Csinos levélben jelentették fel Prőhle Gergelyt Orbán Viktornál. Az aláírók között találjuk Apáti Bencét, Bayer Zsoltot, Bencsik Andrást, Döbrentei Kornélt, Huth Gergelyt, Pozsonyi Ádámot, Fricz Tamást, Nagy Ervint, Raffay Ernőt, Tóth Gy. Lászlót, Takaró Mihályt, a magyar házmesterértelmiség színe-javát.
Orbán Kötcsén vérengzést ígért a szörnyetegeinek. Megkapják.
A Magyar Időkben nem csak Prőhlét, hanem Baán Lászlót a Szépművészeti Múzeum igazgatóját is támadják, aki Frida Kahlo-kiállítást rendezett ohlordjezus, Fabényi Júliát a Ludwig Múzeum vezetőjét, Gulyás Gábort a Ferenczy Múzeum igazgatóját. A nyilaskák végre kijöttek a fényre.
Ássuk a lódögöt itten kollektíven és időnként megkérdezzük, hogy - Hölderlin ist ihnen unbekannt? Mellézuhanunk, átfordul a testünk. Kis férfias szivatásból, szinte barátilag kikötnek meztelenül az orosz télben, Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmester pedig rágyújt egy szivarkára, ezzel a zsidóval sem lesz már baj.
Mi csak ülünk a kis szigeteinken, amelyek lassan alámerülnek, várjuk a következő Pravdát, az aláírásokat, és a végén a rádióbemondó baritonját, hogy az ítéletet végrehajtották.
A házmesterértelmiséginek nincs szüksége a zsidózongorára, a kuláksifonérra, nem magának kell, hanem a magyar népnek, ő csak használná, és csakis addig, amíg Édeserdélyt vissza nem vesszük a szabadkőművesektől. A házmesterértelmiségi nem azért turkál levetkeztetett, vagonokra váró öregasszonyok nemi szervében vélelmezett arany nyakláncért mert szeretné azt a naccsosasszony nyakában látni, hanem a Szent Koronáért, annak is a tanáért, mosolyáért. A házmesterértelmiségi csak egy filmet szeretne csinálni Trianonról, esetleg kettőt, ő lenne az operatőr, csak azt a nagyobb darab izét nem szeretné cipelni, meg a hülye gombokat nyomogatni rajta, ő ezt már meghaladta, a kétharmad, a tizenkéttizenharmad nem is igényli a hülye gombok nyomogatását, csak egy kedves moziművet szeretne látni, amelyben felakasztanak pár zsidót, buzeráncsot, dzsendert, miközben lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes és áll a magyar honvéd a Hargitán, mint az alligátor fasza. A házmesterértelmiségi aláír, mert a Prőhle az obligát malomtulajdonos kulák szeretője volt, mert szamizdatba csomagolta a tízóraiját, mert a luxemburgi rádióban hallgatta a mikdzsegert, hát kurvaélet van, akkor pedig alá kell írni, az áfás számlát is, mert Krisztus koporsóját sem őrizték ugye ingyen, itt pedig azért el is kell néha lopni ennek a szakállas zsidó felforgatónak a koporsóját.
Prőhlét majd szépen kirúgják, és azért ez a Petőfi is egy titokbolsevik volt, ja, szeptember végén, tudjuk ám mi van szeptember végén, hát a rós hásáná, a kis rafinált, de minket nem ver át, lesz majd Kun Páter Irodalmi Múzeum és Akaszda.
Szép kis háromszázötvenhárom évnek nézünk elejbe.
