Katona József Színház 2014. november 5.
Isten nyugosztalja édesjódrágacsurkapistabácsi, hogy megmondta anno, hogy ez az Ascher café mekkora egy métely.
Az.
Engem például folyamatosan mérgez a Katona. Sűrűn járok ide, de ez az előadás a kedvencem lesz egy darabig.
Kortárs francia dráma ritkán láthatunk ilyet. Nem értek hozzá — sajnos — ha meg kéne fogalmaznom, azt mondanám, szkeccs színház. Néhány perces jelenetek, mind a párkapcsolati problémák körül. Hétköznapiak, képesek elhidegíteni és kinyírni bármilyen kapcsolatot. Eltemetett, vagy soha ki nem mondott titkok, amin az egyik fél csak nevet, a másikból gyilkos ösztönöket hoz ki.
Szinte díszletmentesen, egy kanapén és akörül játszódik az egész, de a zseniális színészi játék miatt ez szinte mindegy is.
Olyan, mintha egy trambulinon ugrálnánk: egyszer fent, egyszer lent. A súlyos mélységekből frenetikus humorral röpít a magasba, csak kapkodjuk a levegőt.
Tudom, hogy ez egy nagyon komoly társulat, tehát elvárható a jó játék, de itt a színészek valahogy gyomorból hozzák a figurákat — sehol egy bicsaklás. Mindenki főszereplő és mindenki hibátlan.
Mégis kiemelem Szirtes Ági és Kulka János 27 év házasság után jelenetét — mélyebb, mint a Mariana-árok.
És ami az előadást felejthetetlenné teszi, az alcím, Szécsi Pál dala. Körbelengi, mindenhol ott van, még az egyik jelenetben megszólaló mobiltelefon csengőhangja is ez. Ez a végig ott döngicsélő zene az, ami a szkeccs színházból egy kerek egész és érett előadást varázsol.
