Nem lehet erről a dologról nem írni.
A történet úgy kezdődött, hogy az egyik schmidtmária vagy valamely slapaja belenézett Vajda Mihály professzor nemrég megjelent Szög a zsákból című önéletrajzi kötetébe. Nem kellett volna.
Vajda professzor úr (érzésem szerint a könyv interjúrészében) írt a magyar paraszti/jobbágy mentalitásról, ami állítólag a FIDESZ híveire jellemző, szemben az européer értelmiségünk mentalitásával, amelyik, hát, mit lehet tenni, zsidó, zsidóforma. Amely zsidókat, ő, mármint Vajda professzor úr, fel szokta ismerni. Itt egy kicsit elszaladt a professzor úrral az a bizonyos lovacska.
Hülyeséget beszélt-e Vajda professzor úr? Igen, hülyeséget. Mekkora hülyeséget? Szép, méretes hülyeséget. Nyilván nem írunk nagyobb társadalmi csoportokról ilyeneket, és különösen nem írunk ilyeneket, ha lényegében semmi értelme sincs az egésznek az Orbán Viktornak való beszóláson túl. A kontinentális filozófia is ismeri a jókurvaanyád kifejezést, akkor pedig azt kell használni parasztozás helyett.
A zsidó ügyről is eszembe jutott valami, amiről még nem nagyon írtam, és nem is nagyon fogok. Én pl. soha nem voltam Bánkon. Ennek egy kicsit az volt az oka, hogy mi nem rendes pesti zsidók voltunk, hanem olyan parasztféle vidéki zsidók. Nagyi nem járt gimnáziumba, a papájának meg csak négy elemije volt, elvitték a testvéreit a gázba, ahogy kell, de ő focimeccset nézett és Szilvásit olvasott (Szabó Magdát is, Tolsztojt is, általában sokat olvasott, sokkal többet, mint az unokája) és baromi jó vidéki zsidó konyhát csinált, szóval rohadtul nem úgy nézett ki, mint azok a zsidók, akikről Vajda professzor úr azt találta mondani, hogy felismerné őket. Nagyit nem ismerte volna fel. Engem talán igen, pedig hát, másik nagyim, upsz, fajkeresztény volt, azért nem vitték el a másik nagyapám 44-ben, akit egyébként szintén nem ismert volna fel a Vajda professzor úr, mert ő meg olyan bokszolóféle volt fiatalkorában, a nagynénémet sem ismerte volna fel, akinél a zsidó kádári középosztály csináltatta meg azt a kosztümöt a Burdából, ami - gondolom én- a Rotschild Kláránál a tízszeresébe került volna. Ennyit a jideaux-tematikáról.
Vajda Mihály professzor úr attól, hogy 83 éves korában írt vagy mondott valami vicceset, még egy valaki marad. Ami, valljuk meg, elég élesen különbözteti meg őt az összes lehetséges schmidtmáriáktól. Tudom, tudom, családforma, kommunizmus, meg lófütyi, igen, írnak emberek különböző okokból marhaságokat, csak bizonyos emberek írnak mást is, bizonyos emberek meg nem.
