Összeállításunk azokról szól, aki egynél többször jutottak fel a világbajnoki dobogó valamelyik fokára. Mivel nem hisszük, hogy egyedül az arany üdvözít, listáztuk azokat is, akik többször jártak közel a Nagy Dicsőséghez, de-mert mindig van jobb- nem érhettek oda.
Mivel elég szép számban vannak, törekszünk a tömörségre.
Elsőre az aranyat is elérők több, mint félszáz fős táborát tekintjük át. (Megjegyzés: csak azokat vettük figyelembe, akik egy-egy adott VB-n pályára is léptek, a nem játszó kerettagokat nem.)
3 arany
Pelé, a brazil foci emblematikus figurája négy világbajnokságon járt 1958 és 70 között, ő az egyetlen háromszoros világbajnok. A csatárzseni 14 VB-meccsen 12 gólig jutott, ezzel ott van a VB-történet legjobb 10 góllövője között. Két VB-döntőn is gólt szerzett, valamint a Santos játékosaként kétszer nyert Világkupát.
2 arany, 1 ezüst
Cafú, a brazilok támadó szellemű jobbhátvédje 1994 és 2002 között szerezte érmeit. Ott volt mindhárom világbajnoki döntőn, vesztett is, nyert is. Ezt még Pelé sem mondhatja el magáról, neki 1962-ben sérülés miatt kimaradt a csehszlovákok elleni döntő.
2 arany
A VB-k történetében két csapat tudott csak duplázni, az olaszok 1934-ben és 38-ban, a brazilok 1958-ban és 62-ben. Tőlük kerülnek ki a kétszeres világbajnokok. Eltérő elvet követtek: az olasz csapatot erősen fiatalították a következő VB-re, a brazilt igen kevéssé.
Giovanni Ferrari (1907-1982) a Juventus, az Inter és a Bologna színeiben villogott a 30-as években. Támadó balösszekötőt játszott leginkább. 44-szeres válogatott volt, 14 gólig jutott. Még megélhette az olaszok harmadik VB-győzelmét, 82 decemberében hunyt el.
Giuseppe Meazza (1910-1979) azzal kezdte a pályáját, hogy első bajnoki évében 29 meccsen 38 gólt termelt az Internek. A 34-es VB-győzelem idején a csapat esze, motorja és vezére. 38-ban még mindig nélkülözhetetlen kiegészítő ember. Halála után a milánói San Siro stadion felvette a nevét.
Eraldo Monzeglio (1906-1981) A Bologna, majd később a Roma játékosa volt. 1934-ben jobbhátvédként végigjátszotta a VB-t, 1938-ban viszont csak az olaszok első meccsén szerepelt már, aztán Foni került a helyére.
Gilmar (1930-2013) három VB-n őrizte a brazil hálót, 1958-ban és 62-ben sikerrel. A Santos játékosaként, Pelé klubtársaként kétszer nyert Világkupát. Legendásan babonás volt, meccs előtti rituáléit mindig megbámulta a közönség. Örök vita a braziloknál: ki volt a jobb kapus, ő vagy Taffarel?
Djalma Santos (1929-2013) jobbhátvédként 4 VB-n volt ott 1954-től. Sebes Gusztáv azt mondta róla: „ahogy ez az ember hátvédet játszik, úgy azt nem tudja senki.” Támadni is tudott, úgy tartják, hogy Roberto Carlos és Cafú az ő örökségét vitték tovább.
Nílton Santos (1926-2013) balhátvédként 3 VB-n lépett pályára, már 1954-ben is, ellenünk. Ő volt a kevésbé kalandozó típus, szigorú emberfogóként ismerték. 16 évig volt a Botafogo oszlopos tagja, több, mint 700 meccset játszott náluk.
Zito védekező középpályásként vált ismertté a Santosban, Pelé és Gilmar társaként a két világbajnoki cím mellé kétszer nyert ő is Világkupát a legjobb európai klubok ellen a hatvanas évek elején. Kevés gólja közül az egyik épp a 62-es VB-döntőre esett.
Garrincha (1933-1983) volt a világ legveszélyesebb jobbszélsője az ötvenes évek végén és az azt követő pár évben. A gyermekkori angolkórból adódó furcsán görbülő lábak követhetetlenül szédítő cselekre voltak képesek. A 62-es VB-n Pelé kiesése után nagyon sokat köszönhettek neki a brazilok.
