1. A konzervatív Commentary-ban jelent meg nemrég Sohrab Ahmari cikke (ő az az iráni származású amerikai közíró, aki Jacques Hamel atya meggyilkolása után felvette a katolikus hitet) The Terrible American Turn Toward Illiberalism Can It Be Reversed? -címmel (a cikket regisztráció után ingyen el lehet olvasni, de itt is meg lehet nézni). Ahmari nemcsak a trumpiánus jobboldali illiberalizmusról ír, hanem egy attól nehezen elválasztható sajátos baloldali-liberális gyökerű ideológiaszerűségről, amit szintén illiberalizmusként azonosít.
"The battle lines and formations are starkly visible: coastal versus inland, urban versus rural, “globalist” versus nationalist, Black Lives versus Blue Lives, pussy hats versus MAGA caps, antifa versus alt-right. "
Soros György nem filozófus (van egy master degree-je az LSE-ről, ez Magyarországon már filozófusságnak számít, de attól még nem az, és remélhetőleg ő sem gondolja magát annak), a "General Theory of Reflexivity" című valójában soha meg nem írt munkája alapján nem lehet róla izmust elnevezni. Igen, mesterszakos diákként a Karl Popper tanítványa volt, a szingapúri miniszterelnök Lee-Hsien Loong meg a Bollobás Béláé. Soros befolyásos ember, bizonyos enyhén nárcisztikus tendenciákkal, amely nárcisztikus tendenciák mögött egy rendkívüli intellektus áll (Lee-Hsien Loong is rendkívüli intellektus), de ennyiről van szó és nem másról. Befolyásos ember, aki él is a befolyásával. Jobb híján talán azonosítható (nyilván nem teljes mértékben) a "sorosizmus" azzal a csoportideológiával, amely a Black Lives Matter és az Antifa értelmiségi támogatóival, a globális anti-nacionalista gondolkodásmóddal, a radikális feminizmussal jellemezhető. 1. Jobb híján 2. nem teljes mértékben.
2. Soros György valóban támogat baloldali identitárius (van ilyen szó? most már van...) mozgalmakat, köztük a Black Lives Matter-t, az Occupyt, vagy az Izraelt erősen bíráló BDS (Boycott, Divestment and Sanctions) mozgalmakat. Az, hogy Puzsér Géza genderfasizmusról delirál, nem jelenti azt, hogy nem létezik egy sajátos genderfilozófia, ami például a CEU-n jelenik meg. Én ezt a genderfilozófiát meglehetős neutralitással szemlélem, a BLM-et kevésbé, a BDS-t pedig, bevallom, egyáltalán nem. Az persze lényegében érdektelen, hogy én miről mit gondolok, mert lehet, hogy holnap kicsit mást fogok gondolni ugyanezekről. Azt vélelmezem, hogy Ahmari egy valóságos problémáról beszél, Magyarországon pedig a szügyig szarban gázoló magyar "konzervatív" "elit"-értelmiség öndefiníciós és lojalitási tripjéről van csak szó, amire már eddig is túl sok szót vesztegettem. Őcsény után ezekhez már bottal sem.... Nézzük mit ír Ahmari:
"For many leftists, America’s commitment to liberty and equality before the law has always masked despotism and exploitation. This view long predated Trump’s rise, and if they didn’t subscribe to it themselves, too often mainstream Democrats and progressives treated its proponents—the likes of Noam Chomsky and Howard Zinn—as beloved and respectable, if slightly eccentric, relatives."
