Hónapok óta nem jártunk a jazz klubban. Lausanne-ban voltunk, aztán Pesten, és mindig közbejött valami. Hétfő esténként idős emberek játszanak a pubban. Nem tudom mikor kezdték el, sok-sok évvel ezelőtt. A pub névadója egy helyi úriember volt, a háza úgy száz méterre van a pubtól. Ő egy egyszerű ember volt, csak a kedves papája meg a fia volt Anglia királya. Ez egy ilyen ország.
Eredetileg a zongoristáról akartam írni. Amikor először itt jártunk egy sarokban ült, a sörét itta, nagyon-nagyon lassan, ahogy errefelé isszák. Aztán a szünetben odaült a zongorához. A jazz erről szól. A nyolcvanhárom éves törékeny öregemberekről, akik a szünetben odaülnek a zongorához. Olyanok, mint a mi cigányzenészeink. Elég egy szó, egy félmosoly, és tudják, hogy mikor lép be a basszgitáros, a klarinétos és a pozános. Akkor is játszotta már ezt a számot, amikor én még pajzán gondolat sem voltam.
A Harcsa Veronika jut róla eszembe, a kislány, aki kiáll az emberek elé, fehéren és ötvenkilósan, mint egy inverz Aretha Franklin, aztán mégis működik a dolog. Mindig működik a dolog, ha az ember belerakja az életét. Mindig erről írok. Arról, hogy az embernek bele kell raknia az életét a dolgokba.
Szünet volt, a pozános, alig fiatalabb mint az apám, odajött hozzánk. Beszélgettünk. Szimpla angliai történet. A helyi Kétfarkú Kutya Párt tagjaként kezdett politizálni, aztán - egyszerű brit kocsmáról van szó - EP képviselő lett a radikális párt színeiben és egy ideig ő volt a párt főtitkára. Annak a radikális jobboldali pártnak, amelyik most éppen megnyerte a brit EP választást. Nukleáris fizikából doktorált és a monetáris politika professzora lett. Belerakta az életét a dolgokba. Fogalmam sincs, hogy milyen politikus volt, de szeretem, ahogy pozánozik.
Nem ő volt az első EP képviselő, akit ismertem. Már írtam anyám gyerekkori barátnőjének a fiáról, aki szintén EP-képviselő lett. A FIDESZ EP-képviselője, ha valakinek esetleg kételyei lennének. Szeretem ezt a fejlődési ívet, olyan jellemző. Soha nem leszek angol, legfeljebb angolmagyar, mint valami hathárom.
Ma egy kicsit kevesebbet értek a világból annál, mint amennyit tegnap értettem. És ez csodálatos.