Didi-t (1928-2001) tekintették karmesternek az 1958-as és 62-es brazil csapatokban. Már 1954-ben is csapattag. Passzai, kiugratásai, játékszervező készsége, hulló falevél-szabadrúgásai legendásak voltak. 1958-ban a torna legjobb játékosának választották.
Vava (1934-2002) meglepően kevés, alig 20 válogatottsága jórészét a vb-ken töltötte el. Előretolt csatárként a befejezés volt a feladata. Ennek elég jól eleget tett, mindkét VB-döntőn gólt rúgott, 58-ban a svédeknek kettőt is. Didivel szinte telepatikusan értették egymást.
Zagallo volt balszélen a csapat szorgos, védekezni is hajlandó mindenese. A beceneve: Hangya. Edzőként az 1970-es világbajnok csapat szövetségi kapitánya, 1994-ben a következő brazil győzelemnél Parreira kapitány segítője, 1998-ban a VB-ezüstérmes gárda edzője.
1 arany, 2 ezüst
A 80-as években és 90-ben a német válogatott 3 döntőig jutott a VB-ken. Ha nem is játszottak minden fináléban, akad azért két játékos, aki mindhárom menetelésnél ott volt.
Lothar Matthäus, a kitűnő középpályás, a 150 válogatottságot számláló német csúcstartó 1982-ben még csak csereként, 2 mérkőzésen segítette csapatát. 1986-ban már alapemberként szerezte második VB-ezüstjét. 1990-ben, amikor a Nationalelf végre a csúcsra ért, a csapat vezéregyénisége, a torna legjobb játékosa, Aranylabdás és minden lett egyszerre. Még két VB-n járt, jóval kevesebb sikerrel, de 5 VB-vel rajta kívül csak Antonio Carbajal, mexikói kapus dicsekedhetett.
Pierre Littbarski, az 1. FC. Köln gyors, kitűnően cselező szélsője a három nagy torna közül az 1982-es és az 1990-es döntőin játszott, 1986-ban több meccsen szerepelt a csapatban. A mindössze 168 centis támadó váratlan megoldásaival, megugrásaival, nem tipikusan német játékával külön színfolt volt azokban az években.
1 arany, 1 ezüst, 2 bronz
Miroslav Klose éremgyűjteménye egyedi darab, csak neki van 4 érme a világbajnokságokról. 2002 és 2014 között négy tornán szerepelt, 24 meccset játszott, 16 gólt szerzett. A VB-k góllövőlistáján minden idők legeredményesebb játékosa. Mondják, csoportmeccseken, kisebb csapatok ellen termelte főként a találatait. A gól azonban mindenhogyan gól. Szerénysége és szorgalma emelte ki a nála sokszor jobb képességűnek tartott, sztárolt csatárok közül.
1 arany, 1 ezüst, 1 bronz
Az érmek teljes sorával hárman rendelkeznek, mindhárman a hatvanas-hetvenes években mind nagyobb szerephez jutó NSZK-válogatott tagjai voltak.
Franz Beckenbauer a legelegánsabban játszó libero talán a foci teljes történetében. Szerelései, indításai, védekező és szervező munkája alapján a világ akkori legjobbjai közt jegyezték. Ott volt 1966-ban a döntőn, amikor a Wembley-ben Bobby Charltonék legyőzték a németeket, ott volt Mexikóban, amikor hajszálon múlt a döntőbe jutás az olaszok ellen. Végül ott volt akkor is, amikor 1974-ben csapatkapitányként végre felemelhette a kupát a hollandok elleni győzelem után, a tomboló német közönség előtt. 1990-ben a VB-győztes német csapat szövetségi kapitánya.
Wolfgang Overath kemény, hajtós támadó középpályás volt, jó szervezőkészséggel és hatalmas lövésekkel. A Wembley-ben, 1966-ban vesztes csapat tagjai közül csak ő maradt meg az 1974-es végső döntőre Beckenbaueren kívül. Képességeit jó jelzi, hogy Günter Netzert, a 72-es EB-csapat oszlopát tudta a kispadra szorítani az otthoni VB-n.
Horst-Dieter Höttges 1965 és 74 közt az NSZK védelmének erőssége. Szívós emberfogó, kemény szélsőhátvéd. Beceneve sokat elárul: ”Vaslábú”. Ő is ott volt mindhárom említett VB-n, de a világbajnoki címet hozó 74-esen már csak egy csoportmeccsen játszhatott.
