"A kelták az Ister folyó mellé építették szent városukat Pirénét (Hérodotosz) "
1881-ben a Kaiserliche Gesellschaft der Wissenschaften, más néven az Academia Fridericianum, ásatásokat kezdett Heuneburg térségében. Egy év múlva Eduard Paulus találta meg az ókori citadella romjait, később Karl von Schmelling azonosította későbronzkori lelőhelyként. Az elkövetkező mintegy ötven évben az Academia Fridericianum archeológiai osztályának legfontosabb kutatómunkája a heuneburgi citadella és környékének feltárása volt.
A húszas évek elején a berlini egyetem nyelvész professzora Gustaf Kossinna egy munkájában Heuneburgot nevezte meg Hérodotosz Pirénéjeként. Kossinna utóda Hans Reinerth már röviddel a náci hatalomátvétel után követelni kezdte az Academia Fridericianum felszámolását és a heuneburgi kutatási terület átvételét. Bernhard Rust oktatási és tudományügyi miniszter 1937 végén javasolta az Akadémia bezárását. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Adolf Hitler személyesen rendelte el az Akadémiának az SS Ahnenerbe alá rendelését. A német felsőbbrendűségi ideológia őstörténeti megalapozásával is foglalkozó szervezet egyik tagja Gustav Riek archeológus, Hans Reinerth régi riválisa, kapott lehetőséget az ásatások folytatására. Riek azt ígérte Hitlernek, hogy bizonyítékot fog szerezni Kossinna elméletére, miszerint a Hallstatt-i kultúra centrumában, Heuneburgban, rúnákat használtak, azaz, valóban létezett egy a rómaitól független kelta-ősgermán írásbeliség.
Hans Reinerth pár évvel korábban talált egy késő bronzkori áldozati kocsit, amelyen egyes figurák mintha vésetekkel lettek volna megkülönböztetve egymástól. A leletet nagyjából tíz kilométerre Heineburgtól egy tumulusban (kurgánban) fedezte fel, sejtése szerint a heuneburgiak, esetleg száz vagy kétszáz évvel később, már azonosítható írásjelekkel rendelkezhettek.
A Fridericianum vezető régésze Julius von Köpke felügyelte az ásatásokat. von Köpke helyzete meglehetősen ingatag volt, felesége Hermina ugyanis zsidó volt. A citadella északi falától úgy kétszáz méternyire tártak fel egy temetőt, amit már Paulus is ismert, von Köpkéék azonban sokkal mélyebb rétegeket értek el, és olyan temetkezési helyeket is megtaláltak, amelyek méterekkel a tizenkilencedik században feltárt sírok szintje alatt helyezkedtek el.
Hónapokig tartó fagyszünet után 1939 márciusában kezdték újra az ásatásokat. Kiderült, hogy Reinerth szászországi ásatásai során talált valamit, ami Berlinben nagy érdeklődést keltett. Riek egyre idegesebb volt, már az sem érdekelte, hogy teljesen ép kardmarkolatokat és sisakokat is kiástak, fenyegetően lépett fel von Köpkével szemben, kilátásba helyezte, hogy leváltja és az SS Ahnenerbe egyik okkultista régészének adja át az ásatás irányítását.
1939 április harmadikán délután öt órakor egy Weiss nevű segédrégész, aki Riek bizalmi embere volt, a tábori telefonon hívta fel von Köpkét. Egy aranykúpot találtak, amely jóval nagyobb volt, mint a Schifferstadt-i. Weiss elmondta azt is, hogy a kúpon ábrázolt napkorong körül világosan elkülöníthető vésésnyomok láthatók. A kúpot, amelyet Riek Heuneburgi Kalapnak nevezett el, azonnal Berlinbe szállították.
Riek Birodalmi Érdemrendet kapott, von Köpke pedig családjával együtt Svájcba emigrált. A Heuneburgi Kalapot a charlottenburgi SS Ahnernerbe központban helyezték el és több ismert kutató, köztük Reinerth is megvizsgálta. Oswald Teichmüller a jeles német matematikus két éven keresztül próbálta megfejteni a kétszázhetvenhárom heuneburgi rúna rejtélyét. Alfred Rosenberg emlékirataiban a germán géniusz legékesebb bizonyítékának nevezte a Kalapot.
1943 decemberében a központ egy brit légitámadásban teljesen kiégett, a Heuneburgi Kalap megsemmisült. Az Academia Fridericanum a háború után beolvadt a Leopoldinába. Bernard Rust miniszter 1945. május nyolcadikán káliumcianiddal öngyilkosságot követett el.
1954-ben Jugoszláviában találtak vagy harminc kilónyi római ezüst tányért, amelyeket mai áron nagyjából húszmillió dollárért vett meg egy amerikai műgyűjtő. Néhány év múlva kiderült, hogy hamisítványról van szó, a brit hatóságok le is tartóztattak egy Meyer Bruch nevű férfit, akit később bizonyíték hiányában felmentettek. A véletlenek különös összjátéka lehet, hogy Julius von Köpke feleségét éppen Hermina Bruchnak hívták.
