Harmadik és egyben befejező részéhez érkezett a megerőltető Kraftwerk-menet a Vincenten. Akik idáig kitartottak, azoknak gratulálok! Ingyenes mentálhigénés beutalót nyertek a blogunktól.
Tekerjünk is bele! Ez már a célegyenes!
Maximális agyzúzó faktor, a legszögletesebb zenei hangzás ever, amihez lemezjátszómnak valaha szerencséje volt (Kakasos! Mikor indul az idei Tour de France?). Ezt a számot geiger-müller számlálóra írták
Azt mondják (achtung! analógia következik!) az igazi sportautó-rajongók megvetően néznek az olyan kocsira, amelyiknek a csomagtartójában egy neszesszernél nagyobb csomag elfér. Valahogy így vannak a Kraftwerk rajongók is azzal, ha a csapat zenéjében túl sok a melodikus elem.
Most egy ilyen következik (de a harmadik - utolsó - szám, igazán remek lesz. Ígérem!) Tartsatok ki!
Nagyjából 1982-83 táján kezdtem érezni, hogy ez a zene nekem túl szögletes, elérkeztem abba a fázisba, hogy szintet ugorjak. Következett annak az együttesnek a korszaka, amely máig a legmeghatározóbb nyomot hagyta bennem és amelyről csak kellő tisztelet és hódolat mellett vagyok hajlandó beszélni majd. A szájhúzogatás legapróbb jelére őrjöngő vadállattá válok még akkor is, ha évek óta nem tettem fel egyetlen lemezüket sem. Hogy kikről van szó, arra majd később sort kerítek ha eljön az ideje. Találgatós kedvükben járó túlélő olvasóimnak csak annyit segítek: szintén német csapatról van szó.
Most pedig - búcsúzóul - a Kraftwerk egyik kevésbé ismert, de véleményem szerint egészen karakteres száma következik.
A Kraftwerk karrierje 1968 óta tart. Hogy mi történt velük, mit alkottak az elmúlt 30-32 évben, arról őszintén szólva fogalmam sincs. Ezért szakad meg itt az áttekintésem. Talán akad itt valaki aki hozzá tud tenni, vagy ajánlani valami figyelemre méltót, amit esetleg kihagytam. Sohasem késő.
Köszönöm, hogy velem tartottatok zenei pubertáskorom korai éveibe.
Das Ende