1 arany, 1 ezüst
Nincs furcsább annál, amikor a sors két esélyből egyet enged megvalósulni-az sem mindegy, milyen sorrendben.
Luis Monti (1901-1983) a 30-as évek egyik legkeményebb argentin középpályása, ezüstérmét az 1930-as döntőben még hazája színeiben szerezte, Uruguay ellen. Aztán honosíttatta magát Olaszországban, befért a 1934-es csapatba és világbajnok lett Itáliával.
Attilio Demaría (1909-1990) egy-egy mérkőzésen játszott 1930-ban és 34-ben is a VB-ken. A jó kiegészítő embernek számító balösszekötő argentin színekben Mexikó legyőzésében segédkezett, rá 4 évre honosított olaszként a spanyolok elleni megismételt meccsen vetették be.
Paul Breitner a 70-es, 80-as évek egyik legjobb balhátvédje. A támadó szellemű, jól lövő, technikás német játékos nyolc év különbséggel nyerte 2 érmét. 1974-ben Beckenbauerék oldalán ő egyenlített 11-esből a hollandok elleni döntőn. 1982-ben pedig ő rúgta a becsületgólt az olaszok elleni vesztes mérkőzésen. Vavá és Pelé mellett ő volt a harmadik, akinek két döntőn is sikerült a hálóba találnia.
Az argentin válogatott 1986-ban és 1990-ben is döntőzött a németekkel, egyet nyertek, egyet veszítettek. A csapat 7 tagja szerepelt mindkét VB-keretben.
Néry Pumpido 1986-ban végigvédte a világbajnokságot, a ruganyos, határozott kapusnak nagy szerepe volt a végső győzelemben. 1990-ben két mérkőzés jutott már csak neki, Kamerun és a szovjetek ellen, a második meccs elején megsérült. Az őt váltó Sergio Goycochea bravúros 11-es hárításaival jutott el a csapat a vesztes döntőig.
Oscar Ruggeri A nyolcvanas években, a kilencvenes évek legelején minden létezőt megnyert a kitűnő, atlétikus és határozott középső védő. Kétszeres Copa America-győztes, világbajnok és vb-ezüstérmes, argentin és spanyol bajnok, Libertadores- és Világkupa-győztes volt. Második VB-döntőjén egy félidőt játszhatott, a helyére beálló Monzónt kiállították…
Julio Olarticoechea Az argentin balhátvéd a 86-is világbajnok gárda hasznos tagja volt, 1990-ben épp a döntőn nem játszhatott, az olaszok elleni elődöntőn megkapta második sárga lapját-mások is jártak így az akkori kék-fehér gárdában…
Sergio Batista A magas, erőteljes középpályás 1985 és 90 közt volt válogatott, a második VB-döntőt ő is kihagyta, szintén fegyelmi okokból. Edzőként is sokra vitte, a 2008-ban, Pekingben olimpiát nyerő argentin gárda kapitányaként volt újra látható.
Ricardo Giusti A rendkívül hasznosan játszó, szorgalmas középpályás a harmadik világbajnok, aki nem jutott el a 90-es VB döntőbe sárga lapjai miatt. Több sansza már nem adódott, 34 évével az akkori gárda egyik legidősebb tagja volt.
Jorge Burruchaga A támadó középpályás két igencsak különböző döntőt élt meg 1986-ban és 1990-ben. 86-ban a 0-2 után 2-2-re felzárkózó, Maradonától rettegő német csapat ellen ő lőtte a győztes gólt egy remek passz után megugorva. 90-ben le kellett cserélni a második félidőben.
Diego Maradona Négy VB-t járt meg és ezalatt többször is megjárta, a szó másik értelmében. Zseniális alakítások és óriási balhék kisérték pályáján. A négy VB majdnem öt volt, az utolsó pillanatban hagyták ki a 78-ban világbajnokságot nyerő argentin keretből-18 éves volt… 82-ben a brazilok ellen kiállították. 86-ban az angolok és a belgák elleni csodagóljaival ámulatba ejtette a világot és a csúcsra ért. 90-ben nélküle valószínűleg nem érték volna el a döntőt a gauchók. 94-ben doppingvétségen kapták… A XX. század egyik legnagyobb játékosa volt.
