A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Hogy a hangfal adja a másikat...

Kappanhang rovat

2014.05.18. 08:00 | szempontpuska | 15 komment

Címkék: hangfal

Eredetileg nem ezt a tartalmat akartam mára betenni, de ha már kaptam némi - szolid - biztatást a tegnapi Jon Andersonhoz (még akkor is ha csak a populárisabb, leszálló ágban lévő korszakából sikerült csemegéznem), akkor arra gondoltam, kivesézzük ugyanennek az előadónak a saját zenetörténetemben hátralévő szakaszát - egyszersmind megnyitva az ajtót sajtohubának, vagy kakasosnak, hogy valamelyik későbbi epizódban kielemezzék az aranykorszakot.

zene lemez.gif

Egy olyan lemez két száma jön, melynek LP-je máig ott hever, gondosan elrakva az idestova 10 éve üzemen kívül helyezett Technics márkájú hifitornyom aljában. Valamikor régen, amikor még nem voltak PC-k, tabletek, laptop, internet és a televízióban is előfordult még, hogy hétfőn adásszünet volt, akkor a házioltár tetején nem egy monitor volt, hanem a lemezjátszó, alatta az erősítő, az equalizer, a kétkazettás deck és az FM tuner visszafogott eleganciával pislákoló fényei szűrődtek ki a gondosan kiválasztott füstüveg mögül és a gyerekszoba (igen, nekem volt olyan, még ha a stílusomon nem is látszik mindig...) négy különböző sarkába elhelyezett hangfalak (ún. álkvadrofon) a kívánt világba repítettek hangulatom szerint.

Volt annak valami különös varázsa, hangulata, ahogyan az ember kivette a bakelitlemezt keményborítójából, majd a puha belsőből. Kegytárgyakat megillető tisztelettel fogta meg a csillogó korongot, a lemezjátszóra helyezte, végül akkurátusan végigsimította a hihetetlen finomságú (asszem lószőrből készült) kefével az A oldal felületét, majd befejezésül megnyomta a play gombot és végignézte a sokat ígérő csendben, ahogy a mechanika valami végtelen eleganciával a lemez peremére ereszti a gyémánt tűt. Egy kis sercegés és indulhat a zene, kezdődik a varázs...

Hölgyeim és Uraim, amíg elmorzsolom a nosztalgia első könnyeit, hallgassátok a Friends of Mr. Cairo-t Jon & Vangelis előadásában:

 

Mielőtt áttérnénk a következő - önkényesen - kiválasztott közös alkotásukra, feltenném a kvízkérdést: ki tudja milyen filmekhez köthető az imént hallott zene. Két érvényes választ is elfogadok....

A második zene kifejezetten merengős (már-már álmodozós) hangulatra ajánlott, aligha lesz alkalmas a vasárnap délelőtti teszveszhez. Nem sok említést találtam róla a különböző zenei életművek/diszkográfiák sorában, így valószínű, hogy megjelenésének időszakában, egyszerűen csak nagyon illett kamaszkorom ábrándos hangulatához.  Így ha nosztalgiát nem is, párotoknak talán inkább egy új (kihagyott) élményt sikerül letennem az asztalra.

A maga módján, mindkét alkotás olyan volt, mintha egy kis eposzt mesélne el, melynek képi megjelenítését a hallgató fantáziájára bízza...

A magam részéről Jon Andersont illetően átadom a stafétabotot hozzáértőbb társaimnak (remélem adtam hozzá ihletet - mert ha nem, akkor jövő héten is én szerkesztek valamit :-P ).

Vangelisre még muszáj leszek visszatérni, de az egy hosszabb-, nagyobb lélegzetvételű darab lesz.

süti beállítások módosítása