Örülünk, Vincent?

 Ezt is megértük. 

    Megnéztem a Stádium Kiadó honlapját és ott találtam ezt a szöveget.  Ennyi.

     "I've wanted to meet you for a long time. I read 'Soul on Ice'  when I was in high school," said Marlo Lewis, a political analyst with the Heritage Foundation (szerk. megj. ez az amerikai Századvég, konzervatív think-tank) in Washington, D.C."

    "And when he spoke, his Republican audience frequently interrupted his remarks on abortion, the Philippines and the United Nations with applause."

    "Again and again, county Republicans said they were amazed by Cleaver's moderate style."  (LATimes)

        Eldridge Cleaver a republikánus szenátusi előválasztáson indult el 1986-ban, abortuszellenes, reaganista platformon. 

        Cleavert címlapon hozta le a libertariánus (Ayn Rand és Milton Friedman írt rendszeresen a lapba) Reason magazin:

          Térjünk vissza az LATimes cikkre, és a konzervatív politológus rajongó megjegyzésére. Eldridge Cleaver 1968-ban írta meg a "Soul on Ice"-t. Éppen kilenc évet töltött börtönben, leginkább nemi erőszakért, és ideológiai fejlődése egyik lépése volt a könyv, amelyben arról írt, hogy lázadó aktusként élte meg fehér nők megerőszakolását. Nem, nem azt, hogy rendszeresen zsidózott egy balmazújvárosi kiskocsmában. Nem. Azt, hogy fehér nőket erőszakolt meg. Ekkor persze ideológiai szempontból már nem helyeselte az ilyesmit. Ő akkor már a Fekete Párducok mozgalom szóvivője volt. Cleaver számára innen már egyenes út vezetett a konzervatív kereszténységig. Ez az egyenes út úgy kezdődött, hogy a dzsucse eszmeiségét javasolta bevezetni Amerikában és kétszer is meglátogatta Kim Ir Szen cukiországát. Az egyenes úton való folytatólagos haladás következő lépése az volt, hogy visszatérvén a népi demokráciából összekülönbözött a Fekete Párducok vezetőjével, mert az nem pártolta a fegyveres utcai harcot. Később bíróság elé állították gyilkossági kísérletért, de a keresztény-konzervatív úton való tovahaladás jegyében a géppisztolyos lövöldözés helyett egy, a pénisz méretét kihangsúlyozó nadrág kifejlesztésére adta a fejét. Íme a pre-konzervatív nadrág a "Cleaver": 

         Még megalapította a Sperma Őrei Egyházát, de utána tényleg reaganista lett, elindult a választáson, nem nyert, ült egy kicsit betöréses lopásért, de tényleg csak az ízéért, majd ideológiailag kiteljesedve elhunyt.

         Most kellene jönnie az áthallásnak. Erről csak azt tudom mondani, hogy egy világnézeti szempontból elkötelezett liberális  igenis el tudja képzelni, hogy egy fasiszta majomból  piszén-pisze kölyökmackó válhat. Sajnos nem vagyok világnézeti szempontból elkötelezett liberális, úgyhogy nekem a világon semmit sem kell elképzelnem. Hehe. 

    Írok egy kicsit komolyabb posztot is...

    Háttér 1.  1948. márciusában egy bizonyos Whittaker Chambers  azzal vádolta meg Alger Hiss-t az amerikai külügyminisztérium vezető munkatársát, hogy a Szovjetunió javára kémkedett. A vád a hírhedt  Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló képviselőházi bizottság előtt hangzott el. Alger Hiss tagadta a vádakat. Egy frissen megválasztott kaliforniai képviselő ellentmondást vélt felfedezni Hiss vallomásában, és mindent elkövetett, hogy Hiss-t bíróság elé állítsák. Ez meg is történt. Kémkedésért ugyan nem tudták elítélni, de azért igen, mert a bíróság szerint eskü alatt tett vallomásában hazudott arról, hogy információkat adott át Chambersnek. Hiss három és fél évet töltött börtönben. Az ifjú képviselő karrierje viszont szinte példátlanul ívelt felfelé, először szenátor, majd pár évvel később Eisenhower alelnöke, 1969. január huszadikán pedig az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. Richard Nixont végül elérte Alger Hiss átka, szédületes karrierje egy félelmetes bukással ért véget.

   Az amerikai liberálisok és konzervatívok közötti ideológiai háborús csataterek egyik legkülönösebbike a McCarthy-korszak és ezen belül az Alger Hiss-ügy.

  1993 őszén megjelent egy cikk a New York Times-ban egy Sam Tanenhaus nevű újságíró tollából.  Tanenhaus, aki Whittaker Chambers életrajzírója ( a hatszáznegyven oldalas kötet 1997 februárjában jelent meg, ennek a könyvnek az alapvető felvetése az, hogy Chambers igazat mondott, Hiss pedig hazudott)  egy fiatal magyar történészről írt, aki megdönthetetlennek tűnő bizonyítékot talált Alger Hiss bűnösségével kapcsolatban.

 A történész Schmidt Mária volt.