Rudi Völler „Ha van egy lépés előnye, motorbiciklivel sem éred utol.”-mondták a német csatárról. 86-ban Rummenigge, 90-ben Klinsmann oldalán randevúzott az argentinokkal a döntőben. A veszélyes gólvadász német, olasz és francia földön is rettegett volt a védők körében. 2002-ben a VB-ezüstérmes német csapat szövetségi kapitánya.
Andreas Brehme A szívós és határozott Brehme védekező középpályásként és hátvédként is bevethető volt. Mindkét lábával egyformán jól lőtt. Pályája nagy pillanata a 90-es VB-döntőn érkezett el. Az argentin kapus, Goycochea 11-esek hárításával cipelte csapatát a döntőbe. Brehme azonban az idegek harcát hozó, durva meccsen belőtte a megítélt büntetőt, visszavágva a 86-os vereségért.
Thomas Berthold Jobbhátvédként és védekező középpályásként is szerepelt a német válogatottban, három világbajnokságra jutott ki. Ebből csak a 94-esen nem nyert érmet. Megbízható, gyors, fegyelmezett játékos volt.
Klaus Augenthaler 1986-ban még csak két csoportmeccsen szerepelt az ezüstérmes német csapatban, 1990-ben viszont végigcsinálta a teljes világbajnoki menetelést. A Bayern középső védője hűséges fajta volt, a müncheni csapat tagja kemény másfél évtizeden át, Két nagy BEK-menetelést is jegyzett a bajorokkal, de ez a trófea nem jött össze neki. 82-ben az Aston Villa, 87-ben a Porto nyerte a döntőt. Utóbbiról még le is maradt...
1994 és 2002 között a brazilok 3 VB-döntőt is játszhattak, kettőt megnyertek belőle, a 98-ast elvesztették. Cafú kivételével senki sem szerepelt mindhárom csapatban. Többen is vannak viszont, akiknek 2 VB is jutott, igaz, más-más felosztásban.
Taffarel A kitűnő kapust tartják Gilmar egyetlen méltó utódjának Brazíliában. Már 1990-ben is ő védett a VB-n. 94-ben a VB-döntő 11-es rúgásainál járult hozzá a világbajnoki címhez, az olaszok bukásához. 98-ban a hollandok elleni elődöntőt záró büntetőpárbajból is ő jött ki jobban.
Aldair A robusztus középső védő 13 évig játszott az AS Roma színeiben, mindkét világbajnoksága idején légiós volt. A 94-es brazil csapat szigorú védekezésének kulcsszereplője, 7 meccsen 3 gólt kaptak. 98-ban már közel sem ment ilyen jól, a döntőt és Zidane fejesgóljait a védelem rovására írták.
Leonardo A 94-es VB első 4 meccsén szerepelt balhátvédként, a negyeddöntőtől Branco játszott a helyén. 98-ban bal oldali középpályást játszott a csapatban (Roberto Carlos miatt ez nem meglepő), itt viszont minden meccsen szerephez jutott.
Dunga A kitűnő, európai stílusban játszó védekező középpályás már 1990-ben is a csapat tagja volt. Otthoni népszerűsége a 94-es világbajnoki cím után sem lett nagyobb, játékstílusát idegennek érezték a brazilok. Az 1998-as ezüstérem után már nem került a válogatottba. 2006 és 2010 közt Brazília szövetségi kapitánya.
Bebeto A vékonycsontú, „babarcú gyilkosnak” is becézett támadó egy meccs erejéig a 90-es VB-n is szerepelt. 94-ben Romário, 98-ban Ronaldo társaként rohamozta az ellenfelek kapuját, mindkét VB-n 3-3 gólig jutott.
Roberto Carlos különleges klasszis volt a balhátvédek között. A támadásokat segítő felfutásai mellé valószínűleg minden idők egyik legjobb rúgótechnikája társult. Fizikailag lehetetlennek mondott módokon, valószínűtlen helyekről, elképesztő erővel tudott gólokat lőni. Ez 1998-ban még csak az ezüsthöz volt elég, a 2002-ben mindenkit végigverő Scolari-csapattal aztán meglett az arany is.
Rivaldo, 1999 Aranylabdása is 2002-benvillogott leginkább, bár már a franciaországi VB-n is termelt 3 gólt. Volt szebb és csúnyább pillanata is a nyertes vb-n. Mesteri színészkedéssel állíttatta ki a törökök védőjét, Hakan Ünsalt a csoportmeccsen. De mesteri volt az a lövése is, amelybe Oliver Kahn csak beleütni tudott a döntőn, épp Ronaldót hozva gólhelyzetbe.
