5. Mielőtt a lényegre térnék - már ha egyáltalán a lényegre fogok térni, mert minden kitelik tőlem - szükség van pár további magyarázó jellegű mondatra.
(a) Nyilván van véleményem a konkrét magyar történetről, a konkrét magyar baloldalról, konkrét magyar baloldali gondolatokról, de ettől kénytelen leszek elvonatkoztatni.
(b) Az angol nyelvben "loaded words"-nek nevezik azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek már puszta megfogalmazásukkal is megpróbálnak érzelmeket kelteni. Sajnos a magyar nyelvben szinte minden politikával kapcsolatos kifejezés képes "loaded words"-ként viselkedni, a "baloldaliság" különösen.
(c) Az én kontextusom, amiből ki lehet majd ragadni a szövegeim, Nagy-Britannia. Megengedhetem magamnak azt, hogy elvonatkoztatok valamitől, nekem semmivel sem lenne jobb vagy rosszabb, ha a magyar baloldal hatalomra kerülne, ami lényegében a brit baloldalról is elmondható. Vághatnék arcokat, vehetném harciasabban a levegőt, de az igazság az, hogy nekem Orbánék egyáltalán nem ártottak, engem nem bántottak, nem fenyegettek, nem próbáltak tönkretenni, de ez sajnos nem mindenkiről mondható el azok közül, akik meg fognak szólalni ebben a vitában.
(d) Érdemes lenne összehasonlítani a Jeremy Corbynt (róla nagyon sokat lesz még szó) támogató keménybaloldali (a szélsőbaloldali "loaded word", ezért a hard left kifejezést magyarítom) Owen Jones, vagy a brit Papp Réka Kinga, Penny "PennyRed" Laurie jövedelmét a magyar hard left publicisták, és a konkrét magyar Papp Réka Kinga jövedelmével. Tamás Gáspár Miklós és Szalai Erzsébet a Kettősmérce felkért hozzászólói. Mindkettőjüket nyugdíjazni próbálták az állásukból, (azt hiszem csak az utóbbit sikerült), és azt gondolom, hogy vannak anyagi problémáik, a brit Tamás Gáspár Miklósnak és a brit Szalai Erzsébetnek meg egymillió font értékű ingatlana van valamelyik kellemes egyetemi városban. Ettől sem lehet eltekinteni. A magyar baloldali értelmiség vagy marginalizálódott, a szónak esetleg igen durva értelmében, vagy mindig is a margón volt. A brit baloldalnak a választási vereségtől függetlenül komoly politikai és intézményi pozíciói vannak. A magyarnak meg semmilyen.
(e) A brit baloldalnak azért van egy tradicionális pártja, amelyen belül a különböző irányzatok mindig jól elkülöníthetők voltak, a magyar baloldalon belül pedig pártharcok vannak, időnként nagyon elkeseredett és durva pártharcok, ráadásul a fiatal baloldaliak általában nem nagyon szimpatizálnak a politikai baloldal pártjaival. Itt minden mondat felhasználható valamilyen politikai célra, és általában ritka gusztustalan politikai célokra szokták felhasználni a mondatokat.
6. A Corbyn-jelenségből fogok kiindulni, és talán oda is fogok visszaérkezni. Jeremy Corbyn 32 éve hard-left képviselő, igazi backbencher (tehát soha semmilyen funkciója nem volt), a teljes esélytelenségből lett abszolút esélyese a brit Munkáspárt vezetőválasztásának. Állami kézbe venné a közműveket (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), akár az EU-val is ölre menne az unortodox gazdaságpolitikája védelmében (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), élesen ellenzi a megszorítások politikáját (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), gazdaságélénkítésre akarja használni a bankrendszert (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), megemelné a társasági adót és a legmagasabb jövedelműek adóját (itt a vége a kis viccelődésemnek). Corbyn külpolitikai nézetei eggyel unortodoxabbak a gazdaságfilozófiájánál, teljesen nyíltan Amerika-ellenes, bocsánatot akar kérni Nagy-Britannia iraki beavatkozása miatt, le akarja építeni a brit nukleáris ütőerőt és nem lenne ellenére, ha az ország elhagyná a NATO-t. Ellenfelei is elismerik általában, hogy velejéig tisztességes ember, aki kiskertben termeli meg a karalábéját, rettenetes zakókat hord, ha nem éppen valami borzasztóbbat, és mindig azt mondja, amit gondol. Úgy gondolják, hogy a Labour örök ellenzéki szerepre lesz ítélve Corbynnal, politikája megvalósíthatatlan, képviselhetetlen és bár ő személy szerint nem idióta, a politikája az.
Egy olyan emberről van szó, akit a jobboldali lapok azzal támadtak (ez komoly), hogy fiatalabb korában kanállal ette a paradicsomos konzervbabot a hűtőszekrény előtt. Ez az ember tizenkét év házasság után elvált a gyönyörű chilei feleségétől, mert az nem volt hajlandó a fiúkat egy rendes, pocsék brit állami középiskolába járatni (hanem helyette egy elitebb, de még mindig állami és ingyenes középiskolába adta). Csavar a történetben, hogy ezzel párhuzamosan minden támogatást megadott a feleségének, és példamutatóan viselkedett vele. Utólag azt mondta, hogy képtelen lett volna elviselni, hogy politikusként az angol comprehensive iskolák javításáért küzd, magánemberként meg grammar schoolba adja a gyerekét. Képzeljük el egy pillanatra, amikor Orbán Viktort megvádolja a Népszava, hogy ahelyett, hogy tisztességes politikusként közpénzből vásárolt volna magának stadiont, stikában a saját pénzéből vett afgán migránsgyerekeknek tejet, zsemlét és kifestőkönyvet.
7. Arról van szó, hogy Corbyn nem a győzelem reményét adja vissza fiatal aktivistáknak, régi munkáspárti kádereknek, nyugdíjas bányászoknak, oxfordi egyetemi professzoroknak ..... hanem a lelküket. A technokratább gondolkodásúak előbb Tony Blairként kellene megnyerni egy választást és utána esetleg nemcsak álmodozni lehet a változásokról, hanem bizonyosakat, persze nem egészen azokat, amelyeket szeretnénk, de azokat, amelyek választástechnikailag megvalósíthatók, meg is lehetne csinálni. Azok az emberek, akik most Corbynnak tapsolnak, azt mondják, nem tudják vállalni Tony Blair örökségét, a választástechnikai megvalósíthatóságokat, a kegyetlen és kiszámított harmadik utat. Ők az első utat keresik, a Yellow Brick Road-ot, amelyik talán nem létezik, de ha létezne, olyan irányba vezetne, amely irányért érdemes élni.
(folyt. köv)
