No, de lesz ez másképpen is. Eddig és netovább! (Csipike a gonosz törpe)
Csipike az erdőben élt. Akárcsak Madár, Nyúl, Vadmalac és Sün. Valójában persze nem benne élt az erdőben, hanem csak mellette. Madár, Nyúl, Vadmalac és Sün élt az erdőben, Okapi, Gnú, Gepárd és Szurikáta pedig valahol egészen máshol. Csipike tehát az erdő mellett élt, és egész nap arról álmodozott, hogy egyszer neki is lesz egy 708 négyzetméteres ingatlana, beépített melluszodával és elektromos guminővel.
Kora hajnalban kelt. Forrás vízében egykettő megmosdott, majd a Korhadozóbélű Vén Fenyőfához sietett, és azt mondta neki: Nem elemző vagyok, hanem politikai gondolkodó! A Korhadozóbélű Vén Fenyőfa pedig arra gondolt, tényleg ki nem szarja le, hogy Csipike elemző vagy politikai gondolkodó.
Kazuár, Emu, Vombat és Kenguru sem laktak az erdőben, hanem inkább kieszeltek valamit. Élt az erdő mellett egy étolajgyáros, aki étolajat akart gyártani. A hülyéje. Kazuár, Emu, Vombat és Kenguru meg felajánlották neki, hogyha odaadja nekik Sierra Leone éves dzsídípijét, akkor sem gyárthat feltétlenül étolajat, de legalább nem veszik el a bajuszkötőjét.
Valójában reggelizhettek volna madársóskát édesgyökérrel, de ők jobban szerették a kékbálnasteak-et kelemenanna ágyon. Telt múlt az idő az Óriásnagy Bükkfa és az Erdei Tisztás között, és vélhetően Miamiban is, ami esetükben kicsit relevánsabb.
Csipike a gonosz törpe háromnégy is megmosdott a forrás vizében, írt valamilyen fontos tanulmányt öthat, hosszú, bonyolult és teljesen értelmetlen mondatokkal próbálta szédíteni a lányokat a Vakok Intézetében, de hétnyolc és még mindig nem volt melluszodája. Ekkor azonban megszólította őt egy erszényes emlős. Nem elemző vagyok, hanem politikai gondolkodó! — köszönt vissza Csipike. Kussolj már! — válaszolta kedvesen az erszényes emlős, és a tárgyra tért. Kellene nekünk egy nagyméretű épület, amelyikben elfér két-három trillió dollár, te benne ülnél, néznél okosan, aztán ha valaki megkérdi, hogy mi van itt, azt mondanád, hogy semmiképpen sem két-három trillió dollár. Nemvagyokelem — kezdte volna Csipike. Akkor megállapodtunk — nyugtázta az erszényes emlős.
Az étolajgyáros elszontyolodott. Sejtette ő kikkel áll szemben, mármint ritka nagy állatokkal, de nem tudta, mitévő legyen. Ekkor találkozott az Oroszlánnal. Oroszlán pedig nem örült annak, amit az étolajgyárostól hallott. Úgy gondolta, hogy a legjobb talán az lenne, ha valahogy elérné, hogy Kazuárnak, Emunak, Vombatnak és Kengurunak szét legyen rúgva a segge. Nem volt egy nagyon komplikált lélek az Oroszlán, ezért — mintegy kezdetnek — gyorsan szét is rúgta Kazuár, Emu, Vombat, Kenguru, de még a kicsi Kacsacsőrű seggét is. Aztán kezdte elölről.
Eddig és netovább! — mondta Csipike. Egy pillanatra meg is ijedt, mert általában azt szokta ilyenkor mondani, hogy ő nem elemző, hanem politikai gondolkodó, de aztán inkább folytatta. Az Oroszlán beleavatkozik a szuverén ügyeinkbe! Mert az Oroszlán irigyli azt, hogy az erdő lakói, és különösen Mókus, Szajkó, Ürge és Kecskebéka mennyire szeretik és tisztelik Kazuárt, Emut, Vombatot és Kengurut! Oroszlán azt terjeszti róluk, hogy mindent elloptak, pedig ez nem igaz, a Kerek Erdő közepében álló Kucsmagombát sem lopták el (ez volt az a pillanat, amikor Vombat integetni kezdett a kezével, hogy ezt az irányt inkább nem kellene folytatni)!
Ilyenkor szokott vége lenni a mesének, de ez a mese csak mostanában kezdődött el, és könnyen lehetséges, hogy még eltart vagy húsz évig. Lehet, hogy Kazuár, Emu, Vombat és Kenguru fájó seggel, de továbbra is boldogítja majd az erdő lakóit, Csipike is megkaphatja azokat a jelentős importtartalmú szexuális segédeszközöket, amelyekkel bearanyozhatja az életét.
Persze alakulhat másként is. A Dodó is mesélhetne róla, hogy milyen az, amikor....
