Nehéz lesz ezt a posztot úgy megírni, hogy elkerüljem azt a benyomást, hogy a szerencsétlenül járt maszopos Molnár Zsoltot akarom védeni. Molnárról eddig annyit tudtam, hogy létezik, meg hogy állítólag Molnár Zsoltnak hívják, bár tegnapig egyiket sem mertem volna teljes magabiztossággal állítani. Tegnap óta biztos vagyok abban, hogy Molnár Zsolt létezik és így hívják, mivel tegnap kiderült, hogy valamikor skinhead volt.
Vagy nem. De mindenesetre a nagyon erőltetett magyarázatok ellenére nagyon úgy néz ki. Első amerikai közmondás ebben a posztban: Ha valami ami úgy totyog, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az kacsa. Nem mindegy, hogy hol volt valaki kopasz, Göncz Árpád 1992-es Kossuth téri beszédét zavarva vagy a kerti grillezésnél. Az utóbbin én is láttam kopaszt, aki nem volt skinhead, csak nem adott elég jattot a fodrásznak.
Amúgy nem érdekel, hogy Molnár Zsolt lemond-e minden posztjáról vagy sem. Sok MSZPs politikusról vélelmezhető, hogy némi utánajárással az ember talál legalább néhány okot, amiért le kellene mondania. Simon Gábornál rögtön 240 milliót találtak.
De ha pusztán amiatt kellene lemondania, mert történetesen skinhead volt, az kár lenne. Különösen mivel az egész Molnár-műbotrány annak köszönhető, hogy a baloldali ellenzék kommunikációja a Sneider ügyben az első pillanattól fogva el volt tolva. És a kommunikáció azért volt eltolva, mert az a mögött rejlő elvi álláspont is téves.
Nem az a kérdés, hogy valaki tinédzserként vagy 20 évesen skinhead volt-e. Persze, nagyon rossz, ha egy fiatal náci, ám aki már tinédzserként okos volt, az most többnyire nem a politikából él (tisztelet a kivételnek). Nem kell erkölcsi géniusznak lenni ahhoz, hogy valaki 20 évesen elutasítsa a fajgyűlöletet és ne verjen falkába verődve földön fekvő embert (ez Sneider volt, nem Molnár).
De húsz évesen nagyon sok minden jó ötletnek tűnik, amire pár évvel később mély szégyenérzettel gondol vissza az ember. Igen, bár szomorú és társadalmi kudarcra utal, de megbocsátható, ha valaki fiatalon náci volt, ha felnőttként kinövi és rájön, hogy mekkora baromság volt.
(Nekik is megbocsátottunk)
Ott van például José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, aki fiatalon maoista volt, méghozzá nem akkor, amikor az autentikus maoisták a japánok ellen harcoltak, hanem miután ártatlanok végeláthatatlan tömegét mészárolták le. Aztán mégis portugál miniszterelnök lehetett, megkapta és maximálisan kihasználta a lehetőséget, hogy taccsra vágja a portugál gazdaságot, majd a választók jogos és elsöprő haragja elől Brüsszelbe meneküljön, és ott az Uniót vezesse válságból válságba (ez az 1976-os videó az egyik corpus delicti Barroso ellen, de leginkább az derül ki belőle, hogy már akkor is nagyon unalmas volt). Hol van ehhez képest a magyar Parlament alelnöksége?
Nyilván (jogosan) haragszom egy 20 évesre, aki náci, de ezt nem terjesztem ki egy ex-náci negyvenévesre, aki hitelesen elítéli a szélsőjobboldali toposzokat és a saját fiatalkori hülyeségét. Sőt, egy ilyen megtérési sztorinak megvan a saját bája.
Az MSZP alapvetően hibázott, amikor Sneider Tamást pusztán annak múltjára hivatkozva utasította el.
Az LMP egy fokkal okosabb volt, és Sneider büntetett előéletére helyezte a hangsúlyt. De ez sem jogos. Én az átlagbaloldalinál rendpártibb vagyok, de ha bármennyire hiszünk a rehabilitáció lehetőségében, akkor Sneider fiatalkorban elkövetett bűnténye nem volt olyan súlyú, hogy önmagában kizárná bármely poszt későbbi betöltését. Joschka Fischer nem kis mértékű erőszakot alkalmazott egy rendőrrel szemben, aztán jó és megbecsült külügyminiszter lett belőle.
Sneiderrel szemben az érv nem az, amit korábban csinált, hanem hogy a mai napig nem bánja, sőt, büszke rá. Erre a Jobbik tagság önmagában is elég bizonyíték, de Sneider megkönnyíti a kritikusok helyzetét a történések saját maga által prezentált értelmezésével:
"1992-ben létrehoztam a rendszerváltás vagy egyesek szerint csak genszterváltás* utáni Magyarország első hivatalos radikális jobboldali ifjúsági szervezetét a Nemzeti Ifjak Egyesületét..."
"1992-ben elítéltek, mert egy cigány bűnözőt pofon vágtam, amitől felrepedt a szája széle (pittye)."
" 1995-ben került megrendezésre Eger mellett az OI-Stock, az első nagy létszámú „zöldmezős” nemzeti rock találkozó."
"Természetesen 2006-os őszi eseményeken is jelen voltam. Más politikai vezetőkkel ellentétben az én nem hátulról kiabálom, hogy előre, hanem elölről, hogy utánam, ezért annak ellenére, hogy nem tettem erőszakos lépéseket, a Tv székház ostrománál elsőként hurcoltak be az épületbe." (Ez a Sneider egyébként egy viktimológiai eset, folyamatosan meghurcolták ártatlanul).
Ennyi. Nem az elfogadhatatlan, hogy valaki a Parlament alelnöke lehet annak ellenére, hogy fiatalon hülye volt. Hanem az, hogy ma is hülye. Ezt és csak ezt kellett volna az első pillanattól fogva sulykolni. Sajnos ez esetben az ellenzék is hülye, ezt most Molnár Zsolt is bánhatja.
Mindazonáltal ezen a ponton el kell engednem Molnár Zsolt kezét is. Bár elvileg ezen az alapon védhető lett volna, de ha most bizonyítást nyer, hogy tényleg Sneider elvtársa volt a kilencvenes években, akkor szerintem is mennie kell(ene). Azért mert hazudott, és nem azért mert skinhead volt. Második amerikai közmondás: "It's never the crime, it's always the cover up."
_________________________________________________________________
* Tudom, hogy üvegházban ülök, de nem én vagyok a Parlament alelnöke: Ez a Sneider is egy olyan turbómagyar, aki nem tud két mondatot hiba nélkül leírni. Még a saját hivatalos tájékoztató anyagában sem.
