség alaptörvénybe foglalt hegemóniáját. 

         A jobboldali értelmiségi véleményformálók tipikusan a tudományos élet harmadosztályából abortált figurák, a nógrádik és bogárlászlók folytatásai más eszközökkel. A rendszer milliárdokkal támogatta őket, magyarországi riválisaikat részben adminisztratív, részben financiális eszközökkel tönkretették, de tekintélyt csak kilencvenháromezer négyzetkilométeren tudtak vásárolni számukra. 

      Mindent megkaptak, amit egy rezsimtől megkaphattak. Egyes képviselőik az ország legféltettebb titkaiba is betekinthetnek, államot képeznek az államban, még a szolgáiknak is meglehetősen komoly jólétet biztosíthatnak, nemcsak maguknak.

      Egy dolgot nem kaptak, nem kaphattak meg, és ezt részben George Sorosnak köszönhetik.  Nem pusztíthattak el mindent, ami a tehetségtelenségükre, jelentéktelenségükre és provinciális voltukra emlékezteti őket. Ezt sohasem lesznek képesek megbocsátani. 

         Ma a Kettősmércén, Tamás Gáspár Miklós alkotmányos puccsal vádolta meg Cavaco Silva portugál elnököt, aki Pedro Passos Coelho-t a jobboldali Szociáldemokrata Párt elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, annak ellenére, hogy a baloldalnak elvi többsége van a portugál törvényhozásban. TGM Vári Györgyöt idézi, aki hasonló gondolatokat fogalmazott meg a Népszabadságban. A Telegraph lehetett a forrása az utóbbi véleményének, amely szintén alkotmányos puccsot emlegetett. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egyes konzervatív euroszkeptikus politikusok, közöttük a befolyásos Daniel Hannan, az EU-ellenesnek vélelmezett (ez sem igaz, ebben a formában) baloldal győzelmétől várják, hogy Portugália esetleg kilép az eurózónából, de legalábbis erősen szembefordul az Unióval. 

         A portugál alkotmány 187. cikkelye szerint a köztársasági elnök a választási eredmények ismeretében, a parlamenti pártokkal konzultálva nevezi ki a miniszterelnököt. Anibal Cavaco Silva elnök a választási eredmények ismeretében a parlamenti pártokkal való konzultáció után nevezte ki a miniszterelnököt.

         A portugál alkotmány 192. cikkelye értelmében a kormány vitára bocsátja a programját a Parlamentben, és a képviselők egy negyede dönthet úgy, hogy a kormányprogram elutasítását kéri (illetve a kormányfő kérhet egy bizalmi szavazást). Amennyiben a képviselők abszolút többsége elutasítja a kormányprogramot, az alkotmány 195. cikkelyének d. bekezdése szerint a kormánynak  le kell mondania.  

         Az elnöknek ebben az esetben lehetősége van arra, hogy valaki mást nevezzen ki miniszterelnöknek, illetve kiírhatja az új választásokat. 

         A portugál baloldal erősen megosztott, a szocialista párt mérsékelt baloldali párt, a kommunisták és a Szirizához hasonló Baloldali Blokk radikális. Egyáltalán nem világos, hogy a szocialisták képesek kormányt alakítani, és elvileg még az is előfordulhat, hogy nem sikerül megbuktatniuk Coelho miniszterelnököt. Egy biztos, egyelőre semmiféle alkotmányos puccsról sincs szó, a jobboldali köztársasági elnök talán nem a legszerencsésebben válogatta meg a szavait, de a portugál alkotmány betűje (sőt a szokásjog) szerint járt el.

         Amennyiben az elnök nem hajlandó kinevezni Costa-t a kormány megbukása után, igen súlyos válság alakulhat ki (júniusig nem lehet új választásokat tartani, viszont elnökválasztás lesz januárban), ez tény. 

         Tegnap a brit felsőház megbuktatott egy pénzügyeket érintő törvénytervezetet, amelyre emberemlékezet óta nem volt precedens. Nem tudom erről mi TGM véleménye. Nem választott képviselők (csak 92 születési jogon arisztokrata és 28 püspök ül a felsőházban, a többiek kinevezett "peerek", a Lordok háza konzervatívjainak vezetője Stowell bárónő alsó-középosztálybeli családból származik, nagypapája munkáspárti tanácsnok volt, mostani ellenfele Meacher bárónő szociális munkás volt) a nép képviselőinek akaratának útjába álltak (azért, hogy hárommillió brit család segélye ne csökkenjen jelentős mértékben). Ez formai értelemben (bár klasszikus értelemben vett brit alkotmány nem létezik) valóban alkotmányos puccsnak  furcsaságnak értékelhető (az ún. Salisbury-szabályt is megsértették a lordok a kormány szerint, tehát a kormányt programja végrehajtásában akadályozták) és elképzelhető, hogy ennek bizonyos következményei is lesznek a Lordok Házára nézvést. 

           Különösebb tanulság nincs, de egy posztot megér, ha már tegnap sikerült egy üres szöveget feltennem a Vincentre.