1945. május 13.-án, pontosan öt évvel a híres "Blood, Sweat and Tears" szózat után, Winston Churchill beszédet mondott a rádióban. A háború véget ért, Nagy-Britannia legyőzte a náci Németországot. Churchill beszédének van egy részlete, amelyik a körülményeket tekintve különösnek tűnik, t.i. meglehetősen durván támadta Éamon de Valera ír miniszterelnököt. de Valera pár nap múlva szintén rádióbeszédben vágott vissza Churchillnek. Úgy két héttel azelőtt, de Valera meglátogatta a dublini német követet Edmund Hempelt, hogy részvétét nyilvánítsa Adolf Hitler halála miatt. Ez komoly.
1916. április 24.-én tört ki a Húsvéti Felkelés Dublinban. A postahivatal épülete előtt Patrick Pearse olvasta fel a Köztársasági Kiáltványt az ideiglenes kormány nevében. A felkelők egy hétig tartották magukat, de miután az angol csapatok elkezdték ágyúzni a belvárost és több száz dublini polgár meghalt, Pearse és társai megadták magukat. A felkelés egyik parancsnoka egy bizonyos Éamon de Valera volt, akit először halálra ítéltek, majd a halálos ítéletet életfogytiglani fogságra változtatták. 1973-ban még ő volt Írország elnöke.
Az angolok a proklamáció valamennyi aláíróját kivégezték. Dublinban ma száz méterenként tűnik fel Pearse, Plunkett, MacDonagh és a többi agyonlőtt forradalmár fényképe, a falakon száz és száz példányban olvasható a kiáltvány. Az írek jelentős része nem támogatta a felkelést, és egy, az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló viszonyt képzelt el az angolokkal. A felkelők teljesen értelmetlen legyilkolása százezreket fordított a Birodalom ellen. Az angol politikusok ezt a kivégzés napján is sejtették már, úgy gondolták, hogy elég lett volna letartóztatni és másfél év után minden további nélkül szabadon engedni Pearse-éket. Azonban a brit hadsereg helyi parancsnoka minden áron példát akart statuálni.
A bukott felkelés után két évvel kitört az ír függetlenségi háború, ami aztán az ír-angol békeszerződéssel ért véget (és ezzel kezdetét vette az írek közötti polgárháború, mely folyamán több írt végeztek ki az írek, mint az angolok összesen a felkelés és a függetlenségi háború idején).
1973 után de Valera utódja az elnöki székben az az Erskine Hamilton Childers lett, akinek az apját, Michael Collins meggyilkolását megbosszulandó, (Collins korábban a barátja volt) kivégezték. Ekkor a miniszterelnök Liam Cosgrave volt, akinek az apja William Thomas Cosgrave, nem is kell mondanom, szintén vezető szerepet töltött be a felkelésben és a függetlenségi háborúban, és bizony több ír forradalmár kivégzéséért volt felelős, vélhetően Robert Erskine Childers kivégzéséért is. Az ő nagybátyját viszont a de Valera-párti, tehát kiegyezésellenes erők gyilkolták meg.
Kellene most ide egy jó kis áthallás. Hogy így meg úgy. Mert tulajdonképpen. De nem lesz.
