Az történt, hogy nálam az évek, a jó kis 2/3-os évek alatt megtelt a puffer. Az egyre keserűbb szájíz, egyre távolabb taszította azt a valamit, amit közéletnek hívnak. Maradt a privát élet, a család, barátok, mostanában már csak magamban vagy nekik morgok. Médiát alig fogyasztok, szinte csak a tilos maradt reggelente munkába menet és a négy kommentszekciója. Nem tudom ezt minek nevezzem, fásultságnak? Egyszerűen csak a szokásos fázisok a szomorúság, düh, a hülyeország, a megérdemli ha ez jó neki stációk mind megvoltak, most már a hátradőlős félfüllel odanézős maradt.. ja és a zene, az még mindig nagyon jó dolog.
Itt következne valami előremutató, bíztató rész, valami hajrá piroskanénis effekt. de nem jut eszmbe semmi. Majd talán a dédonokák..
