Nem hiszem, hogy a speciális magyar "konzervativizmusnak" a közeljövőben alternatívája lesz Magyarországon. Ez a konzervativizmus alig hasonlít a nyugati konzervativizmusra, etatista, nacionalista, reakcionárius és enyhén bumburnyák, de...
Ha a választók többsége egy elviselhetően etatista, még kibírhatóan nacionalista, ártatlanul reakcionárius, és legalább is nem komplettül kretén irányba mozdulna el, akkor Orbánt le lehetne váltani. Valakire, akit ma még nagyjából úgy utálunk, mint őt, azonban nem csinált milliárdost a szemfelszedőnőjéből, nem járatta le magát teljesen a Nyugat előtt, valakire, aki még belefér. Mert Orbán már nem fér bele...
Ezt a váltást kizárólag Angela Merkel és társai kényszeríthetik ki, olyan magyar állampolgárok segítségével, mint Csányi Sándor, ebben a váltásban az ellenzéknek gyakorlatilag nem lenne szerepe. Az ellenzék ellenzék maradna, én is ellenzéki maradnék, de ellenzékinek lenni egyáltalán nem rossz dolog, időnként kifejezetten jó.
Közvetlenül Orbán mögött ma elmebetegek és közönséges bűnözők állnak, ezzel a Nyugat is tisztában van, ugyanakkor senkinek sem érdeke az instabilitás Magyarországon. Nehéz döntés előtt állnak az európai konzervatívok, én inkább fogadnék arra, hogy megtartják maguk között Orbánt, mint arra, hogy nem, de ennyire még sohasem fénylett a lapát.
Orbán már minden határt átlépett, őt már komoly, magára valamit is adó ember nem fogja elvállalni, ő a hatalomban is pária marad. Arra nincs lehetősége, hogy Putyin segítségével konzerválja a hatalmát, Merkel és Juncker nélkül ő egy senki, Orbán Magyarországa az uniós támogatásokból tartja fenn magát.
Tudomásul kell venni azt, hogy a legjobb, ami Orbán után jöhet, az egy emberarcú FIDESZ, de egy emberarcú FIDESZ-szel ki lehetne egyezni, egy emberarcú FIDESZ Magyarországa már élhető lenne.
Nem a hatalomról kell álmodoznunk, csak egy olyan országról, ahol a kormány nem uszít nácikat a saját polgáraira, ahol a rasszizmus kínos, ahol esetleg nem teljesen legalizálják a melegházasságot, de a kormánypárt képviselteti magát a Pride-on, ahol maximum Csányik vannak és nem Mészáros Lőrincek, ahol nem mindenki tündöklő tehetség a közmédiában, de nincsenek feketelisták, ahol a magyar konzervatív miniszterelnök néha együtt vacsorázik Erdő Péterrel és Michael Ignatieffel, ahol a tudomány talán nem fontosabb, mint a futball, de esetleg kiegyeznek egy döntetlenben, ahol esetleg Lánczi András rektor maradhat, de Géfodornak, Habonynak és Schmidtmáriának takarodnia kell.
Annak az országnak újra lenne méltósága, nem nagyméltósága, csak afféle kicsike, és az emberek néha egymásra mosolyognának az utcán és nem kutakodnának a másik szemében, mert nem kell kutakodniuk többé a másik szemében.
