Demeter Szilárd szerint a szolidaritás olyan, mint a Zyklon-B, a multikulturális társadalom pedig maga Auschwitz, nyilván Priti Patelre és Rishi Sunakra gondol, esetleg a francia kormány muszlim gyökerű tagjaira, vagy arra a két török származású tudósra akik a Pfizer vakcinát fejlesztették ki. Bécsre, Vancouverre, Londonra, olyan helyekre, ahol egy Demeter intellektusú véglény nem kapna takarítói állást.
Egész gyerekkorom azzal telt, hogy az elgázosított családtagjaimról hallottam történeteket, néztem annak a kissrácnak a fényképét, aki miatt a nevemet kaptam, akinek a testét elégették a Demeter Szilárdok, Szilvayk, Bayerek a krematóriumban.
Demeter a havi kétmillió nettójával, a kis rímhingyóival, akiket pénzzel töm, mert egyszer gondolom megadják neki, mártírnak festi le magát, mert nem mocskolhatja a melegeket és a zsidókat kénye-kedve szerint, egyébként de, erről szól a szaros kis élete. Ő most a zsidókban akar felháborodást kelteni, hogy utána újra rúghasson egyet beléjük. Amit érzek az nem felháborodás, hanem a mélységes megvetés. De nem a hazám megvetése. Egyre élesebben tudom elkülöníteni ezt a kis magyar hazát azoktól a senkiháziaktól, egy egyre kisebb magyar hazát, de a magyar hazát.