Denilson sokszor szerepelt csereként mindkét VB-n, a bal oldali támadó öncélú cselezéseivel tűnt ki kezdetben. 1998-ban a világ legdrágább játékosa volt, de pl. a VB-döntőn Thurammal sehogy sem boldogult-lassú volt hozzá.
Ronaldo a VB-k második legeredményesebb góllövője, 15 találatával. A technikás és erős fizikumú csatár az 1998-as VB tragikus hőseként kezdte. Bár 4 góljával igencsak hozzájárult a döntőbe jutáshoz, a franciák elleni meccs előtt annyira rosszul volt, hogy nem is lett volna szabad játszatni
Pályája csúcsa, a nagy kárpótlás 2002. Az ázsiai tornán 8 góllal lett a VB legeredményesebb játékosa. A 7 meccs során csak az angolok hálójába nem talált be, cserébe kétszer is emlékezetes gólt rúgott a legyőzhetetlennek hitt Oliver Kahn-nak a németekkel vívott döntőben. 2006-ban, a németországi VB-n lőtte utolsó 3 világbajnoki találatát.
A franciák aranykora 1996 és 2006 közé datálható. Bár voltak szörnyű bukásaik: pl. a 2002-es VB vagy a 2004-es EB, eredménysoruk így is erős: 1996-EB-bronz, 1998-világbajnoki győzelem, 2000-Európa-bajnoki cím, 2006-VB-ezüst. Hatan szereztek két világbajnoki érmet közülük, 8 év különbséggel.
Fabien Barthez, a kopasz kapus jelképe és kabalája volt a sikereknek. Nem kezdődhetett meccs anélkül, hogy ne puszilták volna meg kabalából a feje búbját. Rendkívül megbízhatóan védett, ruganyos és határozott volt. 2006-ban ő sem tudott segíteni az olaszok elleni döntő büntetőpárbajában.
Lilian Thuram, a gyors, elegáns, sokat futó színesbőrű jobbhátvéd 1998-ban tette fel a koronát munkásságára. 142 válogatottsága alatt összesen 2 gólt rúgott, épp a horvátok elleni elődöntőn, mindkettőt. Ezen ő csodálkozott a legjobban. Nem ezért volt stabil csapattag-de hát ha ez kellett épp…
Patrick Vieira, a szenegáli születésű középpályás magasságával, állóképességével és szívósságával a 90-es és 2000-es évek egyik legjobb védekező játékosa volt. A 98-as döntőn csereként bejőve ő adta a harmadik francia gólhoz vezető passzt Petit-nek. 2006-ban viszont egy sérülés miatt nem játszhatta végig a döntőt az olaszok ellen.
Zinedine Zidane korszakos klasszis középpályás volt, egyike a világ legjobbjainak. Fejjátéka, technikája, lövései egyaránt a legmagasabb szintűek. Két legnagyobb meccse a VB-ken a brazilokhoz fűződik: 98-ban, a döntőn az ő góljaival söpörték el Ronaldóékat, 2006-ban pedig olyan technikai bemutatót tartott a szambatáncosoknak, amihez fogható nagyon ritkán látható. A döntőn egy panenkás büntetővel csapta be Buffont, aztán piros lappal zárta pályafutását, miután lefejelte az őt provokáló olasz Matterazzit. Hiányzott a 11-es rúgásoknál… Vavá, Pelé és Breitner után negyedikként ő szerzett még két VB-döntőn is gólt.
Thierry Henry, az elegáns színesbőrű csatár fiatalon, némi meglepetésre került a 98-as keretbe. A VB-n aztán több gólt is lőtt. 2006-ban a spanyol védelmet őrjítette meg, álomgólt lőtt a braziloknak és remekül játszott a döntőn is. Igazából mégis klubsztárként maradt meg az emlékezetben: erről az Arsenal és a Barca drukkerei mesélhetnének sokat…
David Trezeguet Henry társaként szerepelt a francia korosztályos válogatottban, innen hozták át a 98-as felnőtt keretbe. Többször pályára léphetett, a szaúdiaknak gólt is lőtt. Pályája két nagy meccse az olaszokhoz fűződik: a 2000-es EB-döntőn a cserepadról jőve lőtt egyenlítő gólt a végig vezető azzurriknak, majd 2006-ban a VB-döntőt lezáró büntetőpárbajban rontott.