  Háttér 2.  1949-ben a csehszlovák állambiztonsági szervek letartóztattak egy amerikai állampolgárt, Noel Field-et. Noel Field az amerikai külügy alkalmazottja volt és Chambers azt állította a vallomásában, hogy Hiss be akarta szervezni Field-et egy kommunista sejtbe, csak éppen kiderült, hogy Field már régen kommunista volt. Noel Field-et Magyarországra szállították, ahol egészen 1954-ig volt börtönben, ahol többször is megkínozták. Field személyét használták fel a kommunista országokban a párton belüli "ellenséges elemek" leleplezésére, bebörtönzésére és időnként kivégzésére.

  Schmidt Mária egy olyan vallomását találta meg Noel Fieldnek, amelyben az Alger Hiss-t szovjet kémként azonosítja. 

  Schmidtnél jóval korábban Dubcek egyik munkatársa, a csehszlovák Slansky-ügyet feltáró Karel Kaplan is látta Field vallomását, erről a CIA már 1977-ben készített egy anyagot.

  Schmidt Máriával egy időben a Soros Alapítvány egyik akkori vezetője, egy Ethan Klingsberg nevű jogász is átnézte a magyarországi Field-aktákat. Ő azt a következtetést vonta le, hogy Noel Field kétségbeesetten próbálta menteni sajátmaga és felesége Herta életét.  Mint azt megjegyzi, ebben az időben volt egy kihallgatott személy, aki  háromezerötszáz állítólagos kapcsolatát "tárta fel", és egy magyar költő adott ponton még egy William Shakespeare nevű írót  is megnevezett összekötőjeként. Field és a kihallgatók érdeke egybeeshetett abban, hogy Field minél több ellenőrizhetetlen személyt nevezzen meg. 

Klingsberg ezt írja: “What I saw turns out to provide a case study in why this new game of using uncritical readings of Communist secret-police files to make definitive historical pronouncements is misguided and does not serve the interests of truth.” 

Ez lehetett Schmidt Mária és a Soros Alapítvány első nagy ütközése, egy olyan ügy kapcsán, amely megalapozta Schmidt karrierjét.  Ezt nem árt tudni.

    Anne Applebaum nem érti Schmidt Máriát. Applebaum férje lengyel, aki nyilván mesélt neki már a híres kelet-európai frusztrációról, ami még egy nem túl intelligens milliárdosnőből is kitörhet, mint valami ménfőcsanaki Vezúv.

    Schmidt Mária azt próbálta elmagyarázni neki,  hogy ő azt látta a Saturday Night Live-ban, hogy Soros a Demokrata Párt tulajdonosa, és Soros nem tiltakozott ez ellen.  Tehát.  

    Anne Applebaum nem röhögte szét az agyát, hanem rendes nyugati polgárként meglepődött, mint amikor egy dél-angliai birtokán vadászgató lord először lát némethszilárdot.

   Az SNL-ben Donald Trump egyik gyerekét elmebetegnek ábrázolják, Steve Bannon-t a Halálnak, magát a Elnököt pedig Vlagyimir Putyin palotapincsijének. Nem egyszer,  hanem mindig.

   A Nemzet Történésze egy *************** (jogi képviselőnk még a csillagok számát is cenzúrázta, nemhogy azt, ami a csillagok helyett lett volna). Élet és halál ura, beírhatja a történelemkönyvbe Dózsa Lászlót, attól még egy sokcsillagos marad.

      Kiosztották az idei European Research Council Consolidator Grantokat. Ez a negyvenes korosztály számára a legfontosabb európai tudományos pályázat. 

      A legtöbb nyertes pályázat brit kutatóhelyeknek jutott, még nem ütött be a Brexit-blues. 

       Egyesült Királyság 60,  Németország 56, Franciaország 38 a nagyok listája.

       Utánuk következik Hollandia  25  ,  Svájc 19  és Izrael  14 nyertes pályázattal.    (33 olasz állampolgár nyert, több mint brit, de ők általában külföldi kutatóhelyre mentek).

        329 nyertes volt, akik összesen 630 millió eurót kaptak öt évre.

        A 329 nyertes kutatóhelyből 4 magyar, 3 cseh, 1 lengyel és 1 szlovén. Tehát csak 9 nyertes volt szocialista országból. Az állampolgárokat tekintve kicsit jobb a helyzet, volt egy ötödik magyar (nem találtam meg az ötödik magyar nevet pedig kétszer is végignéztem a listát). A négy magyar kutatóhely közül kettő az MTA KOKI-ban egy a  Politikatörténeti Intézetben és egy az MTA Rényi Intézetében van,  így most három Consolidator Grant van a Rényiben, ami hihetetlen nagy dolog (van Advanced Grant is tavalyról).

        Hosszú idő óta a magyar eredmények a legjobbak a volt szocialista országok közül. Ausztria 10 grantot kapott, a portugálok és az írek nyolcat, ennyit számít a magasabb GDP.