Az Amerikai Egyesült Államok története nem volt egészen vaníliafagylalt csokireszelékkel, az 1895-ös Plessy kontra Ferguson döntés következtében az ország egy részében gyakorlatilag legalizálták az apartheidet. A huszadik században több ezer feketét lincseltek meg, volt olyan ember, akit tízezres tömeg előtt elevenen égettek meg, komoly katonai erőt kellett felmutatnia az amerikai elnököknek, hogy a deszegregált iskolákba egyáltalán beléphessenek az afro-amerikai diákok. Ez azonban ötven éve történt, és azok az értelmiségiek, akik szerint a liberális Amerika álarca mögött valójában ugyanaz folyik, mint a Jim Crow törvények idején, ha nem is valódi, de kulturális értelemben vett háborús feszültségeket gerjesztenek. Ezzel nem állítom azt, hogy semmiféle relevanciája sincs a modern polgárjogi mozgalmaknak, de azt már igen, hogy itt egy tudatos ideologizáció folyik, amelyet jelentős amerikai értelmiségiek és, néha, maga Soros György is támogat. Ez még talán beleférne a nyílt társadalom bergsoni-popperi eszméibe, de az már kevésbé, hogy azok, akik ezt határozottabban róják fel nekik -itt általában egyetemi emberekről van szó - időnként olyan támadásoknak vannak kitéve, amelyik már egyáltalán nem fér bele a liberális demokráciába.
3. Szándékosan nem beszélek a Soros-tervről. Ami Magyarországon folyik az a korrupció és az őrület olyan jellegű keveréke, amit most nem szeretnék kommentálni. Az igaz, hogy Soros időnként meggondolatlanul beszél, és most egy ilyen meggondolatlanságára építenek fasiszta gyűlöletkampányt. Azonban eme fasiszta gyűlöletkampányhoz nincs szükség a sorosi milliós-csilliós meggondolatlanságra, az anélkül is pontosan ugyanúgy működne, mint vele. Olyan típusú emberek százezreire, talán millióira van szükség ehhez a kampányhoz, akik nélkül nekem lényegesen nagyobb lenne a családom.
4. Valami derűsebbel szeretném befejezni a posztot. Soros okos ember, gyarló, okos ember, de nem filozófus, nem hivatásos értelmiségi. Ha az lenne a sorosizmus, amiről Ahmari beszél, akkor a ma élő legfontosabb sorosista minden bizonnyal Judith Butler lenne. Judith Butler nem egy yardsale barbie (Tina Fey), mint Ann Coulter, és nem egy leépült, korrupt milliárdosnő, mint az a hölgy, akit jogi képviselőnk most nem javasol megneveznem. Butler Hannah Arendt Chair and Maxine Elliot Professor a Berkeley-n, ő fújja azt a bizonyos passzátszelet, amelyről kedvenc észak-balkáni lótolvajom és az ő egyre méretesebb potroha szokott beszélni. Judith Butler nem egyszerűen radikális feminista, hanem A radikális feminista, és a BLM, BDS és más rövidítések lelkes támogatója. Ő az a feminista, akire Puzsér Béla gondolna, ha egyáltalán tudna olyan komplikált dologra gondolni, mint a Judith Butler. Judith Butler az, akiről még életében fognak menstruáló díványt elnevezni a CEU-ban, hogy egy politikailag kurvára inkorrekt viccelődést engedjek meg magamnak (hashtag I stand with CEU, Orbánék pedig kinyalhatják). Szóval, hogy egyik szavamat a másikba.
"The move from a structuralist account in which capital is understood to
structure social relations in relatively homologous ways to a view of hegemony
in which power relations are subject to repetition, convergence, and
rearticulation brought the question of temporality into the thinking of structure,
and marked a shift from a form of Althusserian theory that takes structural
totalities as theoretical objects to one in which the insights into the contingent
possibility of structure inaugurate a renewed conception of hegemony as bound
up with the contingent sites and strategies of the rearticulation of power. "
Ez az a szövegrész, amiért Judith Butler megkapta a Philosophy and Literature éves Bad Writing Award-ját. Nem, ezt nem Sokal írta, ez valódi. Butlerről és a butlerizmusról az egyik legismertebb kortárs filozófus, Martha Nussbaum írt egy hosszabb esszét, amely esszé szerintem segít abban, hogy eligazodjunk a kortárs amerikai izmusok és kváziizmusok világában.
