Interjút adott a Klubrádiónak Békés Márton a Terrorháza "kutatási" igazgatója, a Kommentár szerkesztőségi főmunkatársa. Csak tizenhét perc, érdemes meghallgatni, segít megérteni a mai Magyarországot.
Békés nem egy böllérbicskás huthgergely, nem valamilyen agresszív kis utcai bűnöző, mint a rezsimlapok átlagos szerzője, és próbálja is elhatárolni magát ezektől a fasiszta majmoktól. Leginkább L.Simon László környékére pozicionálja magát, fontosnak tartja megemlíteni a teljesen elállatiasodott prostisrácokkal való szembenállását pl. a melegek ügyében, elmondja, hogy bizony közelebb áll a szívéhez a rezsimsajtó által lekommunistázott Kassák Lajos, mint gróf Wass Albert, méltatja Antonio Gramscit, sőt Heller Ágnesről is van egy majdnem jó szava.
Békés írt egy cikket a Magyar Időkbe, ezt próbálja megmagyarázni drága Bolgár úrnak.
"Mindezt nehezíti a művelődési intézmények (MTA, egyetemek, színházak, könyvkiadás, zenei élet, galériák) gyarmatosítása és a kereskedelmi célú „kultúra” meghonosodása, amely lépten-nyomon együtt jár a cinizmus és a közömbösség terjedésével. A legnagyobb online hírportálokat például ma is egy olyan gonzó-szubkultúra határozza meg, amelynek kódjai, utalásai és metanyelve a többségi társadalomtól teljesen idegen. A nyilvánosságnak ezek az enklávéi tekinthetők a liberális kurzust nyomokban még fenntartó „médiaelit” utolsó valamirevaló citadelláinak. A konzervatív kulturális dekolonizáció elsődleges feladata a művelődési és média-intézményrendszer átalakítása."
"A mi szovjet irodalmunk nem fél a tendenciózusság vádjától" - mondhatta volna Békés Alekszej Alekszandrovics Zsdanovot citálva. Békés nem a Nagy Honvédő Háborút, hanem a józsefvárosi választást használja hivatkozási alapként, ami talán a kontextusok közötti különbségről is elárul egyet s mást.
Békés Márton egy senki. Ezt józan pillanataiban valószínűleg maga is elismeri. Az ún. navracsicskák, Böszörményi Nagy Gergelytől (ő lett Gorka Sebestyén társszerzője húszéves korában, és ezen felbuzdulva, most elmagyarázta a tudomány helyzetét), Megadja Gáborig, Szilvay Gergelytől Békés Mártonig először is senkik és csak utána izék. Szorgalmas (már amelyik) de szinte bizarr módon képesség nélküli fiatalemberek. Ők már húszévesen is kiválóan hozták a kiégett Komócsin-korszakbeli karrieristát, pontosan tudták, hogy előrejutásukban leginkább az számít, hogy milyen gyorsan hozzák ki Princess Ráhelnek a tojássalátát, ha egyáltalán a közelébe tudtak kerülni Princess Ráhelnek, és nem csak Lánczi András cipőjéről törölhették le a galambszart. Most múlik... Most jön korszakváltás, amikor Békés Márton átveheti a hatalmat a kulturális élet felett. Több mint három évvel idősebb, mint Sebastian Kurz, pontosan annyi idős, mint Orbán volt, amikor először választották miniszterelnöknek.
Békés tudja, hogy a középszerűség szintje elérhetetlen magasságban van számára, és azt is tudja, hogy ez nem számít. Birkner docens lesz az innováció felelőse, ő a kultúráé. Majd megveregeti a vállát Aschernak a szünetben, nincs ezzel a darabbal semmi baj, mondjuk arra a karakterre a második felvonásban nincs szükség, és kicsit húzni kell a monológból, de alapvetően rendben van, elmagyarázza, hogy kell az a film a pozsonyi csatáról, ahol Jutocsa leleplezte Derridát és Foucault-t, nem nekem kell Andy, nekik, de tudod, és Andy tudni fogja, mert ki tudná, ha nem ő, és talán még a Magyar Tudományos Akadémia helyén működő kisebb, de barátságosabb testület éves közgyűlésén is mesélhet anekdotákat a neokonzervatív amerikai gyeplabdáról. Farmakológia -mondja majd magában, milyen hülye szó, de mi nem szólunk bele a tudomány dolgaiba.
Lesz ő még a kisebbik rossz.
