Roger Scruton, neve ha van, csak áruvédjegy, mint akármely közpénzből gründolt kávéházláncé, ahol rezsimpuncik cserélhetnek eszmét arról, hogy milyen kellemesen férfias teste van a Szuverénnek, amiről persze eszükbe jut G.Fodor Gábor markáns mosolya, és máris fülledt erotikába fullad a posztom.
Támogatja-e Ön, hogy olyan brit konzervatív filozófusokról írjanak disszertációt valaha volt kiskorú gyermekek, akik a nyalás fenomenológiájáról írtak tudományos műveket? - kérdezné Rákay úr, aki harcot vív azért, hogy férfiakból ne lehessen transzsárkány, de valahogy azok a férfiak nem zavarják, akik a pubertáskor után jönnek rá , hogy ők valójában Kálmántestbe zárt Philipek (köszönet M.-nek).
Itt szeretnék egy kis eszmetörténeti kitérőt tenni. A britek nem Scrutont, hanem Michael Oakeshottot tartják a legnagyobb brit konzervatív filozófnak, aki nem írt tudományos műveket a nyalás fenomenológiájáról, de mintegy ellenben, megkúrta a nőnemű tanítványait, a hímnemű tanítványai barátnőit, sőt a fia szeretőjét is. Ezért nem jött össze neki a kávéházlánc.
A nyalás fenomenológiájáról Roger Scruton írt, aki Thomas Carew (1595-1640) "A Rapture" című versével ábrázolta a Károly-korabeli orális szex recepciót (Sexual Desire, 227.oldal), "my lips shall slide down those smooth alleys", hát, hacsak nem egy nagyon hülye snowboardosról van szó, stimmelni látszik.
Scruton talán leghíresebb munkája a Sexual Desire, amelyben egy thaiföldi szexmunkásokra gerjedő észak-rajna-vesztfáliai CDU-politikus és az Aquinoi Szent Tamás pénisz-ereklyéjét őrző hetvenéves szűz is örömet talál, mindenkinek csak ajánlani tudom. Roger Scruton egy pénzéhes pozőr volt, de egy nagyon tehetséges és kiváló stílusú pénzéhes pozőr. (nem olvastam el az egészet, csak pár fejezetet, szerintem ha valaki meg akarja érteni ezt az embert, olvasson bele)
A Sexual Desire azért híres, mert a felületes szemlélő a késő Komócsin-kori megyei párttitkárok homoszexualitáshoz való viszonyát fedezheti fel benne (senki se árulja el Semjén Zsoltnak, pár évvel halála előtt Scruton a melegekre vonatkozó részt teljes egészében visszavonta, ettől még nyugodtan be lehet ugrani a "Szkruti"-ba egy delfintejes lattéért). Ez egy igazi konzervatív nyalatvány volt, de a célszerv sokkal vonzóbb volt, mint Lánczi bácsi magnum opuszáé.
Tudományos igényű posztunk tárgya Scruton maszturbációtani megközelítése. Scruton itt szinte szó szerint hivatkozik Tóth Tihamér "A tiszta férfiúság" című munkájára, amelyben a kiváló papi személy azt írja le, hogy hátgerincsorvadás, sőt tüdővész lesz az "erkölcstelenséggel bemocskolt ifjúi évek rettentő büntetése". Scruton szerint "we should not discount the moral intuition upon which it was founded". Ezt írja:
"Hence it is wholly natural to us to perceive our
own flesh as 'forbidden territory', like the flesh of our family."
De azért a legsúlyosabb bűn, amikor valakinek nem elég egy kis darab Scruton, több kell neki,
"Consider the woman who plays with her
clitoris during the act of coition. Such a person affronts her lover with the obscene
display of her body...."
A New York Times kritikusa írta még 1986-ban Scruton könyvéről:
"His book is illiberal, antifeminist, anti-Freudian, antiliberationist, antilibertarian, and anti-free market. "
Az ember szinte csodálkozik, hogy csak kávéházláncot neveztek el Sir Rogerről, és nem magyarságvédelmi intézethálózatot, családvédelmi néptörvényt vagy egy fideszes államtitkár kedvenc megyekettes csapatának épített műfüves futballpályát.
Nem, valójában nem Scruton volt röhejes, maximum egy kicsit, hanem azok, akik képesek voltak kávéházláncot elnevezni róla, hogy ezzel is jelezzék hűségüket az Eszme iránt (amikor Lánczi Orbán metafizikájáról beszélt és nem röhögte el magát, már láttam, hogy itt nagy a baj).
Mindazonáltal, kedves FIDELITAS-os fiúk, ha Novák Kati néni harisnyakötőjére gondoltok egy kései órán, mindig a paplan felett legyen a kezetek.
(itt lehet kommentelni)