Örülünk, Vincent?

Ha nem hal meg, Orbán Viktorral együtt hozta volna létre a konzervatív polgári szövetséget, s a nemzedékek egymáshoz való viszonyát nem befolyásolták volna hatalmi vetélkedések.

Kristóf Attila (mno) Antall Józsefről; 2013. december 10.

Olyan eseményeknek voltunk tanúi az elmúlt időben, amelyek arra kötelezik a Fideszt, hogy a hazai és a nemzetközi sajtóhoz forduljon

Schmitt Pál (Fidesz-alelnök), 2006. április 21.

Magyarországnak külső jogállami kontrollra van szüksége, mert "önmaga lábán nem tud megállni". Ez az ország a jogállami kontrollt, a demokratikus intézmények tartalmi működését saját erejéből megvalósítani nem tudja

Martonyi János, 2007. március 10.

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy az 500 ezredik külhoni magyar állampolgárként Böjte Csaba kapta meg magyar állampolgárságról szóló oklevelet. A ceremónia egyik érdekessége az volt, hogy Böjte Csaba édesanyja nem kért Orbán kézcsókjából. Tehette ezt akár megilletődöttségből, vagy talán túlzásnak gondolta, de lehet, hogy higiéniai okokból volt óvatos. De nem erről gondolom, hogy beszéljünk, hanem inkább a linken található videó tartalmáról. Ott az látszik, hogy Böjte Csabát mindhárom felsorakozott – Orbán, Kövér és Semjén – öleléssel köszöntötte, nem kézfogással.

A protokoll ezt mondja a kézfogásról, illetve az ölelésről. A kérdésem az, hogy a formális ölelést miért kell/kéne előnyben részesíteni a kézfogással szemben, főleg egyneműek esetében? Kézfogás közben az arcok egymással szemben vannak, a felek egymás szemébe néznek, az ölelés esetében viszont „Az ölelés feloldja a másik arcát, mintegy elzárja a másik testtől, miközben a mi arcunk éppúgy beleolvad az ölelésbe. Az igazi ölelésből száműzik a látást, illetve azt persze látjuk, mi van a megölelt társunk mögött, ő pedig arra pillanthat, ami mögöttünk terül, készülődik, fenyeget.”

Van az ilyenfajta formális ölelkezésben szerintem valami suta és bratyizó, valami kispolgári és urambátyámos, és még valami leereszkedő is. Olyan érzésnek tartom, mintha a másik nem állna őszintén velem szemben és ezért nem állná az egymás szemébe nézést. Ld. még a szem a lélek tükre mondást.

Az ilyen ölelkezés hűen passzol a jelenlegi közuralmi világképhez. Nem egy szembenézős kishazánk van…

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

Minőségi és mennyiségi szempontból is kiállja a próbát az elmúlt három és fél év törvényalkotása

Kövér László, 2013. december 4.