1 arany, 2 bronz
A német újhullám 2006 és 2014 között kétszer a dobogó harmadik fokáig jutott, míg aztán Rióban világbajnokságot nyertek. Négyen jutottak szerephez mindhárom gárdában.
Philipp Lahm 2004-től játszott a német válogatottban. Láthattuk jobbhátvédként, balhátvédként, védekező középpályásként. A kistermetű Lahm igazi vezéregyéniség volt, lendületével, felfutásaival, hatalmas lövéseivel masszívan segítette a támadásokat is. Sorsdöntő gólok fűződtek a nevéhez, pl. a 2008-as EB-n a törökökkel vívott elődöntőn elért találata. 2014-ben középpályásként kezdett, de visszavonása a hátvédsorba jelentősen feljavította a későbbi világbajnok védőjátékát. A világbajnoki győzelem után vonult vissza a válogatottságtól.
Per Mertesacker 2004 óta volt a Nationalelf tagja. A majdnem kétméteres középső védő a 2006-os VB-n alapember volt Klinsmann bronzérmes csapatában. Löw-nél nehezebben kapott bizalmat, 2008-ban közönségnyomásra került be az EB-keretbe. Véleményét sosem rejtette véka alá. A 2014-es VB-n az egyenes kieséses szakaszban csak csere volt, előtte nem sokkal kritizálta a később végső győztessé váló csapatot…. Az aranyérmes VB után vonult vissza.
Bastian Schweinsteiger a német újhullám meghatározó játékosa. 2006-ban két góllal járult hozzá Portugália bukásához a bronzmeccsen. A fiatalabb éveiben szélsőként játszatott Schweini dinamikus, irányító, gólokat lövő középpályássá nőtte ki magát. 2010-ben a sérült Ballack szerepkörét átvéve három gólt készített elő Anglia és Argentína ellen, labdaszerzésben és futómennyiségben extra teljesítményt produkált. Vezéregyéniség lett. 2014-ben az argentinok elleni VB-döntő legjobb játékosa volt, passzaival, szereléseivel egyaránt.
Lukas Podolski, a lengyel származású csatár már a 2004-es EB-n is játszott. 19 éves volt. 2006-ban a világbajnoki torna legjobb fiatal játékosa 21 évesen. Még nem volt 30, amikor már több, mint 100-szoros német válogatottságig jutott. 2014-ben kevés lehetősége volt a világbajnok csapatban. Nagy kérdés, hogy a Klose utáni, más tehetséges fiatal csatárokat felszínre hozó korszakban milyen szerep vár majd rá?
1 arany, 1 bronz
Többek szerint jobb harmadiknak lenni, mint másodiknak, legalábbis kisebb bosszúság, listánk következő szereplői azonban nem voltak VB-ezüstérmesek, így nem tudhatjuk, mit szóltak ahhoz az esethez, amikor nem jutottak döntőbe.
Sepp Maier a hetvenes évek kimagasló, világklasszis német kapusa. Az „Anzingi Macska” a vonalon bámulatos dolgokra volt képes. 1970-ben az olaszok egy legendás elődöntőn ugyan négy gólt rúgtak neki (olasz-német 4-3) és maradt a 3. hely, de 74-ben már nem volt mese. A lengyelek elleni elődöntőn és a hollandok elleni döntőn olyan lövéseket fogott meg, amelyeket sebességük miatt többen még csak nem is láttak.
Berti Vogts a „Terrier” becenevet kapta játékstílusa miatt. A németek szívós, nehezen lerázható kis termetű jobbhátvédje a korszak legjobb emberfogói közé számított. A hetvenes VB-n robbant be, de 74-ben produkálta a legjobbját: sikerült a VB-döntőn lefognia Johan Cruyff-ot, a hollandok szupersztárját.
Jürgen Grabowski, a Frankfurt szélsője mozgékony, nagy lövőerejű játékos volt. Beadásából egyenlített ki és játszhatott hosszabbítást az olaszok elleni vesztes elődöntőn az 1970-es VB német csapata. 74-ben különösen a középdöntő meccsein játszott jól, a svédek és a jugoszlávok ellen. 1980-ban, 36 évesen nyert UEFA Kupát a Frankfurttal.
