A Belvárosi színházban játszanak egy Vadméz című darabot. A szerző Michael Frayn, a színlapból nem derül ki, hogy ez valójában Csehov fiatalkori, cím nélküli darabjának átirata. Ennek a darabnak a főszereplője egy bizonyos Platonov. Nincs Platonov című Csehov dráma. Van egy hatórás, eljátszhatatlan szöveg, amiből Michael Frayn kirakott egy vígjátékot, és a BBC 1971-ben Rex Harrisonnal valamiféle oroszos drámát, Nyikita Mihalkov pedig az Etűdök gépzongorára című filmet. Néha játsszák, de nem a Ványa bácsi vagy a Három nővér szintjén.
1990-ben Párizsban, az Odeon színházban a Katona társulata játszotta el a Platonovot. Nem ez volt az első magyar Platonov, már a hatvanas évek elején bemutatták az egri színházban, aztán csináltak belőle egy tévéjátékot Darvas Ivánnal. De az Ascher-Platonov lett A Platonov. Balkay, Ternyák, Vajda (mind fiatalon haltak meg), Udvaros, Blaskó, Máté Gábor és Szása szerepében Szirtes Ági, ennek azért még lesz némi jelentősége.
Ezt a posztot kb. harminc kedves törzskommentelőnk fogja elolvasni, és ez így van jól, nincs benne Orbán Viktor.
Március elején egy hűvös téli estén, egy angol kisvárosban, szerzőnk arra gondolt, hogy majd ott fog ülni a Kamrában és a Platonovot fogja nézni. És ez akkor a szerzőnknek, nagyon fontos volt. Egy szigetre gondolt, amelyik még nem süllyedt el, a szerző egyik kis szigetére.
Ez Székely Kriszta Platonovja, nem Ascheré, és igen, csak annyira Csehové, amennyire kell. Nem, ez nem színikritika, és nem fogok írni Kocsis Gergely Platonov alakításáról. Azt gondolom, hogy sohasem fogom elfelejteni. Ez legyen elég. Székely Krisztát nem hatotta meg Ibsen, most nem hatotta meg Csehov. Ő valamit nagyon el akart mondani, és aki egy laoszi krimót vezetett, az el fogja mondani, amit akar. Mindenki látott már platonovot, az Ígéretet, akiről az emberek azt hitték, hogy ő lesz a következő mitoménki, és aztán nem lett. És a kudarcába nemcsak ő hal bele, hanem azok, akik nem tudnak ellenállni a platonovoknak. Kicsit nárcisztikusak, kicsit depressziósak a platonovok, nem akarnak ők feltétlenül ártani, csak úgy alakul. Csehov szeretett ezeken a karaktereken gondolkozni, szerette megfigyelni őket, megérteni őket, a személyiségüket, a motivációjukat, de ezt bárki megteheti, ehhez nem kell Csehovnak lenni. Elvileg ezt is lehetne tanítani az iskolában. Emberfigyelést.
És nem írtam Fekete Ernőről, Jordán Adélről, Ónodi Eszterről, és a halálosan vicces Nagy Ervinről, mert ez nem színikritika. De a Szását, Platonov feleségét, azt a Szirtes Ági lánya, Pálmai Anna játszotta, így kerek a történet, tudják, bevezetés, tárgyalás, befejezés, ahogy a tancsi néni írta a táblára.