       Follinus Anna költő írt egy verset a litera.hu-ra november elején. Az erőszak természetrajza volt a vers címe, és valamilyen egészen borzalmas szexuális zaklatást írt le:

       " Két felnőtt állt egy nagykamasszal szemben,
ki magáért sohasem lázadhatott.
E túlerőtől talán visszaretten,
ha sejtenként addigra át nem hatol
rajta a gyerekkor tömör magánya.
Ellenük feszülő támadása volt
minden előlük menekülő vágya,
míg testén szimultán két árny zakatolt. –"

    "Kifeszült rongyként feküdtél az ágyon,
míg testedből rabolták öntudatod –
ha eztán lépsz, nincs lábad alatt lábnyom,
s erdőd mélye helyett csak kontúrja zsong.
Az akkor kívánt kiszolgáltatottság
máig rettegő végpontok közt csapong,
s bár szabadnak mondtak, legvadabb fogság,
mikor rabja a rabtartóért rajong."

      Tegnap a divany.hu-n Follinus Anna közölte, hogy valós élményről írt. Állítása szerint 16 éves korától kezdve éveken keresztül szexuálisan kihasználta egy házaspár. Ez borzalmasabb ügy az összes előzőnél. Minden kétséget kizáróan lehet tudni, hogy kikről van szó. Egy kiadó tulajdonosáról és feleségéről. Az 1929-ben született férfi hét évet töltött börtönben és munkatáborban a Rákosi-rezsimben,  ő alapította az egyik legismertebb magyar irodalmi díjat, amelyet Follinus Anna is megkapott, számos tehetséges fiatal irodalmárral együtt. 

       Ha a vád hamis, akkor az fog történni, hogy egy nyolcvannyolc éves ember belehal egy hazugságba. Ha a vád igaz, akkor megtudjuk, hogy szörnyetegek éltek közöttünk, akik egy szexrabszolgát tartottak maguknak.

       Pandora szelencéje kinyílt. 

       UPDATE: Egy kommentelőnk felhívta a figyelmem arra, hogy az Élet és Irodalom már 2015-ben közölte a verset. Megkerestem ott is a verset és feltűnt az "ördöggolyó" szó. Follinus Anna már két évvel ezelőtt megnevezte a zaklatóját. Az Ördöggolyó a kérdéses kiadó vezetőjének könyve volt. Más, egyértelmű utalások is vannak a versben. Erről tudtak, sokan tudtak. 

      A Mandiner lehozott egy Chantal Delsol francia filozófussal készült interjút. Delsol professzor a következőt mondja

 " Az „illiberális” demokrácia fogalmát Franciaországban úgy értelmezik, hogy a demokrácia köntösébe bújtatott diktatúrát kívánják vele igazolni. Ami engem illet, inkább úgy tűnik számomra, hogy egy olyan demokrácia kívánalma rejtezik e fogalom mögött, ami határokat szabna a gazdasági és az erkölcsi szabadság terén. Ebben nincsen semmi rendkívüli. A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk a választók kénye-kedve szerint, minden síkon joga van korlátokat kijelölni magának. "

     Delsol szempontjából az ötvenes évek Amerikája, Nyugat-Németországa, Franciaországa, sőt Angliája is egyfajta illiberális demokrácia. Legalábbis a mai szemmel nézve.

     Ez tulajdonképpen egy legitim álláspont.

     Ezekben az országokban máshol voltak a határok, mint most. Nem voltak zárt társadalmak, de a mai értelemben nyílt társadalmak sem.  Hadkötelezettség volt, hagyományosabb női szerepeket képviseltek, létezett a családfő intézménye, ha már nem is kényszerítették ki törvények. Erősen korlátozták a szexuális szabadságot, tipikusan tiltották az abortuszt, eseteg a fogamzásgátló szerek forgalmazását is, és ha nem is feltétlenül szankcionálták az elvárt magatartásformáktól való eltérést, de teljesen világossá tették az elvárásokat az iskolában és a polgári életben. Egészen máshogy viszonyultak a kisebbségekhez, mindenfajta kisebbséghez, az állam nyíltan képviselte a többség vélelmezett értékeit. 

    Delsol, aki bevallottan szinte semmit sem tud a mai Magyarországról, és ezzel nincs egyedül a nyugati intelligens konzervatívok között, úgy képzeli el a mai magyar államot, mint a nyugati ötvenes évek light változatát.

    Az Orbán-rezsim leginkább ezt próbálja kommunikálni a Nyugat felé, hogy a magyar illiberális demokrácia semmi más, mint visszatérés Adenauerhez, de Gaulle-hoz, Eisenhowerhez, a klasszikus nyugati értékekhez, ahhoz az ideális békés (?) világhoz, amelyre sokan tekintenek vissza nosztalgiával.

    Delsol nem támogatja az állampártiság eszméjét, a state capture-t, az Orbán-klán meggazdagodását, a pártokrácia korrupcióját, a fasiszta rezsimlapok finanszírozását, az imbecillis nemzetikonzultációkat, a Soros-plakátokat, a közmédia elfoglalását.  Ő ezt nem akarja észrevenni. Ő csak azt látja, hogy lám Magyarországon védik az európai keresztény értékeket, és persze ezt sem látja igazán, csak Monsieur Lánczi ezt mondta neki a vacsoránál.

   Végtelen szomorú ez az egész.