Mint az ismeretes, ma, a kora délutáni órákban, megszűnt a Mandiner. Az egykori konzervatív portál megszűnését egy Czopf Áron nevű ********* jelentette be. (jogi képviselőnk kérésére a ********* szót nem definiálom, de ha az Olvasó olyan fiatalemberekre gondol, akik idősebb férfiaknak tesznek bizonyos speciális szívességeket.... )
A Czopf nevű ********* igen sajátos módját választotta a bejelentésnek. Leírta az alábbi mondatot.
"Azért nincs elitünk, mert a saját álláspontja iránt meglehetősen kevés ironikus visszafogottságot tanúsító Kun Béla és Rákosi elnémította, kiirtotta, avagy elűzte őket."
Most tekintsünk el attól, hogy a Tanácsköztársaság művészi direktóriumainak a következő nemelit magyarok voltak a tagjai: Kodály Zoltán, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Ferenczy Béni, Berény Róbert, Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Kassák Lajos. A sarkak bizony genderfüggetlenül repedeznek abban a szakmában, nem lehet minden apróságra idő.
A Mandiner abban a pillanatban szűnt meg, amikor a következő személyek Magyarországról való távozása illetve meggyilkolása lett Rákosi Mátyásnak tulajdonítva.
John von Neumann, Teller Ede, Szilárd Leó, Kármán Tódor, Polányi Mihály, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Richter Gedeon, Radnóti Miklós, K.Havas Géza, Szomory Dezső, Bálint György, Rejtő Jenő, és a magyar konzervatív "elit "szerint "férfias szivatás" következtében (ezért nekem egyszer személyesen kell majd elégtételt vennem, elgázosított dédanyám emléke kötelez erre) elhunyt Petschauer Attila.
Kurvára nem érdekel az ellenzék sem, az egész hatalmi szar, hogy ki osztogat zsetont a haverjainak, ki hazudja a maga szánalmas féltudásúit világhírűnek, liberális vagy konzervatív, baloldali vagy jobboldali, a tehetségtelenségnek nincs ideológiája. A parasztozó hülyeség sem érdekel, a zsidózó hülyeség sem, a pesti tévében hisztiző ilyen-olyan oldali holduvariak sem érdekelnek, pontosan tudom, hogy a seggét riszáló rezsim********* kedvenc pártja fogja nyerni a választásokat, hogy a szaguk bele fog ivódni az országba, hogy ki sem lehet majd mosni belőle, hogy az én országomnak lényegében véve vége. Én ezt már régen elfogadtam. Amit nem fogadtam el az az, hogy minden aljasság büntetlenül maradhat. Az nem lehet. Az igazságból még kellett maradni egy morzsányinak.
