Kedves Arany Elvtárs,
A kulturális kormányzat némi aggodalommal olvasta A Walesi Bárdok című versét, melyet Franz Josef Habsburg pártelnök elvtárs látogatása alkalmából írt. Mint szocialista író a szocialista írónak mondom Arany elvtárs, áthallásokat érzünk a költeményben. A kossuthista ellenforradalom után a szocializmust építő magyar és az osztrák nép megbonthatatlan barátságának is árthatna pár félreérthető sor, és ezt a béketábor ma nem engedheti meg magának. Nagy a tét, Arany elvtárs, nagy a tét, ma minden mondat számít, mit mondat, szó, mit szó, betű, de tudja ezt jól az Arany elvtárs.
Edvárd király, angol király, kiváló felütés, léptet fakó lován. Szépen, nyugodtan lépked, és közben érdeklődve figyeli, hogy a walesi munkásosztály, kart karba öltve a walesi szövetkezeti parasztsággal és a szövetséges walesi értelmiséggel, hogyan épít új kohót, hogyan szánt új barázdát, hogyan győzi le a klerikális reakciót. Ez az a pont talán, ahol egy walesi kisleánynak kellene Edvárd elvtárshoz lépnie, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem és átnyújtania a walesi nép ajándékát. Valami csekélységet Arany elvtárs, nem várunk valami nagy dolgot, mit tudom én, népművészeti tárgyat, az verstanilag is jó, meg általában.
Kunyhói mind hallgatva, inkább legyen másfél szoba összkomfort, azért Walesben, érti ugye Arany elvtárs, dinamikus a gazdasági növekedés, a hallgatva rész nagyon jó, ez baráti hallgatás, amit akár a szocialista építőmunka sikerein való elgondolkozásnak is vélelmezhetünk. Nem néma az a tartomány Arany elvtárs, csak csendes. A pozitívumokra kell kiélezni a poézist Arany elvtárs.
Montgomery elvtárs fogadja az angol elvtársakat, ez jó, ezt kell domborítani, Montgomery elvtárs, egyszerű walesi gázszerelő volt, de kiemelték és most már vára van a Montgomery elvtársnak, ez például pozitívum. Az is pozitívum, hogy jön a kultúrműsor. De a bárd elvtársak mintha még ingadoznának Arany elvtárs, mintha nem értenék a szocialista célokat, mintha, kimondom, az imperalizmus uszályába kerültek volna, nem akarok én vádaskodni, de itt vannak erősen problematikus elemek.
Ajtó megől, fehér galamb, ősz bárd emelkedik. Nagyon jó, de legyen inkább fehér strucc, az elvtársak szeretik a struccot, nem úgy, miket gondol Arany elvtárs, hanem a szocialista kereteken belül. És akkor a nyugdíjas struccelvtárs elmondhatná, hogy mennyire sokat köszönhetünk Edvárd elvtársnak, az ötéves terv, az előirányzat, a túlteljesítés vonatkozásában. Az eredményekről kell beszélni Arany elvtárs, az eredményekről.
A fiatal bárd képviselje az ijfúsági szövetség tagságát, és bátran említse meg, hogy Edvárd elvtársnak köszönhetően minden gyorsabb, minden derékszög, minden elrugaszkodik, minden homorít. Nem úgy, mint régen, hanem máshogy. Legyen bátorsága a fiatal bárd elvtársnak, hogy megköszönje az elvi iránymutatást, aminek hála a walesi nép a munkaverseny tekintetében hetvenhárom százalékkal.
A harmadik bárd, hát nem tudom Arany elvtárs, mintha a harmadik bárd elvtárs nem látná át azokat az összefüggéseket, amelyeket a mai nehéz időkben át kell látni. Átok fejedre, na, Arany elvtárs, na, ez az átok fejedre nem méltó szocializmust építő népünkhöz. Fogalmazzon meg kritikát, de építő kritikát, mert ahogy a pártfőtitkár elvtárs is megmondta a plénumon, a krumplileves legyen krumplileves. Mondjuk még nem az, nem egészen krumplileves, ezt szóvá is lehet tenni, de azért már emelkedik, már utóléri, a tendenciákról van itten szó Arany elvtárs, a tendenciákról.
Emlékeztetnem kell Önt Arany elvtárs, hogy az elhajló Petőfihez fűződő viszonyát nem kommunikálta helyesen a pártvezetés felé, egyes elvtársaknak megingott az Arany elvtársba vetett bizalma kéremszépen, de most itt a lehetőség, hogy új hanggal jelentkezzen, új, szocialista hanggal, és hiszem, igen, hiszem Arany elvtárs, hogy Ön képes erre az új, szocialista hangra.
Elvtársi együttműködésében bízva,
Martin von Békés, alkotói szabadság-ügyi helyettes államtitkár.
