Bencsik Gábor hivatásos pöllencs magyarázta el, hogy tulajdonképpen teljesen megérdemelten nyugdíjazták 2011-ben TGM-et, hiszen még doktorija sincs. Korábban Megadja Gábor, még Nemdoktor Megadja Gábor formában tette meg ugyanezt. (TGM-et büdösrománozzák Bencsik facebook oldalán a rezsim legsúlyosabb félanalfabéta bérgyilkosai).
Szemben a kommunista párt ideológiai lapjában trónoló Lánczi Andrással, az egész kibaszott Bencsik és Megadja családdal, TGM küzdött a Kádár-rendszer ellen, ezért fel sem merülhetett, hogy megszerzi a kandidátusi fokozatot. Egyébként az egykori köztársasági elnök, Mádl Ferenc, volt a Tudományos Minősítő Bizottság titkára Kádár János országlásának utolsó éveiben.
TGM nem kiemelkedő filozófus, legalábbis a magamfajta csúcsfolyóiratokra és impakt faktorra gerjedő keményvonalasok számára (ez itt valóságos önkritika óhajt lenni), de vannak más sztenderdek is a világon. TGM első sorban TGM, ami ebben az országban egy igen szép bemondásnak számít.
Amit talán nem tudnak az az, hogy TGM formálisan teljesítette az egyetemi tanárság publikációs feltételeit, van két darab faszomQ1-es cikke (Angelaki, Journal of Democracy). Ez ugyan teljesen érdektelen, már-már röhejes, de ők kezdték.
Az orbánista tudósértelmiségi főprofesszorok közül gyakorlatilag senkinek nincs Q1-es cikke. Megadja védéséhez mozgósítani kellett a teljes rezsimszolgai állományt, a két témavezető, Molnár Attila Károly (zéróQ1) és Karácsony András (zéróQ1), Mráz Ágoston Béla Jenő bizottsági tag (zéróQ1), Lánczi András (zéróQ1) és Demeter Attila bírálók (zéróQ1). Demeter Attila annak a Demeter Szilárd nevű kápónak a testvére, aki megrágalmazta Székely Jánost, és még mindig a PIM-ben ura életnek és halálnak, táskahordozó szociopaták esetében eltekintek a Q1-es baromságok vizsgálatától. Demeter Szilárd és Megadja Gábor egyébként szabadságharcosnak nevezik magukat friss kultúrkampfjukban, hiszen milliós fizetéssel, egy fasiszta rendszer védelme alatt lehet csak igazi szabadságharcos az ember, természetesen csinos káeurópai piécsdível, hogyodaneszarjak.
TGM ül a szobájában és szomorú. Írja a letargikusan marxomán, a maguk értelmetlenségében is gyönyörű szövegeit, amelyeket a magamfajta (újabb enyhén önkritikus megjegyzés) már kisujjeltartásra sem kész konzervatív-liberálisok kiröhögnek, és nem rúgja szét senki a megadják seggét. Milyen ország ez, bazmeg....
