Ma a Radnóti Tesla stúdióban megnéztük Franz Xaver Kroetz "A vágy" című színdarabját. Ezt több mint húsz éve már Ascher Tamás is rendezte a Thália Színház stúdiójában, de a Vígszínházban játszották Kroetz-től a Vadászatot Mádi Szabó Gáborral és Pap Verával, Debrecenben pedig a Felső-Ausztriát és a Fészek című darabot. Most Alföldi volt a rendező, és Kováts Adél, Schneider Zoltán, Bata Éva és Vilmányi Benett a szereplők. Ezt most jól elmondtam, de mint tudjuk, színikritikát nem írok.
Az előadás után volt egy beszélgetés, ahol megjelent Kroetz, aki az egyik legismertebb kortárs német drámaíró és persze Alföldi is, az igazgató-színésznő Kováts Adél, a nézőtéren pedig ott ült Ascher. Egy össznépi Bayer Show kellős közepén, Európa legkínosabb országában, itt van ez a darab, itt vannak ezek az emberek, ez milyen, most komolyan.
Nyilván nem fogok Alföldivel és pláne a Kroetz-cel vitatkozni arról, hogy miről szól a darab. Számomra az ember bőre alatt megbúvó megszelídíthetetlen állatról, a kibeszélhetetlen egyszemélyes intimitásról, a prüdéria és az animális szexualitás együttlétezéséről. Ahogy Alföldi mondta, a Vilmányi Benett által játszott szexuális bűnöző az egyetlen önazonos szereplő, aki tudja, hogy mit kell elfojtania a túlélésért.
Az eredeti darab bajor dialektusban íródott és ezért korábban tájnyelvi fordításokkal próbálkoztak, Alföldinek Perczel Enikő ( ő az Alföldi-féle Nemzeti dramaturgja volt) és Totth Benedek írt egy tökéletesen pontos obszcén szöveget, ami remekül helyezi el a szereplőket a lent és a fent határán. Szinte hallom a sok baromarcú Szentesi Zöldit, ahogy behisztiznek rajta, de nem nagyon érdekel a rezsimmajmok nyomora.
Ez az az előadás, amelyen napokig szaszerol az ember, próbálja a helyére tenni, ez nem a szakrális faszomszínház, ahová vidéki tancsinénik viszik el a gyerkőcöket, akik persze kurvára unják az egészet. Általában ez nem az a színház, amit unni lehet. Ki lehet róla menni, mentek is ki már róla, fognak is kimenni, unni azt nem lehet. Az nem biztos, hogy elgondolkozik rajta az ember, lehet, hogy nem mer elgondolkozni rajta.
Egy beszari ország kellős közepén Alföldi csinált egy nagyon nem beszari darabot, szomorú analizálással, szilikonos műfasszal, kezdő szadomazoval a gőzben. A mesternek van középső ujja és nem fél használni.
