Erről jutott eszembe.
Több mint húsz évvel ezelőtt egy amerikai egyetemen találkoztam Vujity Trvtkóval. Én diák voltam, ő meg hangérien dzsurnaliszt, legalábbis a plakátokon így hirdették az előadását. Az akkori tolmácsa egy fiatal matematikus volt, régi ismerősöm, ma médiamilliárdosként tengeti az életét, korábban szintén doktorandusz volt Amerikában. Másnap egy szerb-amerikai üzletember tartott előadást, és Trvtko kérte, hogy legyek én a tolmácsa.
A terem tele volt szerbekkel, bosnyákok nem nagyon voltak az egyetemen, őket leginkább palesztin diákok képviselték. Volt egy kis hangulat, bár nem tűnt vészesnek. Az előadás (rendkívül unalmas volt, szoftnacionalista felhangokkal), után lehetett kérdezni. Trvtko feltette a kezét.
Nagyon örülök, hogy itt lehetek, magam is sokat foglalkozom a jugoszláviai eseményekkel.....blablabla
I am very happy to be here...blablabla
Magyar újságíróként nagyon fontosnak tartom, hogy.... blablabla
As a Hungarian journalist, I think it is very important that ..... blablabla
Mindazonáltal azt gondolom, hogy Ön egy egy náci.
...... (nem kapok levegőt) He said that you are a nazi.
A palesztin diákok tapsoltak, a szerbek viszont a maguk szelíd, kontemplatív, de a historikus finomságokra kissé érzékeny módján fejezték ki érzelmeiket. Akkor vettem észre, hogy az egyetemi rendőrség is érdeklődik a jugoszláv történelem problematikája iránt. Az előadó nem volt kifejezetten boldog (én sem), emelt hangon közölte, hogy hány hozzátartozóját ölték meg a nácik, kikéri magának, és így tovább. Én meg lefordítottam a Trvtkonak, hogy kb. mi van, és azt is jeleztem, hogy esetleg valamivel tempósabban kellene elhagynunk a termet a szokásosnál.
Mentünk volna, de az ajtóban utunkat állta pár szerb hallgató. Lehettek volna félméteresek, egyméteresek, másfél méteresek, de ezek a fiúk aznap úgy döntöttek, hogy inkább kettő méteresek lesznek. Az egyikükről később tudtam meg, hogy az egyetem testépítő-bajnoka, és nem lepett meg a dolog. A rendőrség, konkrétan egy rendőr, egészen közel volt, de azért én meglehetősen ideges voltam. szemben pl. Trvtkóval, aki pofátlanul vigyorgott. A szerbek részben angolul, részben hangosan jelezték nemtetszésüket, én próbáltam volna fordítani, hogy kb. mekkora bajban vagyunk, amikor is Trvtko elkezdett ezen az érdekes szláv nyelven beszélni.
A következő pillanatban a vállát lapogatták a szerb fiatalemberek.
Az az érzésem támadt, hogy elég jól beszél szerbhorvátul, már ha ez ennek a nyelvnek a politikailag korrekt megnevezése. Nem tűnt kamuhorvátnak. Komplett bolondnak tűnt, aki nem ismer sem Istent, sem embert, de kamuhorvátnak egészen bizonyosan nem.