Gerd Müller Minden idők egyik legnagyobb lesipuskása. 1970-ben a mexikói VB gólkirálya 10 találattal. A világbajnoki címvédő angolok kiejtésében komoly szerepe volt, majd a híres, elődöntőn (4-3) kétszer szerzett gólt a semmiből. 1974-ben a lengyelekkel vívott elődöntőn egyedül ő tudott gólt rúgni a mindent védő Jan Tomaszewskinek. A döntőben a hollandoknak bekapart furcsa találatával lettek világbajnokok a németek. 14 góljával Ronaldo mögött a VB-góllisták második helyezettje.
Roberto Rivellino 1970-ben a brazil csodacsapatban, Pelé oldalán nyert VB-t. Irtózatos erejű ballábas bombáitól rettegtek a kapusok, 35-40 méterről is rápörkölte, nem éppen eredménytelenül. A bronzérmet nyolc évvel később nyerte, egy olyan brazil csapattal, amely nem vesztett meccset, csak éppen kevesebb gólt rúgott a középdöntőben, mint a döntőbe jutó/juttatott argentinok.
Giuseppe Bergomi hátvédként 19 évesen lett világbajnok 1982-ben, a brazilokat és németeket legyőző, Paolo Rossi és Dino Zoff fémjelezte olasz csapatban. Négy VB-n játszott. 1990-ben a Roby Baggioval és Paolo Maldinivel felvonuló, veretlenül bronzérmes gárda tagja az itáliai világbajnokságon. A döntő az argentinok elleni büntetőpárbajon úszott el. Az Inter játékosa 3-szor nyert UEFA Kupát a 90-es években.
A korábban már említett német újhullám tagjai közül hatan 2006-ban még nem voltak válogatottak, de már játszhattak a 2010-ben bronzérmes, majd 2014-ben világbajnok csapatban.
Manuel Neuer 2009-től a Nationalelf kapusa. A Schalkétól a 2010-es VB-t követő évben került a Bayernbe. 2010-ben is jól védett, de igazán 2014-re érett be. Imponáló határozottság, kitűnő reflexek, remek kifutások és öklözések jellemezték játékát a brazíliai tornán. A régi idők nagyjait idézően a teljes tizenhatost uralma alá vonta, ha kellett. A VB legjobb kapusává választották.
Jerome Boateng 2009-től megfordult a német védelem közepén, jobb-és baloldalán egyaránt. A ghánai apától származó hatalmas termetű hátvéd sokoldalú, kiválóan fejel és kellően gyors is. Kiváló utolsó ember a védelemben, nagyszerű atlétikus felkészültsége, tiszta szerelései erre a szerepkörre teszik a legalkalmasabbá.
Mesut Özil-t, a félig török származású középpályást a világ legjobb irányító játékosai közé sorolják. Technikás, szellemes, elegáns játékát spanyol és angol klubokban is megcsodálhatták. 2014-ben sok kritikát kapott játékáért, azonban a statisztikák mást bizonyítottak: a brazíliai VB-n elsősorban hasznosságával segítette a világbajnok csapatot.
Tony Kroos „Nagyon jó ösztönei vannak. A pályán mindig a helyes döntést hozza meg, anélkül, hogy azt külön megmondanák neki” -mondta róla anno Ottmar Hitzfeld. A kitűnő irányító nagyon fiatalon került a Bayernhez, aztán leverkuseni kölcsönéveiben a Bundesliga legjobbjává választották. 2010-ben inkább eleganciájával, 2014-ben már hallatlan harcosságával is kitűnt. A brazilok elleni 7-1-es elődöntőn 69 másodperc alatt kétszer talált a hálóba.
Sami Khedira tunéziai apától származik. A Real, majd az Arsenal labdaszerző középpályása 2009-ban lett válogatott. 2010-ben Michael Ballack megüresedett helyén vetették be, jól helytállt. A 2014-es VB-n Schweinsteigerrel igen jó párost alkottak a középpályán. Nem mondható túl szerencsésnek: az argentinok elleni döntőt egy bemelegítés során szerzett sérülés miatt ki kellett hagynia.
Thomas Müller támadó középpályásként és csatárként egyaránt bevethető. Mindkét VB-n 5 gólig jutott, amire a 70-es évek perui legendája, Teofilo Cubillas óta nem volt példa. Játékintelligenciája, helyzetfelismerései, ösztönös tehetsége a legveszélyesebb német támadóvá teszik. 2010-ben a VB egyik gólkirálya, a brazíliai VB-n tanítanivaló mesterhármast szerzett Portugália ellen.
(Folytatás: Akiknek "csak" érmek jutottak, arany nélkül)
