A magyarországi vállalkozásoknak módjukban áll adózás előtti nyereségük egy részét jól körülírt kulturális célokra költeni. Ez a tao-rendszer. Amire az EU áldását adta. Hogy a címzett az operaház, a faddi kultúrház vagy a felcsúti Pancho Aréna, ízlés, üzleti vagy politikai megfontolás kérdése. A vállalkozói szabadságot megadó döntést a parlament képviselői hozták meg. Nekik kell elszámolniuk a választóikkal, hogy jó vagy rossz célok előtt nyitottak kaput. Így működik a parlamenti demokrácia.
Ami pedig a fent idézett riporteri odamondás második felét illeti, hogy ’milyen érzés az, hogy az adófizetők felépítettek egy stadiont itt, a háza mellett?’ Nos, játsszunk el a gondolattal! Milyen érzés lehet? Szerintem olyasfajta, mint amikor autópályát vezetnek el az ablakunk alatt. Egészen kivételes érzés. Ugye, sokan szeretnék átélni?
Borókai Gábor 2014. május 7.
