(a zárójelen kívüli idézett részben olvasható a népszavazás értelme, ez lenne itt a poszt vége)
P.S. 1792. szeptember másodika és hetedike között Párizsban 232 papot öltek meg, közöttük ötöt a Saint Paul-Saint Louis templomban, amelyet el is vettek a katolikusoktól a forradalom hivatalos vallása az "Értelem Kultusza" nevében. Itt gyújtottam gyertyát Jacques Hamel atya emlékére, akit iszlamista elmebetegek gyilkoltak meg. Franciaország hadban áll a radikális iszlámmal, állig felfegyverzett rendőrök és csendőrök járőröznek a templomok környékén, de valójában szinte mindenütt, a Défense-tól a Marais negyedig. Az áruházakban biztonsági őrök vizsgálják át a belépőket, a Szajna alsó rakpartjának lehajtóján rendőrautók állnak.
A katonák, rendőrök, csendőrök és biztonsági emberek nem elhanyagolható százaléka láthatóan arab/maghreb származású, ahogy a kedves pincér a kis caféban, a recepciósunk, a zöldséges, a buszvezető, és persze az oktatási miniszter Najat Vallaud-Belkacem is.
A "fiche S"-en, a nemzetbiztonságra veszélyesnek tartott személyek listáján, ma több mint tízezer név szerepel, köztük volt Amedy Coulibaly (ő gyilkolt a kóser boltban tavaly) és Hamel atya gyilkosa Adel Kermiche is. Ez egy borzalmas ügy, valóságos háború, amelyet a franciáknak kell megvívniuk, de nem a saját muszlim közösségükkel, értsd több millió francia emberrel (ezt a baromarcú Bayer Zsolt vélhetően sohasem lenne képes felfogni), hanem őrült fanatikusokkal. Ez a háború sajnos olyan lépéseket követel Franciaországtól, amelyeket egy liberális embernek nagyon nehéz elfogadnia, szerencsére én inkább vagyok "francia", mint liberális (de képes vagyok megérteni a liberálisabb barátaim félelmeit). Nem tűrhető el az, hogy mindenféle szalafista csoportok támogassanak mecseteket, és nem lehetséges, hogy kizárólag a "clear and present danger" legyen a szólás szabadságának kritériuma (persze Franciaországban ez sohasem volt teljesen így, de elképzelhető, hogy egy napon talán az Egyesült Államokban sem lesz az, bár én nagyon szeretném, ha ez a nap sohasem jönne el), nem lehet uszítani a köztársaság ellen, a keresztények ellen, a zsidók ellen, a melegek ellen, és aki mégis megpróbálja, az ellen a lehető a legkeményebb módon kell fellépni, és az nem tényleg nem néz ki jól, és csak olyanokra szabad bízni az ilyesmit, akik nem találnak benne élvezetet.
A pápának természetesen igaza van. Ki kell mondania, hogy nem csak az Iszlám nevében követtek el borzalmas bűnöket, sőt a legborzalmasabb bűnöket nem az Iszlám nevében követték el. Neki ezt ki kell mondania, mert ő Jézus Krisztus egyházának vezetője. Nekem nem kell kimondanom (jó, ha nem feledkezem el róla, és tucatnyi meggyilkolt rokonom, akiket bizony nem muszlimok öltek meg emlékeztet rá, ha esetleg elfelejteném), számomra ez most egy nagyon konkrét háború, egy nagyon konkrét vallás fanatikusaival, de nem a pincérrel, a zöldségessel vagy Najat Vallaud-Belkacemmel, mert aki velük akar háborúzni, azokról tudnunk kell, hogy csak a vér szagára jöttek elő onnan, ahová hetvenegy éve taposták őket.
Ehhez az egészhez Orbán Viktornak, és az ő pimfli kis népszavazásának semmi köze. Az a népszavazás Habony Árpád következő thaiföldi barátnőjéről, és az ő hasáról felszívható porszerű anyagról, bizonyos Tiborcz úr által elbirtokolt megyei jogú városokról, gázszerelők, fogorvosok, kedvelt maffiózók csilliárdjairól szól, és Orbán miniszterelnök úr ezen célok érdekében akár mákos bejglit is rendezhetne népszavazás helyett.
Ez itt csak egy professzionálisan működtetett politikai gépezet, amelyik nem ismer sem istent, sem embert, és bármikor kihozza a legrosszabbat a szerencsétlen magyar népből, amelyet lassan felzabál.
