Ez itt a Bakui Olimpiai Stadion, kurvadrága volt ez is, maga Ilham Alyev, a Nép Atyja nyitotta meg, kedves nejével Mehriban Alyevával, aki legalább nem néz úgy ki a rettentő boldog hitvesi léttől, mint II. Ramszesz felesége a British Múzeumban. A megnyító ünnepségen a korrupcióelleni harc robotosai, Michel Platini és Sepp Blatter is ott voltak, azt nem tudom, hogy az imázsfilmjükben Alyev leveszi-e a tornácán a kecskebőrt, hogy aztán jobbal kapásból rúgja át az összes lehetséges dosztoprimecsátyelnosztyi Baku-n keresztül a stadionba, de nem lepne meg.
Tegnap az uruguayi csapat verte diszkréten bucivá a magyar válogatottat, mert sajnos a stadionhoz még nem adnak futballkultúrát. Hétévesen sokszor játszottam le gombfociban azt a híres első világbajnoki döntőt, amikor az uruk, a Fekete Márvánnyal, José Andradéval és a félkarú Héctor Castroval verték meg az argentíneket, ahol Guillermo Stábile volt a Messi, ő volt az egyik első híres argentín idegenlégiós Olaszországban. 1929-ben a Ferencváros, Turayval, Toldival, Kohuttal, Bukovi Mártonnal utazott Dél-Amerikába és barátságos mérkőzésen 3:2-re megverték Uruguayt, pedig azon a meccsen a későbbi világbajnoki csapatból játszott Ballestro, Scarone, Gestido és Fernandez (tegyük hozzá, egy hét múlva a visszavágón az uruguayi csapat győzött három nullra, de akkor már játszott Andrade, Castro és Mascheroni). Abban az évben a Ferencváros csak a második volt a bajnokságban a Hungária mögött.
190 milliárd forintba került a Puskás Ferenc József Csász. Kir. Aréna, de kicsire nem adunk, hiszen a magyar válogatott Andorra, Kazahsztán és Luxemburg ellen is ki tudott kapni, és ez olyan nagy futballnemzeteknek sem sikerült, mint a brazil vagy az angol.
Ráadásul nem elég, hogy a magyar nép kapott Orbán Viktortól személyesen egy ilyen szép ajándékot, hanem az osztrákok is. Miután Piliscsaba, a Nemzeti Bohócegyetem és a Corvinus együttesen nulla darab ERC grantet kapott a történelmében, Bécsbe vitte képzései nagy részét a CEU. Azért a nulla mégiscsak egy nemnegatív szám, és Borsos Miklós sem a tizenötről mintázta a gyönyörű szobrát, a CEU pedig pont tizenöt ilyen grantet kapott, hát francnak kell ilyesmivel alázni a türk fajtestvériséget, amikor mellé is lehetne rúgni egy tizenegyest. Egyébként, majdnem baj lett, mert amilyen egy figyelmetlen volt a Gróf Lánczi András, egy Takács Károly nevű fiatalember csak kapott egy ERC-t, de aztán szerencsére Linköpingig kergették, hogy nézett volna ki, elrontja itten ezt a szép sorozatot.
Mindenki boldog, a nemzet emelkedik, az Aréna büféjében négy euró a mangalicaízű szörp, énekeljünk el valami szépet az Ismerős Arcoktól, az Egészséges Fejbőrtől vagy a Kárpátiától. Mert van nekünk hagyományunk, mert a Horthy-rendszerben is ezüstérmes lett a fociválogatott a vébén, meg az Orbán-rendszerben sem. Megszokta ez az ország, hogy időnként elzavarjuk a Bartók Béla, Wigner, Szilárd, John von Neumann belső négyest és leigazoljuk helyettük a Takaró II-t, Szilvay III-t, Megadját meg a Békésmarcit. Jó, hát ők nem győznek semmiben, de legalább rendes kipcsákvérű rohadtul tehetségtelen emberek (mondjuk ez az emberek kicsi túlzás, de ma nagyvonalú napom van) és ha belerakod őket egy kibaszott nagy vasbetontepsi közepébe, akkor a Holdról is lehet látni, hogy milyen jól megy nekünk.
