Január közepén találkoztam a problémával. Amikor volt egy kis időm ezzel a kérdéssel foglalkoztam, és valahogy éreztem, hogy meg tudom csinálni. Megvolt a stratégia, végtelen gráfokat kellett színezgetni hozzá, és egy idő után nyilvánvalóvá is vált, hogy egy bizonyos módszerrel végrehajtható lenne a tervezet, de az a módszer annyira rohadtul bonyolult volt, hogy nem mertem belefogni. Aztán rájöttem, hogy van egy trükkös áthidaló megoldás. A trükköt sem én találtam ki, valami hasonlóra már használta három francia. A csel mögött a Lokál Lemma volt.
Én a Lokál Lemmát soha sem értettem, mondhatnók, távolról tiszteltem, volt, hogy elolvastam a pontos állítást, de aztán két perc múlva mindig elfelejtettem. Akkor nem volt rá szükségem, most meg igen. A matematikusság ilyen kis epizódokból áll, ezek az epizódok adódnak össze szerencsés esetben történetekké.
G.Fodor Gábor kedvenc bérgyilkosa ma azt a költői kérdést tette fel egy nemközszereplő-közeli rezsimblogon, hogy nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot Lovász László amerikai állampolgársága. Erről is írhattam volna pár mondatot, amely mondatokból büntető- és polgárjogi okokból az alanyok, az állítmányok, és főleg a jelzők kilencven százalékát ki kellett volna törölnöm. Ám G.Fodor Gábor és kedvenc bérgyilkosa nevét már rég el fogja felejteni a világ, amikor még lesznek Argentínától Új-Zélandig mindenféle matematikusok és hozzájuk tartozó íróasztalok, heverők, fürdőkádak és erdei ösvények, ahol és amerre, egyszer csak rádöbbennek azok a matematikusok, hogy a Lokál Lemmát kell használniuk. Azt a kis időt még félseggen is kibírja a Jóisten.
